Szent László király és Rheinfeldi Adelhaid leánya, Piroska 1088 táján született Magyarországon. Miután édesapja meghalt, sokáig Könyves Kálmán udvarában élt. Szent László árváját 1104-ben Kálmán király az ország érdekében feleségül adta I. Alexios Komnenos bizánci császár fiához, Joanneshez. Joannest és hitvesét, Piroskát (görög nevén Eiréné-Irén) 1118-ban koronázták meg. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki kitűnt elődei közül az államügyekben való jártasságával. Piroska-Eiréné „világra hozott négy fiút és négy ékes leányt”, jótékony szeretetével bearanyozta családja, Bizánc és az egész birodalom életét. Mindezt azért tette, mert gazdagságára, mint az uralkodásnak az eszközére tekintett.
Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort és a hozzá tartozó karitatív kórházat. Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Élete végefelé „Xené” (idegen) névvel apáca lett, ezzel is felvállalta magyarságát. Az általa alapított Pantokrator monostorban temették el. Halála után (1133) az ortodox egyház szentté avatta.
Piroskát magyar szentként tiszteljük. Mozaik képét a Hagia Sophia a mai napig őrzi. Életét több bizánci krónikás megörökítette, költők megénekelték. Sírfeliratában mondja: „Ó Alkotóm s újraalkotóm megint, aki lent adtál nekem világi hatalmat, add meg odafent a mennyekben is részem.” Élete példaként állhat előttünk, mint olyan asszony, aki a hazájától távol is igyekezett minden feladatában jól helytállni, elfogadva és felismerve szerepét az életben.
Isten éltesse a Piroska nevet viselőket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése