Ft. Rózsa Gáspár Deményháza és Ehed plébánosa, életének 60. és papságának 34. évében, váratlanul 2023. január 5-én elhunyt.
A karácsonyi örömben, és az új esztendő első hetében szeretett híveinek, édesanyjának és hét testvére családjának, valamint a főegyházmegye papjainak fájdalmat okozott Gáspár atya hirtelen halála, neki pedig megnyugvást. Bár az elmúlás gondolata
jelentkezik, amikor búcsúztatjuk az óévet, mert belátjuk, hogy öregedünk és
földi életünk elfogyóban van. Érdemeink gyűjtögetésében az már nem sokat segít,
legfentebb arra oktat, hogy vegyük komolyan a hátralévő időt. Az óesztendő végén ő is megtartotta a hálaadást és beszámolt híveinek a rá bízott plébániák eseményeiről. A Preoratorból elimádkozta: "Mindenek teremtőjes,nagy Isten! Rövid idő múlva ismét vége lesz egy esztendőnek. Elmúlik ez az év is minden viszontagságaával, amelynek elviselésére magunkat gyakran elgeteleneknek gondoltuk. Elmúlik minden örömével, amelyben boldogságunkat reméltük... Ugyanakkor elimádkozta az új év napi imát is: Mindenek alkotója, felséges Isten! Az új esztendő első napján bízakodó szívvel járulunk elér. Köszönjük, hogy megtartottál, hiszen jóságod és könyörületed nélkül úgy eltűnüntünk volna, mint az elmúlt esztendő. Bárcsak az új év minden napjával jobbakká, tökéletesebbekké is lennénk. Segíts Urunk, hogy ne csak időben, hanem lélekben is egyre közelebb jussunk hozzád... Jóságos Atyánk, ha pedig úgy határpznál, hogy ez az év legyen földi életünk utolsó esztendeje, add, hogy szent fiad testének vétele által megerősítve, lelki megnyugvással haljunk meg,és országodba jutva, a szentekkel együtt dicsérhessünk, és szerethessünk örökkön örökké. Ámen."
Paptestvérünk az Istent kérve búcsúzott a múlótól, és bizalommal kezdte az újat,
a 60. évét ajándéknak tekintve. Elgondolkodunk
az új év első napjaiban és a koporsó mellett azon, hogy mi az idő.
Szent Ágoston, aki legismertebb művében, a
Vallomásokban tájékoztat arról, hogy „ha senki se kérdezi, tudom, ha kérdik
tőlem, s meg akarom magyarázni nem tudom. Merem állítani, hogy egyet tudok, azt
tudniillik, hogy nem volna múlt idő, ha nem volna múlandóság. Nem volna jövő
idő, ha nem volna jövendő történés, nem volna jelen idő, ha egyáltalán semmi
sem volna. De hogyan van meg az időnek két fajtája: múlt és jövő, ha a múlt már
nincs és a jövő még nincs. A jelen, pedig ha nem menne át a múltba, nem idő
volna, hanem örökkévalóság” (Vall. XIV. k. XXVI. fej.).
Az idő alapja tehát a változandóság. Erre érzett rá a görög bölcs, Arisztotelész,
aki az idő lényegét a mozgások számában látta előbbi és utóbbi szerint. Szent Ágoston püspök, amire figyelmeztetni akart, az nekünk, keresztényeknek
sokatmondó: a sok alkalom az Isten- és emberszeretettel értékesíti a folyton
változó időt. Kárba veszett idő, amelyben nem törekedtünk viszont szeretni
Istent és felebarátainkat. Ha szerettünk, csak ez tud megvigasztalni az idő
múlása fölött. Mert egyszer elérkezik az utolsó esztendeje életünknek, amely
hazakísér a Teremtőhöz számadásra, amint most Rózsa Gáspár paptestvérünket élete
60. évében.
Hogy vagyunk a múló idővel?
Kívánjuk egymásnak a boldog új-évet, de gondoltunk-e arra, hogy mi által lehet
boldogabb az előttünk álló év, mint az elmúlt. A válaszért érdemes felidézni
azt, hogy 2001. januárjában hunyt el a „Nemzet Színésze” Sinkovits Imre.
Születése napjára köszöntőként írta a kortársköltő Illyés Gyula: „Tépi az idő,
naptárlevélként mindnyájunkról az arcot s veti el álarcként, ha nincs mögötte
hűség, örök emberi és e föld! Olyan, melyért ünnepelve egy egész nép, ki
mosollyal, ki karral, de mindenki szorosan szívre ölel.” A talentumokról
szólva, Jézus a hűséges, szorgalmas szolgát a mennyei életbe fogadja.
Mennyire
találó ez most itt nekünk: minden elmúló nap életünkből kárba vész, ha nem
jellemzi azt a hűség, s minden, ami örök emberi. Hűség önmagunkhoz, hűség Istenhez, az Egyházhoz, a családhoz,
a nemzethez, amelyet földi küzdelmünk támaszt. Legfontosabb tehát életünkben a
szeretet.
