+ Ft. Rózsa Gáspár plébánosra emlékezve

„Úgy legyen, ahogy Te akarod.” (Mt 26,39)

Ft. Rózsa Gáspár Deményháza és Ehed plébánosa, életének 60. és papságának 34. évében, váratlanul 2023. január 5-én elhunyt. 

A karácsonyi örömben, és az új esztendő első hetében szeretett híveinek, édesanyjának és hét testvére családjának, valamint a főegyházmegye papjainak fájdalmat okozott Gáspár atya hirtelen halála, neki pedig megnyugvást. Bár az elmúlás gondolata jelentkezik, amikor búcsúztatjuk az óévet, mert belátjuk, hogy öregedünk és földi életünk elfogyóban van. Érdemeink gyűjtögetésében az már nem sokat segít, legfentebb arra oktat, hogy vegyük komolyan a hátralévő időt. Az óesztendő végén ő is megtartotta a hálaadást és beszámolt híveinek a rá bízott plébániák eseményeiről. A Preoratorból elimádkozta: "Mindenek teremtőjes,nagy Isten! Rövid idő múlva ismét vége lesz egy esztendőnek. Elmúlik ez az év is minden viszontagságaával, amelynek elviselésére magunkat gyakran elgeteleneknek gondoltuk. Elmúlik minden örömével, amelyben boldogságunkat reméltük... Ugyanakkor elimádkozta az új év napi imát is: Mindenek alkotója, felséges Isten! Az új esztendő első napján bízakodó szívvel járulunk elér. Köszönjük, hogy megtartottál, hiszen jóságod és könyörületed nélkül úgy eltűnüntünk volna, mint az elmúlt esztendő. Bárcsak az új év minden napjával jobbakká, tökéletesebbekké is lennénk. Segíts Urunk, hogy ne csak időben, hanem lélekben is egyre közelebb jussunk hozzád... Jóságos Atyánk, ha pedig úgy határpznál, hogy ez az év legyen földi életünk utolsó esztendeje, add, hogy szent fiad testének vétele által megerősítve, lelki megnyugvással haljunk meg,és országodba jutva, a szentekkel együtt dicsérhessünk, és szerethessünk örökkön örökké. Ámen."

    Paptestvérünk az Istent kérve búcsúzott a múlótól, és bizalommal kezdte az újat, a 60. évét ajándéknak tekintve. Elgondolkodunk az új év első napjaiban és a koporsó mellett azon, hogy mi az idő. 

Szent Ágoston, aki legismertebb művében, a Vallomásokban tájékoztat arról, hogy „ha senki se kérdezi, tudom, ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni nem tudom. Merem állítani, hogy egyet tudok, azt tudniillik, hogy nem volna múlt idő, ha nem volna múlandóság. Nem volna jövő idő, ha nem volna jövendő történés, nem volna jelen idő, ha egyáltalán semmi sem volna. De hogyan van meg az időnek két fajtája: múlt és jövő, ha a múlt már nincs és a jövő még nincs. A jelen, pedig ha nem menne át a múltba, nem idő volna, hanem örökkévalóság” (Vall. XIV. k. XXVI. fej.).  

Az idő alapja tehát a változandóság. Erre érzett rá a görög bölcs, Arisztotelész, aki az idő lényegét a mozgások számában látta előbbi és utóbbi szerint. Szent Ágoston püspök, amire figyelmeztetni akart, az nekünk, keresztényeknek sokatmondó: a sok alkalom az Isten- és emberszeretettel értékesíti a folyton változó időt. Kárba veszett idő, amelyben nem törekedtünk viszont szeretni Istent és felebarátainkat. Ha szerettünk, csak ez tud megvigasztalni az idő múlása fölött. Mert egyszer elérkezik az utolsó esztendeje életünknek, amely hazakísér a Teremtőhöz számadásra, amint most Rózsa Gáspár paptestvérünket élete 60. évében. 

    Hogy vagyunk a múló idővel? Kívánjuk egymásnak a boldog új-évet, de gondoltunk-e arra, hogy mi által lehet boldogabb az előttünk álló év, mint az elmúlt. A válaszért érdemes felidézni azt, hogy 2001. januárjában hunyt el a „Nemzet Színésze” Sinkovits Imre. Születése napjára köszöntőként írta a kortársköltő Illyés Gyula: „Tépi az idő, naptárlevélként mindnyájunkról az arcot s veti el álarcként, ha nincs mögötte hűség, örök emberi és e föld! Olyan, melyért ünnepelve egy egész nép, ki mosollyal, ki karral, de mindenki szorosan szívre ölel.” A talentumokról szólva, Jézus a hűséges, szorgalmas szolgát a mennyei életbe fogadja. 

Mennyire találó ez most itt nekünk: minden elmúló nap életünkből kárba vész, ha nem jellemzi azt a hűség, s minden, ami örök emberi. Hűség önmagunkhoz, hűség Istenhez, az Egyházhoz, a családhoz, a nemzethez, amelyet földi küzdelmünk támaszt. Legfontosabb tehát életünkben a szeretet. 

    Szabó Dezső, Elsodort falu című regényének Farkas Miklósa mondja: „A magyarnak mindig kell valaki, aki szeresse, biztatgassa, elismerje, másképp elbitangol, elzüllik.” Kedves hívek, férfiak és asszonyok! Hogy hitvesi és szülői hivatásotokat megéljétek, ezért mindegyiktek szeresse házastársát, biztatgassa és ismerje el fáradozását, hogy el ne zülljetek. Használjátok naponta Ferenc pápa ajánlotta három szót: köszönöm, kérem és bocsáss meg. Házastársak, szülők szeressétek egymást és a gyerekeket, biztatgassátok és elismeréssel legyetek egymás iránt, s ne keserítsétek meg életüket, hogy kedvüket ne veszítsék (Kol 3,21). 

    Testvéreim, ha szeretetben élitek meg hivatástokat, akkor a családban, a szomszédban, az egyházközségben és a világban béke és boldogság lesz. Mégpedig Krisztus békéje, melyet a világ nem adhat! 

A béke Nobel-díjat 1979-ben Kalkuttai Szent Teréz anyának ítélték. A díjátadó ünnepségen azt kérdezte tőle valaki: Mondja meg, mit tegyünk a világ békéjéért? – Teréz anya egyszerűen ezt válaszolta: „Menjünk haza és szeressük családtagjainkat és szomszédainkat!” Szeressük Istent, szeressük testvéreinket! – ez a főparancs.

    Megboldogult Rózsa Gáspár 1963. január 27-én született Székelyszálláson katolikus nagycsaládban. Iskoláit szülőfalujában és a közeli városban járta. A teológiai tanulmányait a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán végezte.  Dr. Jakab Antal megyéspüspök szenteléte pappá a gyulafehérvári székesegyházban 1988. június 19-én. Segédlelkészként szolgált 1988-től 1990-ig Gyergyóalafaluban, 1990-től 1994-ig Szovátán. 1994-től 1995-ig Marosvásárhelyt a belvárosi Keresztelő Szent János plébánián, 1995-től 1996-ig Gyimesközéplokon. 1996-től 1999-ig Tekében plébános és 1999-től Deményháza és Ehed, valamint Búzaháza plébánosa. 

Papi szolgálata során különös figyelemmel foglalkozott a fiatalokkal és gyerekekkel, gondos és lelkiismeretes szolgája volt Istennek, vígkedélyű és derűs barátja a paptestvéreknek. A humora nem hagyta el. 

    Az új évi házszentelés is jó alkalom volt, hogy híveivel együtt imádkozzék és utána megjelenhessen mennyei Atyánk előtt.  Váratlan halála okán fájdalmas búcsúzni tőle. De megvigasztal az örök életben és a föltámadásban gyökerező hitünk. Imádságainkkal ajánljuk őt a jó Istennek. 

    Isten Szolgája Márton Áron püspök, amikor Csíkszendomokosra látogatott, egy síránkozó bányászfeleséget így vigasztalt: A házasság szentsége olyan szent dolog, és annyira összeköti a szentség a házasokat, hogy amikor a feleség imádkozik, a férjének a képe is megjelenik a jó Isten előtt.

    Most a gyászoló édesanyának, a hét testvér családjának feladata, hogy imádkozzatok az elhuny lelki üdvéért. Tudjuk, hogy az édesanyák kérését, keserves könyörgését az Úr Jézus mindig meghallgatta: a kánai mennyegzőn a Szűzanya kérését teljesítette; a naimi síró özvegynek fiát életre keltette és a kánaáni pogány asszony kérését is teljesítette, lányát megszabadította a gonosz lélektől. Imádkozzanak a kedves hívek is, legalább a félévi kegyeleti idő alatt, hiszen papbácsi több mint két évtizeden át titeket szolgált.

Az imádság viszi előbbre a világot, azért imádkozzunk, hogy Istenünk legyen irgalmas hozzánk, és áldja meg népünket papi hivatásokkal.

Gáspár atya hirtelen halála szolgáljon tanulságul, hogy amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel. Tudjunk mosolyogni, biztatgatni, elismerni, ölelésre nyújtott karral szívünkre szorítani, hogy senki közülünk el ne bitangoljon és el ne zülljön. 

Kérjük a Szűzanyát és Szent Józsefet, legyenek közbenjárók paptestvérünkért az Úr Jézusnál. A gyászóló híveknek, édesanyának, testvéreknek és rokonoknak pedig esdjék ki a hitvigasztalását, hogy amíg élve arcunkat tovább tépi az idő, találjon majd rajta értéket Jézus Krisztus, amikor számadásra hív, és ne kelljen eldobja álarcként, hanem irgalmas szeretetébe öltöztetve, megőrizze az örök életre. Ámen. 

 

Ft. Rózsa Gáspár temetése Deményházán lesz 2023. január 9-én 13,00 órától.