2023. augusztus 1-6. között Lisszabonban megrendezésre
kerülő Ifjúsági Világtalálkozó tizenhárom
védőszentjének egyike Boldog Potrugáliai Johanna királylány, aki
a kolostorbeli életet részesítette előnyben a koronával szemben. Az
evangéliumban Jézus megismétli a tanítványság követelményeit, amely jórészt
egyedi, Szent Lukács sajátja. (Lk 14,25-33) E szakasz a teljes, a maradéktalan
odaadást emeli ki a tanítványok részéről, amely felülmúlja a családi köteléket
is. A toronyépítő és a hadba vonuló király példázata a cselekvés előtti
megfontolás szükségességére összpontosít. Akik követni akatják Jézust az úton,
azoknak fel kell mérniük, mi ennek az ára. Ebben példakép V. Alfonz portugál király leánya is. A szép és
jóságos Johanna (1452-1490) kezére többen is pályáztak. Így XI. Lajos francia
király fia, továbbá Miksa osztrák főherceg, a későbbi császár és III. Richárd
angol király. Atyja értésére adta, nagyon szeretné, ha a három uralkodó
valamelyikének nyújtaná a kezét. De Johanna másra vágyott. Egyik nap jó
alkalomra várt és így szólt atyjához: „Atyám, tudom, lehetnék császárné,
királyné. De ma lelkem eléállítottam kérőimet, s megkérdeztem őket egymásután: »Vajjon
sohasem fogod szívem megszomorítani?« S mintha mind azt
válaszolták volna: »Az életben nem, de életed
utolsó órájában igen, akkor hullani fognak könnyeink.«
Ekkor megjelent előttem egy negyedik kérő, aki nincs az eddigi kérők névsorában
feljegyezve. Azt mondta nekem: „Hercegnő, válassz okosan. Kezemet nyújtom neked
én is, akinek szintén van birodalmam és koronám; én vagyok az egyetlen, aki
sohasem halok meg és aki a halálban sem hagy el téged.” – Most atyai
szeretetedre kérlek, mondd meg leányodnak, kit válasszak!” Erre Alfonz
megindultan ölelte keblére leányát s így szólt: „Johanna, drága gyermekem,
válaszd az örök királyt!” És a hercegnő a domonkosrendi apácák kolostorába
lépett, mint 200 évvel korábban Árpád-házi Szent Margit. Jézus mércéje szerint a
bölcs ember minden földi értéket relatívnak tart, mert egyszer minden el fog
múlni. Krisztusért érdemes mindent feláldozni, így tettek a szentek. Gárdonyi
Géza Isten rabjai című művében Árpád-házi Szent Margit életét dolgozta
fel, egy kertész fiú, Jancsi fráter szemszögéből. Szikárdusz fráter a hévizi
malomnál a bársonyos süveges lovagokról mondta: - Látod, a pompa rabjai. Jancsi
utánuk bámult.
- Mindenki rab-e? - kérdezte félénken.
- Mindenki - bólintott
Szikárdusz. (...)
- Mink is rabok vagyunk-e?
- Mink is.
- Mink kinek a rabjai
vagyunk?
- Isten rabjai fráterkám.
Szent Pál a megkeresztelkedett rabszolga, Onezimusz
érdekében ír Filemonnak, mert ő is testvérünk Krisztusban. (Fil 9b-10. 12-17) Ezt is felismerni akár Isten akaratát, valóban Istentől adott bölcsesség. (Bölcs 9,13-19) Ezért kérjük mi
is a Szentlélek megvilágosító kegyelmét.
„Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,
végzéseidre taníts meg engem!” Zsolt 118,135.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése