Virrasztás és készenlét

Az Ó- és Újszövetség könyvei a hívő embert úgy mutatják be, mint aki virraszt. Virrasztani a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy valaki lemond az éjszakai alvásról. Történhet ez azért, hogy tovább dolgozzék, vagy hogy az ellenség meg ne lepje. Innét ered a szó képes értelme: virrasztani annyi, mint embernek lenni, küzdeni a restség és a hanyagság ellen, hogy célhoz érjen. A hívő számára ez a cél az, hogy készen álljon az Úr fogadására, amikor eljön az ő napja. Ezért virraszt, ezért éber, hogy az éjszakában élve ne legyen az éjszaka fia. A Bölcsesség könyve, Kr.e.  az I. sz. második felében keletkezett, és tartalma a korábbi szent könyvek feletti elmélkedéseken alapul. Műfaját tekintve részben apologetikus és részben didaktikus buzdító szónoklat. Isten előre tudatta választott népével szabadulásukat. (Bölcs 18,6-9) A szövegrész általános összegzéssel veszi kezdetét: mivel az egyiptomiak elhatározták, hogy megölik az izraelita gyermekeket, azzal kellett bűnhödniük, hogy Isten az ő elsőszülötteiket pusztította el, majd hadseregüket befojtotta a tengerbe. Ugyanezekkel az eseményekkel Isten felmagasztalta saját népét. Megülték a pászkát, amely vallási egységet teremtett köztük, és rázendítettek az atyák énekére, a sokaság örömét és háláját kifejező Isten dicsőítésre. 

Az isteni gondviselés folyománya, amit Jézus az apostolok kis csoportjának mondott: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát. Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben…” (Lk 12,32-48) Jézus kiemeli a kincsgyűjtés módját, mégpedig az anyagi javak alamizsna formájában való megosztását. 

Az ínségesek javára történő adakozásért kimeríthetetlen és elfogyhatatlan kincset ad Isten. Amint ígérete szerint egykor kiszabadította népét Egyiptomból, úgy Jézus által fog kiszabadít minket a halál, a szolgaság, a tökéletlenség állapotából. De nekünk Isten kegyelmével kell készülnünk a végső számadásra, hogy az Úr napja szabadulást hozzon számunkra, és ne vesztünket jelentse, mint az istenteleneknek. 

Követnünk kell Ábrahámot erős hitében, meg a többi nagylelkű vállasztottat, akik nem érthették meg életükben az isteni ígéretek teljesedését. (Zsid 11,1-2. 8-19) Ám, Isten ígérete alapján egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után.  Mi már nagyon sok isteni ígéret megvalósulását tapasztalhattuk, illetve hiteles tanúbizonyság alapján megismerhettük. Ilyen elsősorban Jézus húsvéti misztériuma, az egyház csodálatos fennmaradása és elterjedése, szentjei stb. A jó keresztény hite szerint fegyelmezetten, szentül és buzgón él, azaz virraszt és készen áll, bármikor szólítja az Úr. Hűségéért akkor részesül a Szentháromság egy Isten életében. Ez az mennyország.

„Álljatok készen, mert nem tudjátok, hogy az Emberfia mikor érkezik.” Mt 24,44