Szabó Dezső, Elsodort
falu című regényének Farkas Miklósa mondja: „A magyarnak mindig kell valaki, aki szeresse, biztatgassa, elismerje,
másképp elbitangol, elzüllik.” Kedves hívek, férfiak és asszonyok! Hogy hitvesi és szülői hivatásotokat
megéljétek, ezért mindegyiktek szeresse házastársát, biztatgassa és ismerje el
fáradozását, hogy el ne zülljetek. Használjátok naponta Ferenc pápa ajánlotta három szót: köszönöm,
kérem és bocsáss meg. Házastársak,
szülők szeressétek egymást és a gyerekeket, biztatgassátok és elismeréssel
legyetek egymás iránt, s ne keserítsétek meg életüket, hogy kedvüket ne
veszítsék (Kol 3,21).
Testvéreim,
ha szeretetben élitek meg hivatástokat, akkor a családban, a szomszédban, az egyházközségben és a világban béke és boldogság lesz. Mégpedig Krisztus békéje, melyet a világ
nem adhat!
A béke Nobel-díjat
1979-ben Kalkuttai Szent Teréz anyának ítélték. A díjátadó ünnepségen azt kérdezte tőle
valaki: Mondja meg, mit tegyünk a világ békéjéért? – Teréz anya egyszerűen ezt
válaszolta: „Menjünk haza és szeressük családtagjainkat és szomszédainkat!”
Szeressük Istent, szeressük
testvéreinket! – ez a főparancs.
Megboldogult Rózsa Gáspár 1963. január 27-én született Székelyszálláson katolikus nagycsaládban. Iskoláit szülőfalujában és a közeli városban járta. A
teológiai tanulmányait a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi
Főiskolán végezte. Dr. Jakab Antal megyéspüspök szenteléte pappá a
gyulafehérvári székesegyházban 1988. június 19-én. Segédlelkészként szolgált 1988-től 1990-ig Gyergyóalafaluban, 1990-től 1994-ig Szovátán. 1994-től 1995-ig Marosvásárhelyt a belvárosi Keresztelő Szent János plébánián, 1995-től 1996-ig Gyimesközéplokon. 1996-től 1999-ig Tekében plébános és 1999-től Deményháza és Ehed, valamint Búzaháza plébánosa.
Papi szolgálata
során különös figyelemmel foglalkozott a fiatalokkal és gyerekekkel, gondos és
lelkiismeretes szolgája volt Istennek, vígkedélyű és derűs barátja a
paptestvéreknek. A humora nem hagyta el.
Az új évi házszentelés is jó alkalom volt, hogy híveivel együtt imádkozzék és utána megjelenhessen
mennyei Atyánk előtt. Váratlan halála okán
fájdalmas búcsúzni tőle. De megvigasztal az örök életben és a föltámadásban
gyökerező hitünk. Imádságainkkal ajánljuk őt a jó Istennek.
Isten Szolgája Márton Áron püspök, amikor
Csíkszendomokosra látogatott, egy síránkozó bányászfeleséget így
vigasztalt: A házasság szentsége olyan szent dolog, és annyira összeköti a
szentség a házasokat, hogy amikor a feleség imádkozik, a férjének a képe is
megjelenik a jó Isten előtt.
Most a gyászoló édesanyának, a hét testvér családjának feladata, hogy imádkozzatok az
elhuny lelki üdvéért. Tudjuk, hogy az
édesanyák kérését, keserves könyörgését az Úr Jézus mindig meghallgatta:
a kánai mennyegzőn a Szűzanya kérését teljesítette; a
naimi síró özvegynek fiát életre keltette és a kánaáni pogány asszony kérését is teljesítette, lányát megszabadította a gonosz lélektől. Imádkozzanak a kedves hívek is, legalább a félévi kegyeleti idő alatt, hiszen papbácsi több mint két évtizeden át titeket szolgált.
Az imádság viszi előbbre a világot, azért imádkozzunk, hogy Istenünk legyen irgalmas hozzánk, és áldja meg népünket papi hivatásokkal.
Gáspár atya hirtelen halála szolgáljon tanulságul, hogy
amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel. Tudjunk mosolyogni, biztatgatni, elismerni,
ölelésre
nyújtott karral szívünkre szorítani, hogy senki közülünk el ne bitangoljon és el ne zülljön.
Kérjük a Szűzanyát és Szent Józsefet, legyenek
közbenjárók paptestvérünkért az Úr Jézusnál. A gyászóló híveknek, édesanyának, testvéreknek és rokonoknak pedig esdjék ki a hitvigasztalását, hogy amíg élve arcunkat tovább tépi az idő, találjon majd rajta
értéket Jézus Krisztus, amikor számadásra hív, és ne kelljen eldobja álarcként, hanem irgalmas
szeretetébe öltöztetve, megőrizze az örök életre. Ámen.
Ft. Rózsa Gáspár temetése Deményházán
lesz 2023. január 9-én 13,00 órától.
Köszönöm szépen a lelki táplálékot,🙏🏻
VálaszTörlésGyönyörű, roppant nehéz betartani, de igyekszünk,
VálaszTörlés