Hv.6.B 2024.V.5. - elsőszentáldozás

Kedves elsőáldozók, szülők, keresztszülők, rokonok és hívek!

Az elsőáldozáskor az Oltáriszentséget első alkalommal vesszük magunkhoz. Az első három évszázadban, amikor kereszteltek a bérmálás szentségét és szentáldozást is kiszolgáltatták. Ezért a három szentséget a beavatás szentségének mondták. Ott ahol családok tértek meg, a gyermekeket is megkeresztelték. Az ApCsel-ben olvassuk, hogy Szent Péter apostol Kornéliusz századost házanépével együtt megkeresztelte (10,48). Szent Pál Filippivárosban, Lídia bíborárus asszonyt házanépével megkeresztelte (16,15), majd a börtönőrt is minden hozzátartózójával együtt (16,34).

A gyermekkeresztelésnél a szülők hite a biztosíték, hogy hitben fogják nevelni. A nyugati egyházban a gyermekkeresztelés elterjedése maga után vonta az Eucharisztia vételének, valamint a bérmálás kiszolgáltatásának külön ünneplését.

Az első szentáldozás idejét a IV. lateráni zsinat (1215) az értelem használatához, a 7. életév tájához kötötte, amikor a gyermek különbséget tud tenni a jó és a rossz között; amikor megfelelő oktatás után már tudja, hogy mi az Oltáriszentség és képes a gyónásra.

A 17. században a korhatárt feljebb vitték egészen a 13-14. évig, arra hivatkozva, hogy még nem érthetik az áldozás lényegét. A változás csak a 20. század elején Szent X. Piusz pápával következett be.

Egyik általános pápai kihallgatáson történt, hogy egy kisgyerek a pápához szaladt és azt kérte, hogy engedje őt elsőáldozáshoz. Akkor a szentatyának eszébe jutott, hogy ő is kisfiúként ezt kérte a püspökétől, de a püspök azt mondta, hogy törvény van rá és nem lehet. Ha majd pápa leszel, akkor változtasd meg a törvényt. Ekkor a pápa néhány kérdést intézett a gyermekhez, aki nagyszerűen válaszolt. – Kivel vagy itt? – kérdezte. – Az anyukámmal – felelte a gyermek. Holnap reggel jöjjetek a misémre és elsőáldozó leszel – mondta a szentatya. De a titkár odasúgta: Nem lehet, szantatyám, mert erre törvény van. – Holnapra a törvény megváltozik – felelte a pápa. És a  Quam singulari dekrétumával a korhatárt újra az értelem használatához és a gyónáshoz kötötte.

Az új Egyházi Törvénykönyv (1983) szerint a gyermekek áldozásra bocsátása csak akkor megengedett, ha: 1. gondos fölkészítésben részesültek; 2. kellő ismerettel rendelkeznek; 3. képességük szerint felfogják Krisztus misztériumát, s az Úr testét hittel és áhítattal tudják magukhoz venni; 4. előzőleg szentségi gyónáshoz járultak (913.k. 1.§, 9l4.k.).

Kedves elsőáldozók!

1.   Az elsőáldozásra három előkészületi fokozata van: a távoli, a közeli és a közvetlen előkészület. A távoli előkészülést elkezdték a szülők, nagyszülők, amikor imádkozni tanítottak és elhoztak a templomba. A közeli az óvodai, iskolai és plébániai hitoktatás. A közvetlen elsőáldozási előkészüleben ezen iskolai év kezdetétől részesültetek. Már értitek és tudjátok, hogy azért jövünk szentmisére, mert szeretjük Jézust. Azt is tudjátok, hogyan veszünk részt a szentmisén. Kérdezlek benneteket, hogyan veszünk részt a szentmisén? - Imádkozunk, énekelünk, figyelünk Jézus tanítására és áldozunk. Azt is tudjátok, hogy Jézus Krisztus alapította az Egyházat. Tanítványai közül kiválasztott tizenkettőt és apostoloknak nevezte. Feltámadása után megbízta, hogy tanítsák az embereket, szentségeket szolgáltassanak ki és vezessék az egyházat. Most a 12 apostol nevét mondjuk el.   

Kedves Gyerekek, e szentmise a ti nagy ünnepetek, ugyanakkor a miénk is, a közösségé, mert ma teljes a résztvételetek a szentmisén, mi is Jézust vesszük magunkhoz az Oltáriszentségben. Azt is tanultuk, hogy mindenki áldozhat, aki szereti Jézust és felkészült a szentáldozásra.

Válaszoljatok, hogyan készülünk a szentáldozásra? - Testileg és lelkileg.

Testileg készültetek, mert ünneplőbe öltöztetek, és az áldozás előtti egy órás böjtöt is megtartottátok. Lelkileg is készültetek, mert a tegnap szentgyónást végeztetek és ma is imádkoztunk.

Most itt vagyunk Jézus Krisztus oltára körül, és fölöttünk van az üveg kupola, az égre nyíló szem. A magasból beáramló fény megvilágítja az oltárt és a templomot. Ennek is üzenete van. Arra int, hogy az Ige testté, azaz emberré lett és köztünk él, és a mennyei Atya szeretetét, kegyelmét ő közvetíti.

2.   A szentleckében hallottuk, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy általa szeretetben éljünk. Jézus Betlehemben született, Názáretben nevelkedett, hozzánk hasonló lett, a bűnt kivéve. Tanítása és tettei igazolják istenségét. Hogy szavának isteni ereje van, ezt az apostolok számtalanszor megtapasztalták. Pl. a  kánai menyegzőn, a betegeket gyógyított, halottakat életre keltett, a háborgó tengert lecsillapította. A csodálatos kenyérszaporításkor az 5 kenyeret és a 2 halat megáldotta, megtörte és kezükbe adta, hogy osszák ki a letelepedett népnek. A tanítványok kezében történt a csoda, törték a kenyeret és a halat, osztották és nem fogyott el. A férfiak 5000-nél többen voltak, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.

A csodás vendéglátás forrása Jézus volt. Másnap megígérte az Oltáriszentséget, hogy önmagát adja nekünk. Így mondta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örökélete van és én feltámasztom az utolsó napon.” Jézus ezt az ígéretét az utolsó vacsorán teljesítette, amikor a kenyér és a bor színében önmagát adta, és megparancsolta, hogy ezt cselekedjük az ő emlékezetére.

A tanítványok azt is megértették, hogy Jézus a szőlőtő és ők a szőlővesszők. Ha Jézus szeretetében maradnak, akkor istengyermeki életük lesz. Mert Jézus a kegyelem forrása azoknak, akik szeretitk őt. (Jn 15,9-17) Jézus az Isten és ember kegyelmi kapcsolatát hozta létre. Keresztáldozatával új és örök szövetséget kötött, amellyel teremtményét a Szentháromság életébe emeli. Ennek az Isten-ember szövetségnek Jézus az alapja: „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.” Jézus önmagát adja nekünk, mert szeret. Ha mi is szeretjük Őt, akkor résztveszünk a misén és áldozunk.

Akinek kistestvére van, az sokat látott és hallott a családban. A jó szülők, hogy szeretetüket kifejezzék, kisbabájuk fölé hajolnak, keblükre ölelik, kisarcát édesgetik, így közlik vele szeretetüket. Gyakran szeretet-vallomást is tesznek, hasonlót mondanak: „Úgy szeretlek, majd megeszlek!” Ez a vallomás jelzi, hogy a kisbaba a családé, őt olyan jónak tartják, mint egy falat kenyeret. Vigyáznak rá, szeretik,segítik és mindig maguk között akarják látni. Röviden, örvendek, hogy vagy, akarom, hogy légy!

A szeretetről és barátságról mindenkinek van fogalma. Azt is tudjuk, hol és hogyan vétünk ellene. Jézus nem véletlenül rendelte a szentgyónást és parancsolta meg, hogy szeressük egymást. A szeretet Istentől van és csak benne tudunk megmaradni, fejlődni és élni. (1Jn 4,7-10)

Jézus szeretetének végső jelét adta, amikor a kenyér és bor színében szentségi módon önmagát adta nekünk. Az utolsó vacsora volt az apostolok első szentmiséje és elsőáldozása. Jézus ekkor rájuk bízta a szentmise ünneplését: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!

Most amikor a hívek közösségében ünnepeljük Jézus áldozatát, a szentmisét, akkor Jézus szeretetére adunk választ. Közösségben, életünket ajánljuk fel, adjuk át neki. Bele asszimiláljuk Jézusba, és Benne fogad el a mennyei Atya a Szentlélekben.

Kedves Elsőáldozók! Kedves Hívek!

3.   A Jézus Krisztus készítette lakoma a szentmise, ezzel éltet minket. Miár a keresztségkor meghívást kaptunk az Isten Báránya lakomájára. Amikor áldozunk, magunkhoz vesszük az Oltáriszentséget, azaz Jézussal egyesülünk. Ő bennünk lesz, és mi Őbenne. Ő megtart szeretetében, erőt ad a jóra és oltalmaz a bűnöktől. A gyakori szentáldozás legfőbb gyümölcse, hogy a földön zarándokolva, Jézus megőriz az örök életre és feltámaszt az utolsó napon. (A szó ereje pl... NN állj fel, ülj le!) 

Jézus amit mondott, ígért az igaz. Jézus szavának isteni ereje van: a betegek meggyógyultak, a halottak életre keltek, ő pedig harmadnapra feltámadt és megjelent tanítványainak. Jézus Isten! Jézus él!

Jézus köztünk van az Oltáriszentségben, ezért jövünk szentmisére, ezért van templomunk, oltár, szentségház, pap, ministráns... Jézus a különböző korokban egyes emberek életén keresztül is igazolta, hogy ő jelen van, velünk van, ezzel is erősített hitünkben. Ilyen volt: Folignói Szent Angéla (+1309), aki 12 évig csak szentáldozással élt. Flüei Szent Miklós (+1487) 10 gyermek édesapja, Svájc védőszentje, aki 50 éves korában remete életet kezdett, és 20 évig csak a szentáldozással élt. Emmerich Boldog Katalin szerzetesnő 10 évig, aki a szent sebeket megkapásától haláláig (1824. február 9.)  többé nem vett magához szilárd ételt, csak a Szentostyát. Neumann Teréz 40 évig stigmatizált, 1922 karácsonyától nem vett magához szilárd ételt, 1926-tól gyomra és a bélrendszere leállt, többé nyelni sem tudott, ettől kezdve testét csak a napi szentáldozás táplálta egészen 1962. szeptembet 18-án bekövetkezett haláláig. Marthe Robin (1902–1981) 1930. október 4-én részesül a szent sebhelyek kegyelmében. Ettől kezdve péntekenként átéli Jézus szenvedését, s 51 éven át nem tud se enni, se inni, se aludni – csak az Oltáriszentség a tápláléka. Orvosok vizsgálják, s nem találnak természetes magyarázatot.

Kedves Elsőáldozók! E példákat azért mondtam, mert Jézus jelen van az Oltáriszentségben, sőt csodákat is tesz, hogy higgyünk benne és maradjunk meg szeretetében. Ezért gyakran térjünkbe a templomba és beszélgessünk el Jézussal. Ő itt van, vár minket és meghallgat. Ma a szentáldozáskor énekkel mondjuk el, hogy szeretjük. És beszélgetünk vele még ha röviden is, azaz KIK-kelünk!

Mit jelent a KIK-elés? 

-  Mondjuk közösen: Köszönöm, ígérem, kérem.

Köszönjük Istennek életünket, családunkat, rokonainkat. 

Ígérjük meg Jézusnak, hogy jó barátai leszünk és szentáldozáshoz járulunk. 

Kérjük, hogy segítsen ígéreteink teljesítésében, segítse családjainkat, adjon egyetértést és békét nemzetünknek és a világnak. Ez a megélt evangélium. 

Mit jelent az evangélium? – Jó hír, öröm hír, evangélium! (mondva és tapsolva). Most a 4 evangélistát is soroljuk fel: Mt, Mk, Lk, Jn. 

Most újítsuk meg keresztségi fogadalmunkat, tegyünk hitvallást. Álljunk fel.