A csíksomlyói pünkösdszombati búcsú

Még kisgyermek voltam, amikor édesanyám elhozott a csíksomlyói búcsúra. Vonattal jöttünk Csíkszeredába, onnan gyalog mentünk Csíksomlyóra. Az éjszakát a kegytemplomban töltöttük. Imádkoztunk, énekeltünk, szundítottunk és ettünk. Az ünnepi nagymise után a Jézus-hágóján keresztutat végeztünk, majd a Salvator kápolnában imádkoztunk, és a teljes búcsúért háromszor térden csúszva megkerültük az oltárt. A hegyről lejövet nyírfa ágat törtünk és azzal felmentünk a Szűzanyához, hozzáérintettük az ágakat, elbúcsúztunk tőle és elindultunk hazafelé. A búcsús ágakból adtunk az utcabelieknek, s ahány levél volt, annyi Üdvözlégyet mondtak el, hogy részesüljenek a búcsú kegyelmeiből. Azután rendszeresen jártam a búcsúra, papként is. A somlyói fogadalmi búcsú történetét és a csodákat ismertük, mert szájról-szájra adták tovább. 1990 után egy unitárius lelkész kezdte tagadni a hargitai csatát, mert szégyellték a múltat. Aztán a néprajzosok is bekapcsolódtak és szerették volna a múltat kimagyarázni. 2009-ben Mohay Tamás néprajzkutató professzor A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás történet, eredet, hagyomány c. könyvének bemutatóján egy köztes megoldással próbálta feloldani az újkeletű vitát, akkor szóvátettem, hogy az érseki levéltárban olvastam a történetről és vannak dokumentumok. Ettől kezdve a népi emlékezet mellett egyházjogi és egyháztörténeti szempontból is kezdtem kutatni.

Búcsút engedélyezni egyházjogilag a pápának fenntartott jog. VIII. Bonifác pápa 1300-ban pontosan szabályozta a búcsúengedélyezést. Innen indultam ki, hogy melyik pápa adott valaha pünkösdszombatra vagy pünkösdvasárnapra búcsút, és eljutottam a pálosokig. Mátyás király kérésére IV. Szixtus pápa 1471-ben búcsút engedélyezett tíz pálos kolostor részére, majd 1475-ben minden pálos kolostornak. Utóda VIII. Ince pápa 1484-ben búcsúengedélyt adott pünkösdszombatra és vasárnapra a pálosrend templomai és kápolnái részére. Minden bizonyíték arra mutat, hogy a ferencesek előtt, a pálos rend volt Csíksomlyón. Györffi Pál ferences tartományfőnök Az erdélyi ferences kusztódia története (1729) munkájában Somlyóról írja: „ezen konvent első alapját, valamely más, régebbi rend tagjai részére vetették meg, - Hogy pedig mikor és milyen alkalomból került hozzánk, nem tudjuk megmondani.” (70.oldal). Györffi Pál provinciális talán azért nem írta le, hogy kiknek vetették meg e konvent alapjait, mert Brassóban már kialakult egy per a domonkosok és a jezsuiták között. (Lásd Lamásch József:  A barcasági szent főesperességek ...munkáját.) 

Egy másik szerzet korábbi ittlétét megerősítették a 2010-ben Csíksomlyón végzett régészeti kutatások is. A leletek a 14. század közepéről valók. A monostort valószínű, Lackfi Endre erdélyi vajda építtette a pálosoknak, a székelyekkel 1345-ben és 1352-ben a moldvai részeket megszállva tartó és Székelyföldre be-betörő tatárok fölött aratott győzelem emlékér. II. Murád szultán vezérlete alatt a törökök 1421-ben majd 1432-ben  Brassót, a Székelyföldet Besztercéig feldúlták, felégették, megontották a templomokat és kolostorokat. Bizonyára a pálos szerzetesek nagyrésze elesett, mert köztük edzett katonák is voltak, amúgy életüket is feláldozták azért, hogy a pogány Mária-országát ne tiporja. 

A rend túlélői a Salvator remeteségbe húzódtak vissza, lemondva a lerombolt monostorról. Hunyadi János vajda és Újlaki Dénes pápai követ az egyházjog szerint a lerombolt monostort 1442-ben az obszerváns ferenceseknek adta. Az „újjáépítés” 1448-ban fejezték be, amit a templom kapuja felett megörökítettek. Ekkor a csíki konventben elindult a ferences élet és a középfokú oktatás. – Az 1566 november 30.-i nagyszebeni részországgyűlés Csík és Nagyvárad megbűntetéséről határozott. Predikátorokat küldtek Csíkba, akiket Mikes kapitány meghallgatott és őket szerre elpalántálta. A fejedelem utasítását Telegdi Mihály, Székelytámadt vár királybírója kellett végrehajtsa. 

- Hogy mikor? A legalkalmasabb rájuk törni pünkösdszombatján, amikor búcsúra összejönnek. A szabad rablás ígéretével sereget toborzott és megindult Csík megbűntetésére. Mikes csíki kapitány és István alfalvi pap vezetésével a csíkiak pünkösdszombatján, 1567. május 17-én „vérükkel és véres fegyvereikkel” Szűz Mária segítségével megvédték hitüket a hargitai csatában. Zöld ágakat lengetve térte vissza Csíksomlyóra és fogadalmat tettek a Segítő Máriának, hogy a jövőben is Csíksomlyón találkoznak. A hargitai csata emlékét őrizte a kolozsvári jezsuiták Historia domusa, a szentegyháziak 1572-ben írt panaszlevele, 1729-ben Péterffy Domokos ferencrendi, később Cserei Farkas másolata, a Csíki papság és a Szentegyházi hívek 1735-ben kelt levelei. 1780-ig kéttucat utalás szól a hargitai csatáról, amely a pünkösdi búcsúnak új patinát adott, amelyet nemzedékről nemzedékre átadnak. Lélektanilag is igazolt az esemény, mert Karácsonykor és húsvétkor mindenki a családjával otthon ünnepel, de pünkösdszombat és vasárnapra Csíksomlyóra jön!

Dr. Darvas-Kozma József