Szofoniás próféta Kr. e.
640-609 között prófétált egy politikailag felfordult világban, amikor az
asszírok hatalma hanyatlóban és a babiloni megerősödőben volt. A próféta
szerint a nemzetek sorsa Isten kezében van. (Szof 2,3. 3,12-13) Izraelt bűnei
miatt utoléri Isten bűntetése a hamis imádásuk miatt. Ennek következményei a
megtisztítás lesz. A bűnbánatot tartó nép akkor az Úrban fog bízni és Istennek tetsző
néppé alakul. Csak az Úrban bízó szegény és alázatos nép marad életben. Ez a megtisztult
maradék majd békét és nyugalmat fog élvezni, mert az Úr kimutatja szeretetét
népe iránt, mint a nyáját védő pásztor. A Szofoniásnál említett szegények és
alázatosak, akik az Úr nevében bizakodnak, tőle várják életük értelmének megtalálását.
Ezek Jézusban vezérükre találtak és példaképükre, aki önként szegény lett és
alacsony sorsú, aztán feltámadásával és megdicsőülésével biztosítékot adott,
hogy ezen az úton valóban el lehet érni a boldogságot. (Mt 5,1-12a)
Jézus a Hegyi
beszédben arról győz meg minket, hogy legyünk tevékenyek a jövőben, mert az evangélium
foglalata értelmi megnyugvást és biztonságot nyújt. Jézus a mennyek országa szemléletében nem kényszerít, hanem ajánl, kínál,
hiszen itt van Ő az ország javaival, kincseivel, de ezeket csak az teheti
magáévá, akiben megvan a megfelelő lelkület. Formailag egy-egy boldogság
egy-egy gratuláló felkiáltás, mely a boldogság már létező állapotát ismeri el.
Mindjárt kifejezik Jézus küldetését Izrael szükséget szenvedőihez, a szegények,
a szomorúak és az éhezők iránt, amint Jézus azt Izajás könyvéből magára
alkalmazta (Iz 61,1-4).
Ezek az üdvösségtörténet új korszakának hajnalát
jelentik. A szegények nem azért boldogok, mert erkölcsileg jobbak másoknál,
hanem azért, mert Isten különös gondot visel rájuk, és a lelki szegények azok, akik
jobban kedvelik Isten szolgálatát az anyagi előnyöknél. Itt személyes-erkölcsi
szempont érvényesül, ebben jelen van a gazdagságtól való függetlenség és
önkéntes szegénység. Ez összecseng az utolsóval, az üldözöttekről szóló boldogsággal,
amely az ősegyháznak a vértanúságról szerzett tapasztalatát tükrözi, amit kifejezetten
Jézusért vállaltak. Itt érezhető Máté szerkesztői kiegészítése. A további
boldogságok a zsoltárokból eredőek. A szomorúak látják a gonosz uralmát a
földön. A szelídek, másképp a lassan haragvók, másokkal gyengédek. Az
irgalmasok, a felebaráti szeretetben élők, a szükségben levőket segítők, az
ellenségnek megbocsátók. A tisztaszívűek Isten hűséges gyermekei és őszinte
imádói. A békesszégszerzők a felebaráti szeretetet összefűzik az
irgalmassággal. E messiási kiáltványt kell életprogrammá tenni, akkor az összes
jutalmat meg fogjuk kapni. Jézus a világ szemében a kicsikkel kezdte meghívását.
(1Kor 1,26-31) Ő az Üdvözítő.
„Örüljetek és vigadjatok, jutalmatok a mennyben bőséges lesz.” Mt 5,12a.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése