Életmentők

1988. december 7-én, szerdán helyi idő szerint 11 óra 41 perckor Örményország északi részén (akkor még a SU része), pusztító erejű földrengés volt, amelyet az egész világon Spitak-földrengés néven ismernek. Spitak épületeinek nagy része 1960-80-as években épült, akár a mai Gyumri és Vanadzor városok épületei. Számos nagy településtől távol eső kis falvak is megsemmisültek. A kőből épült házak, tömbházak és szinte minden építmény, köztük 230 ipari vállalat, 410 egészségügyi intézmény összeomlott. Spitakban és az említett városokban, valamint a környéküköen 11 másodperc alatt 500.000 ember maradt hajléktalan, 150.000 ember halt meg és 19.000 maradt rokkant. 

A spitaki temető 25.000 halottjának elhalálozási dátum 1988. december 7. A temető sírjai között található egy sír kereszt, csillag és fotó nélkül, melyen egy kutya mellszobra van, és e név: Žuža.

Az örményországi szörnyű földrengés során, Žuža – egy egyszerű keverék kutya – megtette a lehetetlent. Megmentett egy egyéves kislányt, aki vele volt a romok alatt. Négy napig a kutya testével melegítette a babát és tejével etette. Így a baba életben maradt. A negyedik nap, amikor a mentőegységek emberei egyperces néma csenddel figyeltek a romok alatt levő túlélőkre, ekkor Žuža felüvöltött. De nem az állatok voltak az elsődlegesek, az emberek fontosabbak voltak... 

És akkor Žuža olyasmit tett, amit még soha – finoman megharapta a gyereket. A kislány sírni kezdett, és ennek köszönhetően mindkettőjüket – a síró babát és az éhes kutyát –, kimentették a romok alól. Žuža még 12 évig élt Lala Saryan családjával. Amikor pedig kimúlt, Lala rokonai a Spitak temetőjében temették el a többi embersír közé... Ezúttal nem szabályok szerint, hanem érdemek szerint…