Húsvét 2. vasárnapjának régi és új neve: Fehérvasárnap, Tamásvasárnap, Irgalmasság vasárnapja. Fehérvasárnap, Dominica in albis a húsvét nyolcadát záró vasárnap, a II. Vatikáni Zsinat óta húsvét 2. vasárnapja. Nevét onnan nyerte, hogy húsvét vigíliáján megkeresztelt katekumenok e napon vetették le fehér ruhájukat, melyet egy héten át viseltek. A görög katolikusok tamásvasárnapja, Tamás apostol hitre jutásának evangéliumi szakaszáról kapta nevét.
Szent II. János Pál pápa 2000. április 30-án, Rómában szentté avatta B. Fausztina Kowalska nővért, és a szentté avatás alkalmával az egész világra kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét. Ennek előzménye, hogy Szent Fausztina 1931. február 22-én kapott látomásakor jegyezte fel Jézus kérését: „Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned! Azt kívánom, hogy a képet… húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!”
A pápa még 1980-ban tette közzé Dives in Misericordia kezdetű enciklikáját, melyben megállapítja, hogy az irgalmasság nem számolja fel az igazságosságot, hanem felülmúlja azt. A húsvéti misztérium megszerezte a kiengesztelődést, és az utolsó vacsora termében, Cenákulumban megjelent feltámadt Úr, kiárasztja az irgalmasságot az emberek felé a bűnbocsánat szentségének rendelésével.
Az enciklika megjelenésének 25. évfordulóján Ferenc pápa, 2015. december 8-án megnyitotta az irgalmasság rendkívüli szentévét. Mindkét pápa társadalmi viharoktól és történelmi nehézségektől sújtott környezetből érkezett. Emberi érzékenységük, történelmi érzékük és odafigyelésük az emberi méltóság és a szegények iránt arra indította őket, hogy felmutassák az egyháznak és a világnak az Isteni Irgalmasság erejét. Azon fáradoznak, mint egykor az apostolok, hogy az emberiség befogadja a történelem Cenákulumába a feltámadt Krisztust, aki megmutatja keresztre feszítése sebeit és ezt ismétli: „Békesség nektek!”.
– A hit az Isten kinyilatkoztatásának tudatos elfogadása, ennek a teljessége Jézus (Jn 20,19-31). Ő Tamás után is jött, hogy hitre jusson. Jézus láttán, Tamás megvallja: Én Uram, én Istenem!
A föltámadt Jézus lángra lobbantotta a benne hívők szívét: egy szív és egy lélek volt a hívők sokasága, bővelkedtek a kegyelemben (ApCsel 4,32-35).
– Szükség van rá, hogy az emberiség hagyja, hogy áthassa a Lélek, melyet a feltámadt Krisztus adományoz neki. A Lélek az, aki begyógyítja a szív sebeit, ledönti a falakat, amelyek elválasztanak bennünket Istentől és egymástól. Aki hisz Jézusban, legyőzi a világot (1Jn 5,1-6). Az irgalmas Jézus alkalmassá tesz a segítségnyújtásra és szolidaritásra akkor is, amikor az igazságosság és a jog alapján az nem várható el. Ő képes megújítani minket és mindent.
„Jézusom, bízom, benned!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése