Húsvéthétfő

Bevezető: Egy fiatal itáliai hajós az Atlanti óceán partján ismeretlen eredetű növényi maradványokra lett figyelmes. Ekkor elhatározta, hogy hajóra száll és felkutatja azt az ismeretlen földet, ahonnét ezek a növények Európa partjaira vetődtek. Szívében ott élt a vágy: üzent a túlsó part. Királyi udvaroknak kínálta fel szolgálatát, de csak a spanyol udvar bízott meg benne és hajókat bocsátott rendelkezésére. Így indult el Kolumbusz Kristóf az ismeretlen világ felé és felfedezte Amerikát 1492 októberében. Isten nekünk is ad jeleket. Ilyen húsvéti jelek: az üres sír, az összehajtott leplek és kendő, az angyalok jelenése, az asszonyok tanúsága, az apostolok beszámolója. Isten adta jeleket felismerjük-e és elfogadjuk-e? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket.

Testvéreim! Mi, keresztények világszerte a feltámadt Jézus győzelmének örvendünk, és minden szentmisében ezt a győzelmet ünnepeljük. A szentmisében teljesen azonosulunk az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztussal. A feltámadás fényében látjuk életünk értelmét és célját. Jézustól kaptuk a kegyelmet, és általa van szabad utunk a Szentlélekben a mennyei Atyához. Életünket méltóképpen csak Jézushoz kapcsolódva tudjuk felajánlani, amiben benne van engesztelésünk és kérésünk, örömünk és hálánk a mennyei Atya iránt. P. Szeghy Ernő karmelita Emlékeim c. könyvében (254) írta, hogy „Keresztes Szent János korában az volt az elv, hogy a kar¬melita szerzetes, ha kimegy az utcára, annyit lásson a lába előtt, amennyi egy ember sírjához elég. Magasabbra ne emelje a szemét.” Az idők változnak ugyan, de komoly igazságot fejez ki ez a szerzete¬si szabály: rohangálunk, gyűjtünk, gazdagodunk; s nem több a földi örökségünk, mint az a föld, amely holttestünket befogadja. Ez életünk egyik oldala, a másik pedig a lelki. 1. Életünket a húsvéti feltámadás fényében éljük (ApCsel 2,25-28). Szent Péter apostol pünkösdi beszédében kiemelte Dávid jövendölését: „Örvend a szívem, az ajkam énekel, és testem is békében nyugszik el. Lelkemet a holtak honában nem hagyod, hogy szented romlást lásson nem akarod. Az élet útját mutatod meg nekem, színed előtt örülni gyönyörűségem.” Dávid próféta volt, ezért a jövőbe látva, Krisztus feltámadására utalva mondta, hogy nem marad az alvilágban, és testét nem éri romlás. Jézus feltámadt a halálból, és ennek mi mindnyájan tanúi vagyunk. Ezért énekeltük mi is az evangélium előtt: „Ezt a napot az Úristen adta. Örvendjünk és vigadjunk rajta!” (Zsolt 117,24).

2. A feltámadás örömhírét, Jézus győzelmét az evangélisták hirdetik (Mt 28,8-15). Szent Máté evangélista két jelenetben szemlélteti Jézus feltámadását. Az első jelenetben az asszonyokat látjuk Jézus sírjánál. Ők a szeretet művét beteljesíteni jöttek. Az angyal közlésére pedig tudtak hinni. Remegve, de nagy örömmel siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szembe és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők odasiettek hozzá és leborulva hódoltak előtte. Átkarolták a lábát, azaz befogadták életükbe. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”.... És úgy mentek az apostolokhoz örömhírt vinni. „Menjetek!” – vinni kell a feltámadás örömhírét minden időben, beszélni kell róla testvéreinknek mindenhol, hogy legyen életünk átformálója. Az evangélium másik jelenete az őröket mutatja be. Jeleket láttak ezek is, de életük beszorult a földi horizontba. Megbízóikhoz, a hatalomféltő zsidó főtanácshoz siettek. Azok éppen úgy viselkedtek, mint húsvét előtt. Akkor Júdást lefizették, hogy Jézust elfoghassák. Majd Jézust halálra ítélték, hogy az emberek ne higgyenek benne. Az őrök jelentésére azért tanácskoznak, hogy Jézus feltámadását valamiképpen tudják letagadni. Elvtelen céljukhoz megoldást most is a pénzben találtak. Az őröket megvették, mert nekik a hazugság is megoldás, ha ezért még pénz hull a markukba.

