Mentek-mentünk

A mai evangéliumi szakasz így kezdődik: „Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni.” (Mk 9,30-37) A színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, akikkel az írástudók vitatkoztak. A tömegből egy apa megszólította, hogy beteg fiát elhozta, de a tanítványok nem tudták meggyógyítani. Ekkor az Úr odahozatta és meggyógyította. Ezután észrevétlenül, feltűnés nélkül átmentek Galileán, pontosabban a Tábor-hegytől Kafarnaumig. Az úton „megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik harmadnapra feltámad.”  

A budapesti Eucharisztikus Kongresszus pápai oltárán ott láttuk a Mammertinusi börtön feszületének másolatát, amit az 1938-as Kongresszusra az olasz hívek adományoztak. Krisztus lába alatt a legyőzött sátán-kígyó és a halál-koponya szimbóluma. A feszülettel és az Eucharisztia ünneplésével hitünk szent titkát hirdetjük. A Kongresszusra utazva csak jószándékú emberekkel találkoztunk..., kiutaztatásunkba besegített Hargita Megye Önkormányzata, a MÁV kedvezménnyel, ingyenes élelemcsomaggal, vízzel, kávéval gondoskodott. A MÁV vezérkara, Soltész Miklós államtitkár, a Budai László vezette Missziotours munkatársai, a NEK szervezők köszöntöttek a Keleti pályaudvaron. Csíkszereda város Önkormányzata a szállításunkban segített. A Rákoczi Szövetség babgulyással, süteménnyel, gyümölccsel, élelemcsomaggal várt és kalapot is kaptunk. Elszállásolásunk összkomfortos volt a kollégiumokban. Utána felvonultunk a Kossuth téri szentmisére. Majd kezdetét vette az eucharisztikus, gyertyás körmenet a Kossuth tértől kezdve a Hősök teréig. Két oldalt ott álltak az ifjú cserkészek  fáklyákkal és a közéllakók égő gyertyával... Háromszázezer magyar együtt énekeltünk és imádkoztunk. Gyönyörű volt. Ott megéltük, megtapasztaltuk, hogy a nemzetnek "Lelke" van. 

Vasárnap a pápai misére menet a Hunyadi tér és a Kodály körönd között a Csíkszereda keresztalja találkozott a csíkszentsimoni fúvosokkal... A rendőrök minden forgalmat leállítottak, az autósok türelmesen álltak amíg mi háromezeren egymást követve a kijelölt K1 szektorfelé tértünk. Ez a pápai oltárral szemközt volt... Láttuk Őszentségét, vele együtt mutattuk be a legszentebb áldozatot nemzetünkért és a világért. „Áldásom innen, ebből a nagy városból szeretne mindenkit elérni... Veletek és értetek mondom: Isten, áldd meg a magyart!” Magyarország kitűnőre vizsgázott a világ előtt és önmagunk előtt is. Megtapasztaltuk, hogy Isten a pártunkon áll. (Bölcs 2,12. 17-20) Szereti ezt a világot és benne a teremtett embert, akiért Fiát adta. Az igazság gyümölcsét élvezik, akik békét teremtenek. (Jak 3,16-4,3) Ezért imádságainkban szüntelenül kifejezzük, hogy övéi akarunk maradni. Deo gratias!

„Isten meghívott minket, hogy Jézus Krisztus dicsőségéből részt adjon nékünk.” 2Tessz 2,14.