A Sarlós Boldogasszony kápolnára emlékezve

Nagy Lajos király uralkodása alatt, 1350 körül létesült Csík szék új vásáros helye, Szereda. 1751 előtt, mint leányegyház a csíksomolyói Szent Péter és Pál plébániához tartozott. A 14. század végén épült kápolnája, Sarlós Boldogasszony tiszteletére (július 2.). Egyházi szokás volt, hogy közeli templom titulusát nem adták a kápolnának. Viszont egy kápolna titulusát lehetett adni a templomnak. Ebből következik, hogy a csíkszeredai Sarlós Boldogasszony kápolna már 1442 előtt létezett, mivel Csíksomlyóra letelepített ferencesek 1442 és 1448 között újraépített kolostorát és templomát Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. 

Csík vásáros tere és települése, még ha kicsi is, kápolnával rendelkezett. Az erdélyi  püspökség visszaállítása után püspökeink rendszeres kánoni vizitációt tartottak. A püspöki látogatások jegyzőkönyvei tanúskodnak a csíkszeredai Sarlós Boldogasszony kápolnáról (1721., 1734. és 1744.).Szalai b. Sztoyka Zsigmond Antal püspök jónak látta és 1751 januárjában Csíkszeredát önálló plébániává nyilvánította, mivel a város, mint jogi személy a templom alapításáról, fenntartásáról gondoskodó, patrónus szerepet vállalt. A püspök már július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén kinevezte az első plébánost, Szász János személyében. Az ő irányításával épült fel a barokk stílusú templom, a plébánia és a kántori lakás. Az épületegyüttes „a város lakott részétől nyugatra, egy sík, száraz és tűztől védett területen épült.” Az 1751-ben elkezdett templom építését 1758-ban fejezték be, amit a templom déli bejáratánál örökítettek meg. A templomot Szent Kereszt felmagasztalására áldották meg.  A szószék mellvédjét középen az ítélő Krisztus, két oldalt pedig a négy evangélista olajképe díszíti. A lenvászonra festett régi képeket utólag vágták be a szószék mellvédjén kialakított helyekre. Talán az egykori Sarlós Boldogasszony kápolnáját ékesíthették.