Keresztelő János szemléletváltozása

Az évközi vasárnapok most következő sora a szemléletváltoztatások formáit mutatja be, amiket az evangélium kér és vár tőlünk. Izajás próféta az Úr szolgájáról szóló második énekében kimondja, hogy ez a szolga, akihez az Úr szól, a Messiás, akit méltán nevez Izraelnek, vagyis ’az Úr harcosának’ – hiszen ez a név nagyon is jól jellemzi feladatát, mert ő Izrael törzsének legnemesebb hajtása. (Iz 49,3. 5-6) Feladata túlmutat Izrael maradékának visszatérítésén, a nemzetek világossága lesz, és a népek üdvözítője. A Messiás előfutára, Keresztelő János föllépése és népszerűsége egyre erősödő népmozgalmat idézett elő Izraelben. János ezért kimondja, hogy nem ő a Messiás, hanem csak az előfutára. Amíg nem találkozott Jézussal, addig meghökkentő prófétai kijelentésekkel ecsetelte a Messiás fellépését: a fejsze már a fák gyökerén van; a szórólapát a kezében és kiszeleli a lelkekből a gonoszságokat; olthatatlan tüzet, sőt isteni haragot emleget, ami elől futni szeretne mindenki. Amikor Jézus feltünik, és kéri a keresztséget, akkor János megdöbben: te kellene megkeresztelj, és te jössz hozzám? Ettől kezdve egyszerre eltűnnek kifejezéseiből a rémes hangok, és az Isten Bárányáról kezd beszélni, aki elveszi a világ bűneit. Jézus keresztségekor látta a Szentlelket amint Jézusra száll és rajta marad. Az Atya szózatát is hallotta, és felismerte, hogy Jézus a Krisztus, akit Isten a Lélekkel megjelölt. A Szentlélek megvilágosításában János megszelídül, lelkében az ószövetségi és az általános emberi szemléleti mód összeomlásának vagyunk a tanúi, és az újszövetségi látásmód keletkezésének, a haragvó és bosszúálló Isten helyett az irgalmát  kínáló Isten bemutatkozásának. Jézus keresztelkedése napján a jeruzsálemi papok és leviták küldöttségének ezt mondta: „A pusztában kiáltó szó vagyok. Egyengessétek az Úr útját...” Majd így folytatta: „Köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Másnap a köréje sereglett egész nép előtt tesz tanúbizonyságot Jézus mellett, amikor a feléje közeledő Krisztusra mutat: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam, hogy nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt mint én...” (Jn 1,29-34) Mivel feltünt előtte a szelíd Jézus, s látta rászállni a Lelket, Isten Bárányáról kezd szólni, ki elveszi a világ bűnét. 

Ez az újszövetségi bárány-vízió a Jelenésekben, már a megváltás jegyeit viselve „mintegy megölt” Bárány  látomásává lesz. Mert a bárány szelídségével többre lehet menni a világ problémáinak megoldásában, erre küldte az Atya Krisztust. Ezt látta be János, és ezért történt benne ez a nagy szemléletváltozás. Minket Isten hívott meg, hogy Krisztus egyházának tagjai legyünk. (1Kor 1,1-3) Akik Krisztus nevét hívjuk segítségül, legyünk egy közösség, hogy megszentelődjünk.

 

„Kegyelem és békesség nektek Atyánktól és Jézus Krisztustól.” 1Kor 1,3.