+ Ft. Tamás Márton

Ft. Tamás Mártont a Madéfalvi veszedelem emléknapján emlegettük. Tudtuk, hogy állapota visszafordíthatatlanná vált. Imádkoztunk érte, aki az utóbbi két évtizedet különös kereszthordozással viselte.

Madéfalván született 1949. június 10-én. Korán félárvaságra jutott, de a keresztény család szeretete, megérlelte benne a papi hivatást. 1966-ban ismertem meg, amikor Csíkszentsimonba látogatott nagybátyja családjához és egyik osztálytársához, mint R.K.K.I. tanulója. Ekkor unokabátyja, Tamás József a Hittudományi Fpiskolán tanult. Akkor szokásban volt, hogy a csíkifiúk, akik Gyulafehérváron tanultak, egymás templomának a búcsújára is elmentek. Kora jó csapat verődött ilyenkor össze. Ez is a hivatás ébresztésének fontos alkalma volt. Amikor Gyulafehérvárra kerültem már nagyon sok ismerősöm volt. Ők mindig segítettek, és segítettük is egymást. 

 Csodálatos szolidaritás alakult ki közöttünk. Akkor is amikor vonattal utaztunk vagy amikor mentünk vissza. Ilyenkor ismertem meg az alcsík-kászoni, felcsíki és gyergyói kispapokat és kisszeminaristákat Marosvásárhely felé. Ha Brassó felé utaztunk, akkor a felső és az alsó háromszékieket és a Miklósvár környékieket.

Nagyon találó a Nélküled üzenete is: 

Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!

Ezt mi nemcsak érzelmileg, de hitben is megéltük. Ez volt az érték és ez volt a szép! Utjaink ha szét is váltak, de ha összehozott az élet, büszkén vallottuk meg, hogy mi egy vérből valók vagyunk!

Márton Gyulafehérváron érettségizett 1967-ben és felvételét kérte a Római Katolikus Hittudományi Főiskolára. Hat évi teológiai tanulmányai után 1973. április 29-én szentelte pappá Isten Szolgája Márton Áron püspök.

Első állomás helyét 1973 nyarán Gyergyószentmiklóson foglalta el. Ehhez a plébániához kapcsolódik emlékem, amikor 1974. januári vakációra vonaton utaztam hazafelé, de a Securitate már Székelykocsárdtól követett. Előző nap ismerőseimnél tartottak házkutatást és leveleimet, kis írásaimat elvitték. Nagyon kiváncsiak voltak, hogy mit viszek hazafelé a böröndömben. Előbb a vasúti jegyeket ellenőrizték, utána egy cigánnyal beszélgettek. Ez a felbérelt alak Gyergyószárhegy után mellém ült és hozzám ütött, hogy menjek arrébb. Ekkor átláttam a szándékukat, hogy verekedés címen akarnak letartóztatni. A vonat már indult ki a gyergyószentmiklósi vasutállomásról, amikor fogtam a böröndömet és le akartam szállni, erre a két bőrkabátos elállta az utam: itt nem! - mondták. Ekkor végig szaladtam a vagonon és a mozgó vonatról leugrottam. A vidéki buszok körül sok nép volt. Közéjük keveredtem és a vasúti Csomagraktárba bementem, ahol Laczkó Dénes gyergyóremetei munkást megkértem, hogy segítsen a plébániára eljutnom. Tisztelendő úr, én vagyok Balázs Hegedüs Jóska bérmapaja. Akkor tudja miről van szó - mondtam. Nagyon nehezen sikerült a plébániáig eljutnom. Közben a bőrkabátosok is leugrottak a vonatról, próbáltak követni, de csak az utóbusz egyik megállójánál szálltak fel és a plébánia kapujáig követtek, mert "keresztapám" Laczkó Dénes és társai védtek. Ekkor Tamás Márton tisztelendőhöz bementem, megpihentem, várakoztam és utána a Sikátoron át elkalauzolt, amíg egy tehergépkocsira felszálltam. Karcfalváig jutottam, ahonnan Bálint Lajos csíkszentdomokosi plébános (később érsek) segítségével Zsögödbe értem. Onnan már a vasúton gyalog mentem hazáig. Otthon is meg volt már házkutatás. A folytatásra a Hittudományi Főiskolán került sor, ahová kiszálltak és az olvasmányaimat, jegyzeteimet elvitték. Erről leltárt is készítettek. Utána megbélyegzett voltam. 1977-ben szentelésemet próbálták megakadályozni, majd nem engedtek 4 hónapig dolgozni, és 4 évig az államsegélyt is megvontá tőlem. Évente pedig meghurcoltak.

Kedves Márton testvér! - Köszönöm, hogy a Sikátoron keresztül elkísértél, velem szolidarizáltál, teherkocsit intettél és így tudtam szülőfalumba érni.

A te utad Gyergyóból 1974-ben Brassó-Bolonyába vitt, ahol Kovács Béla kanonok-plébános mellett szolgáltál. Öt év után, 1979-ben megkaptad első plébánosi kinevezésedet Sepsikőröspatakra. Szorgalmas munkáddal a kisded nyájat megerősítetted, majd 1991-ben hazakerültél Csíkba. Csíkszenttamás plébánosa lettél, ahol a jó hívek mindig is értékelték áldozatos papjaikat. Nem hiába, mert az egyházközségben is papi hivatások születtek a kommunista időben. Onnan idult boldogemlékű Kosza Vilmos esp.-plébános, Mákszem Sali István és Antal Árpád plébános, Szabó Lajos kanonok, ifj. Tamás József plébános és részben a te nevelted T. Biró Károly újmisés.

 A szenttamási hívek lelkiismeretes munkásságodat nagyon szépen méltatták, azt mindnyájan tudjuk, de leginkább a jó Isten a tudója.

Betegségedet, amely 2004-ben visszavonulásra késztetett, áldozatos lélekkel viselted. Súlyos és költséges műtétnek is alávetetted magad. Mint Boldog Veronika (+1497) mondogatta, te is így gondoltad: "Míg erőm és időm van, dolgoznom illik!" 

A műtét csak életeded hosszabbította meg a Székelyudvarhelyi Papi Otthonban. És te kitartottál mostanifg hogy ne zavard meg szülőfalud január 7-iki emlékező ünnepségét, sem nagybátyád útját.

A tegnap, hazafelé tartva kaptuk a hírt, hogy elmondtad: "A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét" (2Tim 4,7k). 

Kedves Márton! Köszönjük hitedet és tanúságtevő, példás életedet!

Öleljen szívére Jézus Krisztus és adja meg a hű szolgáinak ígért örök otthont. 

Illyés Gyua, Vár a vízen versének soraival búcsúzom és üzenem az utánunk jövőknek:

Kívánom, higyjétek, fiatalok.
S tartsátok vissza, ameddig lehet
a több-tapasztalatút, akinek
szívében csábitóul az a vágy van:
forog hamarosan ő is a Dunában - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

 

Tamás Márton ny. plébános, c. esperest  a madéfalvi Szent Anna-Siculicidum kápolnában ravatalozzák fel. Az érte végzett virrasztást 2023. január 20-án, pénteken este 6 órakor tartják. 

2023. január 21-én, szombaton a helyi temetőkápolnában 11 órától kezdődik a temetési szertartás és szentmise.