Nb. 1. C - 2022 - Hogy megismerjük Krisztus életének
titkait
Bevezető: A mai nap misekönyörgésében
azt kérjük, hogy „a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő
gyakorlatai által egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkait.”
Urunk megkeresztelkedése és nyilvános fellépése között egy nagyon lényeges
esemény arról szól, hogy a Szentlélek indítására Jézus visszavonul negyven
napra a pusztába.
A puszta szó
hallatán, először elhagyatott, kietlen földre gondolunk, amelyre Isten nem
adott áldást (nincs víze, növényzete, még eső sem hull rá). Isten mégis jelen van
a pusztában. Mózesnek ott mutatkozott be, adott küldetést és a pusztaságon át
vezette választott népét.
A puszta jelenti
az emberek csendes visszavonulását a zajos világból, hogy egyedül legyenek
Istennel. A lelkigyakorlatok klasszikus hármas felhívása: intrate toti, manite
soli, exite novi! Azaz egész szivvel lépjetek a csendbe, maradjatok egyedül
Istennel és megújulva jöjjetek ki.
A nagyböjti
programunk is hasonló: beszélgessünk Istennel, tartsunk bűnbánatot és
gyakoroljuk a szeretetet. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és tartsunk
bűnbánatot.
Testvéreim! Isten ószövetségi népe 40
évig vándorolt a pusztában, ahol csak az Úrra hagyatkozhatott, aki gondoskodott
róluk, hogy bejussanak a tejjel és mézzel folyó országba. A puszta e nép
számára a próbatétel, sőt a hitehagyás ideje volt, de egyben az Úr dicsőségének
az ideje. Ez a három elem uralkodik a pusztai vándorlás történetében: Isten
szándéka, a nép hűtlensége, Isten diadala.
1. A bibliai puszta az üdvtörténet egy
korszakát idézi, mégpedig Isten népének megszületését. (MTörv 26,4-10) Isten
választotta ezt az utat, bár nem ez volt a legrövidebb, mert ő akart népének
vezére lenni. Továbbá a Sinai pusztájában kell a zsidóknak Istent imádniok: ott
kapják a Törvényt és kötik meg a szövetséget, amely ezekből a tévelygő
emberekből Isten igazi népét formálja. Isten azt akarta, hogy népe a pusztaságban
szülessék meg, ezért kiváltságos, de ideiglenes hely.
Isten útja nem
hasonlítható egyiptomi tartózkodásuk dús földjéhez, ahol volt táplálék és
biztonság. A puszta tele van bizonytalansággal, ezért a tiszta hit ösvénye ez,
hit abban, aki Izraelt vezeti. A nép pedig sajnálja a rendes, a biztosabb
életet. A puszta leleplezte az emeberek szívét, azt hogy képtelen
diadalmaskodni a mindennapok próbatételein. Röviden feltárja a nép hűtlenségét,
sok-sok zugolódását.
Isten nem
változtatja meg szándékát, és jót hoz ki a rosszból is, ugyanakkor hagyja
elpusztulni mindazokat, akik megrökönyödtek hűtlenségükben és kishitűségükben.
A zúgolódó népnek csodálatos táplálékot és vizet ad. Amikor meg kell bűntetnie
a bűnösöket, akkor váratlan eszközeit nyújtja nekik pl. a rézkígyó. Isten
megmutatja szentségét és dicsőségét. Ezért lássuk meg az irgalmas Istent, aki
mindig túljár a lázadók eszén, és szándéka megvalósul. Hiszen Isten nem arra
hívta Izraelt, hogy a pusztában éljen, hanem áthaladjon a pusztán, és azután az
ígéret földjén éljen.
A ígéret
földjére érkezett népet Mózes tanítja, hálát ad, Isten atyai gondoskodásáért,
hogy a nép felismerte, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindabból, ami
Isten szájából származik. Ezért mondja: az első terméssel állj az Úr, a te
Istened oltára elé és mondd: „Apám vándorló arám volt… atyáink Istenéhez
kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket…, erős kézzel és kinyújtott
karral vezetett minket… erre a folder… Ezzel hagyd ott a kosarat az Úr színe
előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt.” Ez lett a választott nép
hitvallása és imádsága az Úr előtt. A puszta csak eszköze volt a megtérésnek,
az eljövendő Messiásra való tekintettel.
2. Jézus megismételte Isten népének különböző
korszakait. (Lk 4,1-13) Így a Lélek ösztönzésére negyven napra a pusztába vonult,
az Atya elé állt és imádta. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, hisz a
maga személyében beteljesíti az egykori csodás jeleket: ő az égi kenyér, az élő
víz, az út és a vezető, a világosság az éjszakában; ő a fán függő, aki életet
ad azoknak, akik bűnbánattal rátekintenek; végül ő az, akiben megvalósul Isten
bensőséges ismerete és közössége, aki
testével és vérével táplál.
Jézus
életét keretbe foglalja a kísértés világa. A teremtés kezdetén az embert
kísértette meg a sátán, a megváltás kezdetén az Isten Fiát kísérti. A sátán azt
hiszi, azért mert emberi testet öltött magára az Örök Ige, az elsőszülött Fiú, már
hatni tud rá, ugyanúgy, ahogyan hatni tudott az első emberpárra (egyél csak,
nem halsz meg és hatalmad lesz).
Nem emberségébe vagy istenségébe köt bele. Az
evangéliumból ismerjük, hogy a sátánnak melyik volt a három próbálkozása. Először,
Jézus ne bízzon az isteni gondviselésben, hanem biztosítsa be magát kenyérrel.
Másodszor
a templom párkányáról vesse le magát, mert Isten angyalai vigyáznak rá. Ez arra
irányult, hogy Jézus a maga akaratát tegye az Atya szándéka elé.
Harmadszor
a világ minden országának dicsőségét ígéri Jézusnak, ha leborulva hódol előtte.
Jézus válasza határozott: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat,
Istenedet!” A sátán arra akarta rábírni Jézust, hogy isteni hatalmát most nagyobb
mértékben használja föl látványos dolgokra: ételre, hírnévre, hatalomra, de
közben adja is fel önátadásban élt egzisztenciáját.
Jézus
hűséges maradt Atyjához: többet ér neki az Isten szava, a kenyérnél; a bizalom
a bámulatba ejtő csodánál; Isten szolgálata minden földi uralom reményénél. Ő
mindenben az Atyáért van, az ő akaratát teljesíti, és áldozat-vállalásának
értéket is az önátadó szeretet adta.
Ez
a hármas kísértés megismétlődik Jézus szenvedéstörténetében – amit Mel Gibson olyan
remekül mutatott be a Passió c. filmben –, amikor a Sátán pusztában elhangzó
szavait már emberek visszhangozzák: Heródes csodára akarja bírni; a főtanács
elítéli, mert náluk nagyobbnak, Isten Fiának mondja magát; a katonák és a bal
lator újból felszólítják: ha te vagy a Krisztus, a zsidók királya, szabadítsd
meg magad, szállj le a keresztről!
Ebből
is megismerszik a sátán hazug volta, az ahogyan az első emberpárban is
megpróbálta lerombolni Isten művét: hogy az Istentől kapott gazdagságokat Isten
nélkül vagy vele szemben használja! – ugyanis ez teszi pusztasággá a teremtett
lét állapotát.
Az
ördög héber neve sátán = vádló. Isten angyalnak teremtette, aki test nélküli
intelligens és akarattal rendelkező személy, de föllázadt Isten ellen és szabad
akarattal elszakadt tőle. Működésének lényege minden jónak a tagadása és
rossznak való feltüntetése: ebben valósul
meg Isten elleni lázadása. Célja, hogy az embert is abba a kárhozatba vigye,
melyet ő szabad akarattal választott; ennek érdekében Isten előtt mindig vádolja
az embert, rossznak és önmagához hasonlónak mondja.
Jézus pedig közbenjárónk
az Atyánál, aki így jött a világba: „Istenem,
íme itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat." Mindvégig vállalta az Atya és
a bűnös emberiség közti távolságot, ezt az ördögi kísértésben zajló életet, és a
próbát megállta, hűséges maradt Atyához a pusztában is, a szenvedésben is, így teljes
győzedelmet aratott a sátán felett. Ezért mondta apostolainak: A világban üldözést
szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.
3. Az Isten Fia győzelmében részesülünk, ha
szívünkbe fogadjuk, és megvalljuk, hogy Jézus az Úr. (Róm 10,8-13) A
Krisztusban hívő közösségnek, az Egyháznak Isten a pusztában készített helyet.
A Jelenések könyve szerint az Egyház a pusztában elrejtőzve él Krisztus második
eljöveteléig, akkor ő véget vet a sátán hatalmának (Jel 12,6. 14). Addig is a
sátán kísérteni és üldözni fogja, azokat akik megtartják Isten parancsait és
kitartanak Jézus tanúsága mellett.
A sátán megkísértette
Jézust, az Isten Fiát, és annál inkább körülöttünk is settenkedik. Életünk a
próbatétel jegyében áll. Kísért a sátán, ahogy zaklatta a szenteket, Szent
Péter is. Az apostol ezért figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok.
Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi,
kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben” (1Pt 5,8k). Jézus
gondoskodott rólunk és elküldte a Szentlelket, hogy az ő segítségével tudjuk
visszautasítani hazug kísértéseit.
A gonosz arra
indít minket, hogy önmagunkat állítsuk a középpontba és ne Istent, vagy utána a
házastársat, a gyermeket, az embertestvért. Az anyagi javak megszerzését
tartsunk fontosabbnak mint a lelki kincseket. A nagyböjti idő éppen azt a célt
szolgálja, hogy odafigyeljünk saját lelkünkre! Többet imádkozzunk, böjtöljünk
és tegyük a jót.
A túlzott
önbizalom által is kísért a sátán. Az uralkodási és birtoklási vágy felkeltésével
elhomályosítja annak tudatát, hogy Isten az egész világ ura, és őt illeti meg a
dicsőség.
Jézus az Atya
akaratát teljesített, és húsvét hajnalán olyan hatalmat, dicsőséget kapott a
mennyei Atyától, hogy Jézus nevére meghajol minden térd a mennyben, a földön és
az alvilágban.
A nagyböjtben
törekedjünk Jézus pusztai életét élni, akkor képesek vagyunk ellenállni a
rossznak, és tudunk engedelmeskedni Istennek, aki megdicsőít minket is. Ámen.