Tamás József ny. püspök: Mit jelent számomra a karácsony?

Karácsony szláv eredetű szó, napfordulót jelent. Karácsonytól kezdve az éjszakák rövidülni kezdenek és a nappalok meghosszabbodnak. Talán azért kapta ezt a nevet, mert átvitt értelemben nagyon kifejező: Jézus születésével beteljesedett a prófétai jövendölés: a sötétségben lakó népnek fényesség ragyog föl, világosság támad azoknak, akik a lelki halál szomorú földjén élnek. (Iz 9,2) Jézus születésével az emberiségre nehezedő nagy sötétség, a hosszú éjszakák rövidülni kezdtek, hogy a fény egyre jobban áttörje azt.

E szó mögött azonban sokkal több is van. Olyan mélysége van, amit talán sose tudunk felfogni.

Karácsony! Ez a szó azt mondja nekem, hogy Krisztus belépett a történelembe. Belépett Ő, aki már benne volt. Krisztusban ránk köszöntött az Isten, s elmondta magáról azt, ami neki is a legkedvesebb és legféltettebb titka volt: Ő Atya, akinek szívügye gyermekei sorsa. Kinyilatkoztatta önmagát és ránk vonatkozó terveit.

Karácsony! Azt mondja nekem, hogy ez az a pont a történelemben, ahol az Isten visszaölelte magához az embert, kimondta a megváltás szavát, és az ő szava akkora erejű, hogy valósággá vált. Megtestesült, hogy végig próbálja, megkóstolja a mi emberi sorsunkat, hogy velünk tegye meg az utat, amely nem könnyű számunkra. Ez az apa és a tékozló fiú találkozásának napja.

Karácsony! Isten igéje az évezredeken át sóvárgó emberiség nagy kérdésére: törődsz-e velünk, fáj-e neked is, ami nekünk fáj? Tudod-e, hogy mit jelent embernek lenni? – Beleremeg szívünk ebbe a nagy titokba, amit kifejez ez a szó. Érezzük, hogy nem vagyunk képesek behatolni annak mélységeibe. De vajon fontos-e egyáltalán ez? Hisz az életben sem mindig a tudás a legfontosabb, sőt legtöbbször nem az a lényeges elem. Hiszen hiába van nagy tudománya az embernek, ha szeretete nincsen. Hiába van a nagy tudományos előadás. ha a legégetőbb kérdéseire nincs megoldás.

Érdekes azonban, hogy ott ahol megszűnik minden emberi tudás, egy út mégis nyitva marad, az az út, amelyet a Szűzanya járt be, aki szintén nem volt képes karácsony titkának mélységébe behatolni. De Ő tudta a megoldást: magához ölelte gyermekét és szerette őt.

Ha mi is többet ölelnénk és kevesebbet magyarázkodnánk, ha jobban szeretnénk, akkor másabb lenne ez a világ. Szemléljük ezt a jászolban fekvő gyermekarcot, öleljük át nagy szeretettel, s akkor világos lesz előttünk minden, mert Isten csak az úgynevezett „bölcsek és okosak” előtt rejti el a titkait, a ’kicsiknek’, a hittel és szeretettel közeledőknek kinyilatkoztatja igazságait. (vö. Mt 11,25)

Minden kedves testvéremnek ezt a karácsonyt kívánom!

Tamás József ny. püspök