Szentcsalád – 2021. Jubiláns házaspárok

Krisztusban kedves testvérek! A Szentatya egy évvel ezelőtt meghírdette a Család évét, amit az idén március 19-én nyított meg, az Amoris laetitia apostoli buzdítás 5. évfordulóján. Azóta számos előadás hangzott el a családról.

Ma Karácsony másnapján a liturgia arra hív bennünket, hogy szegezzük tekintetünket a Szent Családra, Jézusra, Szűz Máriára és Szent Józsefre. Érdemes elgondolkodni azon a tényen, hogy Isten Fia azt akarta, hogy mint minden gyermeknek, neki is szüksége legyen egy család melegére. Éppen ezért – mivel Jézus családja – a názáreti család a mintacsalád, a családok iskolája, amelyben a világ összes családja megtalálhatja biztos viszonyítási pontját és megbízható inspiráló forrását. Názáretben sarjadt ki Isten Fia emberi életének tavasza, abban a pillanatban, amikor a Szentlélek működése folytán megfogant Mária szűz méhében. Jézus a názáreti ház vendégszerető falai között növekedett korban, bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt (Lk 2,41-52). Jézus örömben töltötte gyermekkorát, Mária anyai gondoskodása és József törődő szeretete vette körül, melyben megláthatta Isten gyengédségét.

Testvéreim! Karácsony másnapján Szent István első vértanúra szoktunk emlékezni. Mivel vasárnap van, ezért a Szentcsaládot ünnepeljük. Akár a Szentcsalád életét nézzük, akár a Szent István vértanúét, mindkettő az Isten szeretetről, az Egyház és a nemzetszeretetről szól. Saját életünk és nemzetünk élete a világ legértékesebb kincse. Istentől kaptuk az életet, a családot, a nemzetet és az Egyházat. Istentől, aki a szeretet (1Jn 4,8). Az újszövetségi kinyilatkoztatás csúcsa, amit Jézus az utolsó vacsorán mondott: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” (Jn 15,12-13) 

És Jézus hogyan szeretett? – Halálramenően, életét adta értünk a keresztfán, de harmadnapra felragyogtatta előttünk a föltámadást és az örök életet. Azóta a halál nem megsemmisülést jelent, hanem az örök élet kezdetét. Ezért az életet ki lehet oltani, de nem lehet megsemmisíteni! Az életet szeretetből kaptuk, szeretettel kell szolgálnunk és szeretettel kell tovább adnunk. Ha így teszünk, akkor Isten szeretetében megmaradunk és élünk.

A ’90-es évek elején konferenciát tartottak a budapesti ELTE karán a politikai széttagoltságban, diaszpóra-létben élő nemzetekről. Azt kutatták, hogy mi az, ami a kisebbségben élő népek identitását megtartja. Az egyik professzor (Komoróczy Géza) a zsidók és örmények fennmaradását kutatva megállapította, hogy „politikai széttagoltságba, diaszpóra-létbe taszított kultúrákra jellemző módon a hagyomány, az apák hitének a megőrzése és továbbadása a legfontosabb!” Ez a megmaradás törvénye!

A gyermekek életük első 7 évében, a családban tapasztalják meg, hogy elfogadják olyannak, amilyen. Az édesanyák gondoskodó szeretetükkel, az édesapák biztonságot adó hitükkel segítik gyermekeiket fejlődésükben. Illyés Gyula találóan mondta: „A család gyermekóvó, gyermeknevelő közösség.” Szent II. János Pál pápa üzeneteiből csak egy-egy gondolatot említek: A gyermek a család tavasza a demográfiai téllel szemben. A keresztény család a harmadik évezred örömhíre. A család az emberi és keresztény értékek iskolája.

Testvéreim! Minden gyermek a családban kapja meg négy alapigényét: a szeretetet, a védelmet, a biztonságot és a sikerélményt, ami által értékes emberekké válnak.

Az édesanyák biztosítják a védelmet és tanítják beszélni. Így képesek lesznek kapcsolatra lépni másokkal. A biztonságot azonban az édesapák jelenléte segíti, önazonosságuk is így fejlődik.

Mindegyre meg-megdicsérik őket, és e sikerélménnyel segítik önbecsülésük kialakulását. Így tanulnak meg jól és szépen szeretni, és fokozatosan rátalálnak Istenre, az örök szeretetre. 

Az alapigénnyel együtt jár a gyermekek testi, érzelmi, lelki és szellemi nevelése. Az értékekre nevelést mindig a család kezdi, majd az óvoda és az iskola folytatja a szülők felügyelete alatt. A gyermekek a családé és nem az államé vagy az iskoláé! A gyermekek e fejlődési szakaszban alapozzák meg értékrendjük elemeit – ami szerint a család szeretné, hogy éljenek –, és amelyek őket egész  életükön át kísérik.

Az igazságra nevelés bevezeti a tudományokba; a jóra neveléssel nemesedik erkölcsük; a szépre nevelés által harmónikus, békés életre törekszenek, művészkednek; a szentre, tökéletesre nevelést, képességeik kibontakoztatását és boldogságuk megtalálását a vallás segítségével munkálják. Ez az értékrend támogatja a gyermekeket egy nagyon bonyolult világban: irányt, értelmet, biztonságosabb identitást ad, hogy az élet kudarcait egészségesebben tudják kezelni. A család segíti a gyermekeket, hogy felismerjék helyüket a világban, és tudják hogyan kell élniök. Számunkra az emberi és keresztény értékek szerinti élet gyümölcse a kultúra. Az értékek védését illetően tartsuk szemelőtt „atyáink hitének a megőrzését és továbbadását”. Erről szól a mai olvasmány (Sirák 3,3-7. 14-17a).

