Döbbenetet vált ki szomszédai
körében, ha egy beszélni tudó ember megnémul. Ilyen volt Zakariás pap, Keresztelő
Szent János apja, aki nem hitt az angyal szavának és megnémult. A Tízváros határában
a pogányok között csodálkozást váltott ki, az a dadogva beszélő siket, akinek
fülét és nyelvét Jézus megérintette ujjával, és így szólt: „Nyílj meg!” Azon mód
megnyílt a füle, megoldodott a nyelve és érthetően beszélt. (Mk 7,31-37) Jézust
tanítókörútján sok beteg kereste fel és sok beteget vittek hozzá, akiket testi-lelki
bajaikból meggyógyított. Jézus tanítása és gyógyításai segítették az embereket,
hogy meg tudjanak nyílni Isten előtt, és teljesen meggyógyuljanak. Az Egyház is
részese az emberek mindennapi reményeinek, szomorúságának, örömeinek és
szorongásának, mert mélyen meg van győződve arról, hogy maga Krisztus vezeti
ezeken az utakon. Éppen ezért az egyház szeretettel fordul a fogyatékkal élők
felé is. Évszázadok óta az érzékszervi és idegrendszeri fogyatékosok: vakok,
siketek, beszédhibásak nevelésére intézményeket létesített. Erdélyben először, Kolozsvárt a Külső-Monostor utca
elején 1888. szeptember 3-án nyílt meg a Süketnéma Intézet, amely kisebb
megszakításokkal napjainkban is végzi áldásos tevékenységét.
De ki törődik a
lelki süketnémákkal? Bodó Márta közíró megállapítása és kérdései
aktuálisak: „A letűnt ateista rendszer
Istennel szemben süketnémává tette az ifjúságot, a nemzet megújító erejét. Azt,
amely az erdélyi magyarság keresztény kultúráját hivatott megőrizni, fejleszteni
és továbbadni a szentistváni örökséget. Mennyire fogjuk ezt a lélekpusztító
kárt felszámolni? Hány szülő fogja hittanórára küldeni gyermekét, hány fiatal
lelkében fogan majd meg az istenhit mustármagja? Milyen szellemiségű, milyen
erkölcsű, mennyire elkötelezett lesz az életre készülő ifjúság?” A nemzet
második Tanár ura, Nemeskürty István írta: „Mindannyian
felelősek vagyunk mindenkiért, nem szabad úgy tennünk, mintha a történelem
mellettünk vagy mögöttünk folyna el, és nekünk csak annyi közünk lenne hozzá,
hogy megmerítjük benne a lábunkat. Saját történelmünket mi magunk alakítjuk:
vezetők és vezetettek.”
Jézus ma is velünk
van, segítségünkre van, hiszen teljesítette Izajás jövendőlését: „Maga Isten jön el, hogy szabadulást hozzon
nektek.” (Iz 35,4-7a) A csodálatos gyógyulások mind olyan jelek, amelyek
által Isten felemeli az embereket, és a teremtett világban is nagy átalakulást
visz végbe. A Krisztussal meglévő belső kapcsolatunk kifelé való bizonysága a segítségre
szorulók felkarolása és környezetünk védelme. (Jak 2,1-5) Mindez csak a
Krisztusban gyökerező hit által valósulhat meg. Ha nemzetünk
lelki-szellemi-anyagi kincseit használjuk, akkor nagyon gazdagnak érezhetjük
magunkat. Mert „minden nép annyit ér, amennyi értéket magából ki tud termelni.”
„Az Úr, a te
Istened uralkodik örökké, nemzedékről nemzedékre!” Zsolt 145,10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése