Bevezető: Nagypénteken reggel Annás és Kaifás főpap kezébe összpontosult a Jézus esemény. A kirakatpert titkon megrendezték. Jézust foglyul ejtették. Tervük végrehajtásában minden más csak formaság. Akaratukat Pilátusra kényszerítik és végrehajtatják. Péntek napszállta előtt Jézus sírjához őröket állíttatnak, nehogy megtörténjen az, amiről beszélt, hogy harmadnapra feltámad. Húsvét hajnalán minden törekvésük meghiúsult, mert Jézus feltámadt! Az élet diadalmaskodott. Azóta minden nagypéntekre húsvét következik.
1967. február 6-án Enver Hodzsa az albániai Durazzoban uszító beszédet mondott. Utána a diákok és tanárok bedeszkázták a város összes egyházi épületét. A diktátor bátorítása mellett ez az „első szikra” futótűzként terjedt el az egész országban. Májusig minden egyházi intézményt bezártak vagy leromboltak, és szinte teljesen megsemmisítették a papságot. A pártvezér Albániát a világ első ateista államának nevezte. Közben az a világban húsvéti események voltak. A kommunizmus leszerepelt. Enver Hodzsa rendszere a múlté. Az emberek lelkéből feltört az Isten utáni vágy és reneszánszát éli az egyház.
A húsvét üzenete, hogy a gonosz ideig-óráig a szentet megcsúfolhatja, az örök emberi értékeket megtiporhatja, de megsemmisíteni nem tudja soha. Testvéreim, ha néha elbizonytalanodtunk Krisztus követésében, tartsunk bűnbánatot.
Egy régi legenda szerint, valaki súlyosan megsértette uralkodóját. A legsúlyosabb halálra ítélték. Vadállatok elé dobják, hogya azok tépjék szét. Az amfiteátrum oszlopához láncolták, ahová majd beengedik a fenevadakat. A lelátókon ott szorongott a kíváncsi tömeg. Trombitaszóra kellett a vadállatok ketrecének ajtaját felrántani, hogy azok előrontsanak és szétmarcangolják az elítéltet. A bűnös remegett, várta a szörnyű halált.
Amikor megérkezett az uralkodó, megadta a jelet, harsonák, kürtök szólaltak meg, és íme az oroszlánok és tigrisek helyett egy fehér bárány ment be, piros szalaggal a nyakán. Szelíden közeledett a halálraítélthez és csendben lefeküdt a lába elé. Az uralkodó kegyelmet gyakorolt.
Ez a régi legenda megvilágítja Krisztus megváltói tevékenységét. Isten szent felségét mi sértettük meg az ősbűnnel és személyes bűneinkkel. Az istenközpontúságból az én-központúságba léptünk (önfejűség), így végessé tettük magunkat, másképpen az örök halált vontunk magunkra. E siralmas állapotban szólalt meg Isten, majd vigasztaló harsonái, a próféták is szóltak. Az idők teljességében felnyíltak a zárak, és a szörnyű halál helyett, az Isten Báránya saját vérével békességet szerzett nekünk.
Érthető húsvéti örömünk: „Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta: érezze meg az egész nagyvilág: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vígság töltse el szentanyánkat, az egyházat, hogy ilyen fényesség ragyog benne, Visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát.” Ezt a Húsvéti örömet zengi Isten házában százmilliók ajka: „Föltámadt Krisztus e napon, álleluja! Hála legyen az Istennek”.
Húsvéti misztériumunk röviden ez: Jézus értünk megtestesült, szenvedett, meghalt és föltámadt.
Ezután meg kell válaszolnunk a kérdést: mennyit ér az ember? Az ember az embernek nem sokat ér. Az Istennek mindent. Az ember az egyedüli teremtmény, akiért az Istenfia életét adta, és megdicsőült életét adja. Ezért a legértékesebb. Isten értékei mi vagyunk, mert neki mindent jelentünk. Minden egyes ember aranyfedezete a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus.
(Jn 20,1-9). Az Ő föltámadása egészen más jelentőségű, mint például a naimi ifjú vagy Lázár feltámasztása. Ott csak halandó életét folytatta tovább néhány évig, de a feltámadt Jézus többé nem hal meg, a halál nem lesz úrrá rajta. Jézus feltámadása Isten végleges győzelme a halál felett.