A főpapokra és a vénekre, valamint a pénzzel lefizetett őrökre nagyon találó Szent Ágoston megállapítása: „A vallás nélküli ember: utazó, kinek nincs úti célja; kérdező, akinek nincs válasza; küzdő, ki nem győz¬het; halandó, új élet reménye nélkül.” A feltámadás örömhírét minden időben kétkedés kíséri, mert az a jövőben fog kiteljesedni. Krisztus feltámadása a győzelem híre. Ez a vizió, jövőkép amiért érdemes élni, ami képes legyőzni a sok-sok kétkedést. Krisztus átlépett ebből a világból a testi állapotnak abba az új módjába, ami többé nincs alávetve a fizikai törvényeknek. Menjetek! – mondja nekünk is Jézus, hirdessétek az örömhírt, amely átformálója életünknek. 3. Akkor és ma Krisztus tanújának lenni nem más, mint tanúskodni „az ő feltámadásáról”, meg arról, hogy az apostolok vele együtt ettek-ittak „halálból való feltámadása után” (ApCsel 10,41). A feltámadásba vetett keresztény reménységet a föltámadt Krisztussal történt találkozások fémjelzik. Mi is feltámadunk mint Jézus, csak őáltala, ővele és őbenne. Szent Péter apostol pünkösdi beszédében erről szólt, idézte és magyarázta a l6.zsoltárt. Isten mindenhatóságában majd megadja a romolhatatlan életet testünknek, amikor Jézus feltámadásának ereje által egyesíti lelkünkkel. Ki fog feltámadni? Minden ember, aki meghalt: Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására... (Jn 5,29). Miképpen? Szent Pál a Filippiekhez írt levélben (3,21) vallja: testünket hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. Az 1Kor 15,35-53-ban hirdeti: ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Hogyan? Ez a "hogyan" túlhaladja elképzelésünket és megértésünket; csak a hit szerinti élet által érthető és elérhető. Szent Ireneusz vértanú vallja: Az Eucharisztiában való részesedésünk megadja testünk Krisztus általi átalakulásának első izét: testünk is, amely részesedik az Eucharisztiából, többé nem romlandó, mert bírja a feltámadás reménységét Mikor teljesedik be a feltámadás? Véglegesen az utolsó napon, a világ végén. Addig viszont hittel valljuk: Krisztus feltámadt, ezért mi is feltámadunk. Ezt a győzelmet ünnepeljük húsvétkor és minden szentmisében. Az őskeresztények sírjaira gyakran írták fel a katakom¬bák mélyén e jókívánságot: „Vivas in Deo, in pace, in aeternum = Élj az Istenben, békében, mindörökre!” Vagy „Bene merenti = a boldogultnak”.

Legyünk a hit megélői. Utasok a földön, akik az örökkévalóságba igyekszünk; küzdjünk, de győzzön a szeretet; kérdezősködjünk az élet titkai felől, de hallgassuk meg, amit Isten válaszol. Tudjuk, hogy ha¬landók vagyunk, de hittel „várjuk a test feltámadását és az örök életet”. 1836-ban halt meg a világ nagy tudósa, André Marié Ampér. Halálos ágyánál egyik barátja azt kérdezte tőle, hogy felolvashat-e neki Kempis Tamás, Krisztus követése című könyvéből, amelyet Ampére a Szentírás után oly gyak¬rabban forgatott. Ampére ezt válaszolta: „Nem szükséges, mert már minden sorát tudom fejből”. Marseilleben temet¬ték el. Síremlékére Ampére csak e két szót vésetett: „Végre Boldog.” Megpróbáltatásaink közepette legyen vigasztalónk a feltámadott Jézus bátorítása: Bízzatok én legyőztem a világot ... Veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28,20) Kalkuttai Szent Teréz anya rendi szabályzatába belevette: „Ne engedjetek akkora teret a fájdalomnak és a gondnak magatokban, hogy elfeledtesse veletek a Föltámadott örö¬mét!” Testvéreim! Ha így készülünk a boldog találkozásra a feltámadt és megdicsőült Krisztussal, akkor országában jobbjára állhatunk. Ámen.