Ami az értékteremtést illeti, ahhoz életerős fiatalságra és munkahelyekre van szükség! Fáradozzunk tehát azért, hogy az elvándorlásnak gátat vessünk, munkahely-kínálattal pedig tartsuk itthon ifjainkat.

Testvéreim! A mai hitszegény Európában, a mi kis világunkban a keresztény értékeknek és a családoknak ápolását legjobban az egyház, ezen belül a keresztény családok képviselik. Erről szól Szent Pál kolosszeiekhez írt levelében (Kol 3,12-21). Isten különös kegyelme, hogy a Kárpát-medencében az örök értékek védelmében és támogatásában az egyház mellé felzárkózott 2010 óta a jelenlegi magyar kormány is. A magyar kormány felismerte, hogy a magyar állam feladata, hogy a magyar nemzet fennmaradjon!

Ma, Szentcsalád napján elmondhatjuk, hogy családjaink, gyermekeink és nemzetünk is érzi, hogy törődnek velünk, szeretnek minket. Ezt az igényt kiáltotta világgá a két világháború közti magyar irodalom nagyhatású képviselője, Szabó Dezső író, Elsodort falu című hatalmas regényfolyamának Farkas Miklósa: „A magyarnak mindig kell valaki, aki szeresse, biztatgassa, elismerje, másképp elbitangol, elzüllik.”

A magyar kormány szeret, biztatgat és elismeri a fáradozásunkat. Ennek következménye a családok megerősítése, a gyermekvállalás. Mert a gyermek a család és a nemzet tavasza, a demográfiai téllel, és a brüsszelli-liberális ideológiával szemben.

Testvéreim! A Szent Családot utánozva újra fel kell fedeznünk a család életben tartó és nevelői értékét. A családnak szereteten kell alapulnia, amely mindig újjáépíti a kapcsolatokat és a remény távlatait nyitja meg. A családban akkor lehet őszinte közösséget megtapasztalni, amikor a család az ima otthona, amikor az érzelmek komolyak, mélyek és tiszták, amikor a megbocsátás érvényesül a viszályok felett, amikor a mindennapi élet keserűségét megédesíti a kölcsönös gyengédség és az Isten akaratára történő derűs ráhagyatkozás – mondta Ferenc pápa. Ily módon a család megnyílik arra az örömre, amelyet Isten mindazoknak megad, akik tudnak örömmel adni. Ugyanakkor a család lelki erőt talál arra, hogy megnyíljon kifelé, mások felé, a testvérek szolgálatára, az együttműködésre egy mindig új és jobb világ felépítése érdekében; következésképpen képes pozitív indíttatások hordozója lenni; a család az életpéldával evangelizál. Igaz, minden családban vannak problémák, és időnként mindnyájunkkal megesik, hogy nézeteltéréseink vannak, veszekszünk a családban. A szólásmondás is tartja: Mosogatás nincsen edényzörgés nélkül.

Ferenc pápa 2015-ben egy szerdai kihallgatáson három mágikus szót ajánlott a házastársaknak. Ezt a három szót szeretném átadni mindnyájatoknak, fiatal házasoknak és jubilánsoknak egyaránt, amelyet naponta mondani kell otthon: kérem, köszönöm, bocsáss meg. 

„Kérem” vagy “szabad lesz” szóval tiszteletet fejezünk ki, és nem leszünk tolakodók a házaséletben. Nem rontunk be mások életébe. „Szabad? Megtehetem ezt? Mit szólsz hozzá?” Kérem. Sose légy tolakodó, erőszakos! Ez az első szó!

„Köszönöm” – mindig mondjunk köszönetet házastársunknak: „köszönöm, amit értem tettél”. Olyan szép köszönetet mondani: „Köszönöm”. Sokszor segítjük, szolgáljuk egymást a családban. Mondjunk mindig köszönetet! A nemes lélekben hála lakik. Ez a második szó: „Köszönöm!”

És mivel mindnyájan tévedünk, van egy szó, amit egy kicsit nehéz, de ki kell mondani: „kérlek, bocsáss meg”. Egy gondolkodó ezt mondta, és nem halt bele! Mert mindig csinálunk rossz dolgokat, és sokszor előfordul, hogy valaki sértve érzi magát. Kérlek bocsáss meg!

Testvéreim! Ha egy családban, a családi környezetben ez a három szó megvan, akkor a család jól működik. Ezzel a három szóval, a házastársak egymásért mondott imájával, a kibéküléssel a házasság megy előre. A házasság szentsége Isten tervének szívébe vezet el bennünket, amely a szövetség, kommunió, szeretetközösség. 

A mai ünnep arra hív bennünket, hogy a családdal evangelizáljunk, hogy újra állítsuk szemünk elé a házastársi és családi szeretet eszményét. Szűz Mária, nyerje el a világ összes családja számára, hogy egyre jobban lenyűgözze a Szent Család evangéliumi eszménye, és így egy új emberiség s egy konkrét és egyetemes szolidaritás kovászává váljon! Bízzuk ezt a világ összes családjával járt utat a názáreti Szent Családra és különösképpen Szent Józsefre, a törődő férjre és apjára, az Anyaszentegyház égi pártfogójára. Ámen.