Isten az élet forrása, az elesett emberi élet felkarolója. Ő az élet barátja. Szeretetből teremtette a világot, hogy mindaz, ami szép és jó, ami benne terem, végül is ne váljék porrá. Ezért a szeretet és minden alkotása örökké él.
Jézus halálában a szeretet tetőfokát érte el. Ha Isten a szeretet, ¬már pedig ő az, aki Fiát küldte el, - akkor Jézus halála nem lehet bukás és vég, hanem csak az örök élet kezdete. „Itt hagyom a világot és visszatérek Atyámhoz” (Jn 16,28), e szavakkal egyszerre fejezte ki halálát és föltámadását. Vissza az Atyához! Ő pedig az élet forrása. Húsvét fényében vetette papírra Gárdonyi Géza: „Egy ajtó bezárul itt a földön, és egy ajtó kitárul az égben, ez a halál”.
A haldokló hívek is hazatérésről beszélnek. Egyik idős hívem mondogatta: Mindegyre kérem Jézusomat, hogy szedjen össze, s vigyen haza. Amikor haldokló édesapám ágya mellett imádkoztunk, akkor ő így imádkozott: „Hiába születtünk, ha nem lehetünk az Istené. Végy magadhoz Uram!” Édesanyám utolsó imája is mindennap eszembe jut: „Rejts el sebeidben jól, ne engedj el magadtól...” Imádságuk és szép haláluk segítettek nekem, hogy jobban értsek és higgyek.
(ApCsel 10,34a 37-43). A feltámadt testre már nem érvényesek a tér és idő törvényei. Ezért a térhez és időhöz kötött képzeletünkkel a feltámadt test mivoltát elgondolni sem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogy hozzá leszünk hasonlók. Néhány évszázaddal korábban el sem tudták volna képzelni a maroktelefont. Ma a templomban is megszólal néha azoknál, akik elfelejtik kikapcsolni készüléküket. Megszólal a telefon, mert hullámait sem az ajtók, sem az ablakok, sem a falak nem gátolják, azok másképpen hatnak.
A feltámadt és megdicsőült Jézus az ég és föld ura. Tevékenységét másképpen fejti ki, mint bármely földi létező. Létében is más. A feltámadt test tulajdonságai egészen mások, mint a halandó test tulajdonságai, erről az apostolok is meggyőződtek. Szent Pál így összegezett: romlásra vetik el, romolhatatlannak támad fel, dicstelenül vetik el, dicsőségben támad fel.
3. Jézus a maga emberségében egy olyan emberi életet élt, amely istengyermeki. A keresztségben vele együtt eltemetkeztünk és feltámadtunk, majd a mi életünk is vele együtt fog megjelenni (Kol 3,1-4). Erről az életről érezzük, hogy nem elidegenedett élet, hanem tökéletesen otthon van a maga emberségében. Aki benne hisz Jézusban és megkeresztelkedik, a Szentlélek által részesül az új élet misztériumában. Övé lesz az az élet, ami Jézusé volt, és amivé Jézus lett a feltámadásban.
Testvéreim! Ha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor a szentségi jelek által az Egyházban megkapjuk annak az életnek a csiráját, amely Jézus életét előttünk kívánatossá tette, vagyis az istengyermekség kegyelmét. Bennünk olyan élet kezdődik el, amely egyre jobban kibontakozik és az örökkévalóságban lesz teljessé. Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki bennem hisz, még ha meghal is élni fog. Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem”.
Erre a jó hírre építek én is, akár csak a két évezred sok-sok millió kereszténye. Matematikailag kifejezve, végtelen plusz vagy mínusz egy, az eredmény végtelen. Krisztus a végtelen, s ha magam hozzá adom, akkor én is végtelenné leszek vele. Ha elszakadok tőle, akkor is Krisztus végtelen marad, csak én válok senkivé. A jövő alternatívája tehát ez: Krisztus és én abszolút többséget alkotunk. Ezért valódi ideálom, eszményképem a halált legyőző és az örökkévalóságot, a feltámadást felragyogtató Jézus Krisztus. Ő képességeimet képes szeretetben kibontakoztatni, a helytállásban segíteni és az örök boldogságot megadni.
Húsvét üzenetét őrizzük szívünkben, hogyha a gonoszság ideig-óráig elfedi Isten szeretetét, vagy megtiporja emberi méltóságunkat, de megsemmisíteni nem tudja soha. Kapaszkodjunk Krisztus győzelmébe, hogy a világban győztesként tudjunk élni. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése