2012. 03. 16.

Az éj leple és az éj csöndje alatt

Az éj leple alatt nem csak a rossz szándékú lelkek működnek, hanem az éj csendjében munkálkodik a kegyelem is. A hosszú éjszakában elmélkedni, imádkozni és megtérni is lehet. Az éjszaka sok kereső embert Istenhez vezetett (Nikodémus, Dosztojevszkij, Szent Benedikta Edit Stein).
Jézus a sötétség leple alatt érkező Nikodémusnak, a zsidó tanácsosnak megmagyarázza eljövetelének célját, a megváltást (Jn 3,14-21). Isten már a zsidóknak is felajánlotta a megszabadulás ingyenes ajándékát, amikor elrendelte, hogy Mózes – a mérges kígyók okozta sebek gyógyítására – a pusztában készítsen egy rézkígyót, és emelje egy oszlopra, hogy aki bűnbánattal rátekint, megszabaduljon a haláltól.
Jézus erre az előképre utal, hogy Nikodémus megértse, hogy a kereszten felmagasztalt Emberfiában való hit vezet el az örök életre. Az evangélium legszebb részletét halljuk Jézustól: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten végtelen szeretetében, egyszülött Fiának lehetőséget adott, hogy megtestesülésének végkifejleteként engesztelő áldozatul adja magát a világért.
A Fiúisten kimondta nem is egyszer, hogy a bűn büntetéssel jár. Aki sötétségben marad, az ítéletet von magára. De kihallott olyan bíróról, aki kimondja az ítéletet, majd a vétkes helyett magára vállalja azt? Jézus ezt teszi. Magára vállalja helyettünk az elégtételt. Ő nem elítélni jött a világot, hanem hogy engesztelő áldozatul adja magát, és általa üdvözüljön a világ. Üdvözül mindaz, aki hisz a meghalt és feltámadt Krisztusban. Aki a kiengesztelődés szentségeiben részesedik az istenfiúságban, az isteni életben.
Az ember szentsége nem kiválóságában van, hanem abban, hogy Krisztushoz tartozik. A hit által a Krisztussal való közösség tény, ami meg is látszik életünkön. Ez a krisztusi életstílus: teljes odaadás és teljes befogadás Istenért.
Azt is megtudtuk a Nikodémussal folytatott beszédből, hogy nem Jézus ítél el minket, hanem mi önmagunkat azzal, hogy minden döntésünkben vagy Isten szeretetét, vagy önmagunk kényelmének keresését visszük bele. Más szóval, aki a megváltó Krisztust elutasítja, saját magát zárja ki az üdvösségből. Isten ítélete egyszerűen csak szentesíti, jóváhagyja majd választásunkat.
Jézus tanításának befogadásával megvilágosodik életútunk. A bűnbánat által Krisztus világosságához járulunk, hogy megbocsátó irgalmában megtisztuljunk, és minden tettünk szerető válasz legyen az Ő végtelen szeretetére. A jó megtételével tanúsítjuk, hogy a világosság fiai vagyunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése