Prohászka Ottokár
székesfehérvári püspök 1914-től, a háború kitörésétől kezdve kivesézte beszédeiben a háború embert
megnyomorító voltát, amikor azt mindenfelé éltették: „A háborút a világtörténelemben, a nemzetek életében »ultima ráció«-nak s az erőszak kategóriájának hívják; azonban látnivaló, hogy ez ultima rációban a rációból semmi sincs s hogy ez a kategória nem az értelem, hanem az ököl kategóriája.
Természetes, hogy mikor a nyers erőszak a nemzetek elevenjébe vágja bele
kányakarmait, sokféle reakciót vált ki a lelkekből: lesznek, kik megzavarodnak Istenbe
s az erkölcsi rendbe vetett hitükben; lesznek szkeptikusok, kik a háborúban a
bête-humaine kultúrleplek nélkül való bemutatkozását látják; lesznek szomorú
lelkek, kik sokat vesztettek s kik lázadnak e kultúrbarbárság ellen; lesznek,
kik nem sokat beszélnek, de mialatt fehér lesz a hajuk, fekete gondolatoktól
elsötétül a lelkük”.(Prohászka Ottokár, A háború lelke, Budapest 1915, 28.)
Szeptember 7-én imanap Szíria és a Közel-Kelet és a világ békéjéért: imádkozom a mindenszentek litániájának fohászát: dögvésztől, ínségtől és háborútól ments meg, Uram, minket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése