Isten éltesse az Ilona nevű hölgyeket.
Szent Ilona császárnő 326-ban szentföldi zarándokútra indult. Végiglátogatta
Palesztina szent helyeit, és templomokat építtetett Betlehemben az Úr
születésének helye fölé, és az Olajfák hegyén a Mennybemenetel helyén. A
hagyomány szerint Jeruzsálemben a Golgotán megtalálta a Szent Keresztet és a
szenvedés más eszközeit is. Erről Aquileiai Rufinus (345--410) a következőket
írja egyháztörténetében:
,,A niceai zsinat idején Ilona, Konstantin édesanyja, ez a
hitével és vallásosságával egészen egyedülálló asszony isteni intések alapján Jeruzsálembe
ment és az ottaniak segítségével kereste a helyet, ahol Krisztus szent testét
keresztre feszítették. A helyet azért nem volt könnyű megtalálni, mert az üldözések
idején egy Vénusz-szobrot állítottak föl (a Golgotán), hogy aki Krisztus
tiszteletéért odamegy, úgy tűnjék, Vénuszt tiszteli. Ezért a keresztények
elkerülték a helyet, s az már majdnem feledésbe merült. Amikor Ilona égi jel
alapján rátalált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány
kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásva (egy sziklaüregben) megtalálták a három
keresztet.
A megtalálás örömét csak az zavarta, hogy a kereszteket nem lehetett egymástól megkülönböztetni. Ott volt ugyan külön Krisztus keresztjének felirata is, de nem lehetett meghatározni, melyik kereszthez tartozik. Az emberi tudatlanság isteni segítségre szorult. Történt, hogy a város egyik előkelő asszonya megbetegedett és már a halálán volt. Makariosz jeruzsálemi püspök, amikor látta, hogy Ilona és a vele lévők nem tudják eldönteni, hogy a három közül melyik Krisztus keresztje, így szólt: Hozzátok ide a talált kereszteket és Isten mutassa meg nekünk, melyik volt az Úré! Ezután a királynéval és kíséretével együtt bement a beteghez és térdre borulva így imádkozott:”Uram, ki arra méltattál minket, hogy az emberi nem üdvösségét egyszülött Fiad a kereszt elszenvedésével hozza meg, és most szolgálód szívébe sugalltad, hogy megkeresse azt a boldog fát, amelyen üdvösségünk függött, mutasd meg a három kereszt közül azt, amely az Úr dicsőségét szolgálta, vagy azt mutasd meg, mely kereszteken haltak meg a latrok. Mutasd meg azzal, hogy ez a félholt asszony, ha az üdvözítő keresztje érinti, térjen vissza a halálból az életre!”
Ezek után hozzáérintették az asszonyhoz az egyik keresztet, de nem történt semmi. Hozták a másikat is, de akkor sem történt meg a kért gyógyulás. Amikor azonban odahozták a harmadik keresztet is, az asszony kinyitotta a szemét, fölkelt és sokkal fürgébben, mint betegsége előtt, járni kezdett. Visszanyerte egészségét és magasztalta Isten hatalmát.A császárné e jel láttán fogadalmának megfelelően azon a helyen, ahol az Úr keresztjét megtalálta, királyi pompával ragyogó templomot építtetett. A szegeket, melyekkel az Úr testét a fára szegezték, elvitte a fiának. Ezekből az zablát és sisakot csináltatott, melyeket hadviselés közben használt.
A császárné az üdvöt hozó fa egy részét elvitte fiának, a másik részét ezüst tokba foglaltatta és ott hagyta Jeruzsálemben. Ezt ma is nagy tisztelettel őrzik. Jámborságának egy másik jelét is a városban hagyta: meghívta ebédre az Istennek szentelt szüzeket, s azt mondják, olyan tisztelettel fogadta őket, hogy szolgálóruhát öltött és maga szolgálta föl a mosdóvizet, az ételt és az italt. A földkerekség parancsoló urának édesanyja Krisztus szolgálóinak szolgálója lett.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése