2022. 07. 31.

Miről szól az élet? - 18.C.

Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrász egyik alkotása Az ember a művészetben nevet viseli, ami tulajdonképpen Sziszüphosz sorsát jeleníti meg. A görög mitológiában Sziszüphoszt arra ítélték az istenek, hogy minden erejét összeszedve, verejtékezve görgesse fel a súlyos követ a hegyre, ám mielőtt a csúcsra érne, a kő mindig visszagurul. Innen ered a „sziszifuszi munka” kifejezés, az emberi teljesítőképességet meghaladó és hiábavaló munka elnevezése. Bibliai párhúzama a Prédikátor könyve, amely az izraeli bölcsesség szkeptikus oldalát képviseli: az emberi munka “hiábavalóság és szélkergetés”. (Préd 1,2. 2,21-23) 

A szerző mélységesen meggyőződve minden dolog átmeneti jellegéről, hiábavalóságáról úgy vélekedik, hogy a hétköznapi örömökre kell összpontosítani, amelyekkel Isten megajándékoz. Örülj annak, ami elérhető és ne vágyakozz az elérhetetlenre. A kritika, amelyet a Prédikátor a teológiával, a korabeli bölcsességgel és vallásossággal szemben képvisel, minden korban érvényes marad. Ez a kritika nem tetszőleges magatartás, hanem állandó késztetés arra, hogy vallásunk becsületes maradjon, és a valósággal is érintkezzen. 

Minden emberi erőfeszítést és annak gyümölcsét az ember át kell engedje olyannak, aki nem fáradt érte. Itt az öröklés problémáját emeli ki, és ennek pozitív megállapítása: legjobb ha szerény erőfeszítésünk szerény gyümölcseit a jelenben élvezzük. Életünk felett az ítéletet Isten hozza meg, hogy milyen formában, előttünk teljességgel misztérium marad. Ehhez az ószövetségi gondolathoz Szent Lukács fűzi Jézus kijelentését az anyagi javak kártékony hatásáról. (Lk 12,13-21) Ekkor a sokaságból egy valaki megszólította Jézust, szólj testvéremnek, hogy ossza meg  velem az örökséget. Az Úr elutasítja, hogy ő nem bíró. Ekkor óvja tanítványait a kapzsiságtól.

A gazdag emberről szóló példabeszéde figyelmeztetés annak hiábavalóságára, hogy anyagi javakkal védekezzenek az ellenségeskedéssel szemben. A bolond gazdag okoskodásában gyakran használja az “én” és “enyém” szavakat. Énközpontú gondolkodása kizárja látóteréből az Istent és a felebarátot. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet – ez a kicsapongó életvitel a gonosz szolgáé, akit ura megbüntet és a hűtlenek sorsára juttat. A gazdag haláláról, mint a számadás idejéről van szó. A beszéd csattanója: kié lesz akkor mindaz, amit szereztél? Ez arra késztet, hogy feltegyük az alapvető kérdést: miről is szól az élet? A válasz, hogy Isten tiszteletében és a szegények megsegítésében találjuk meg az élet értelmét. Keressük az odafönntvalókat, ahol Krisztus ül az Atya jobbján. (Kol 3,1-5. 9-11) Jézus megdicsőült, a kegyelmi élet itt van, de még nem adatott meg a végidő összes feltétele, a dicsőséges feltámadás. Addig is nekünk kell a testi szenvedélyeket és elménk tévedéseit leküzdenünk, és a jóra tudatosan törekednünk.

 

“Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt 5,3.

 

Történet: A halász és a bankár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése