Pilinszky János
vallja: „A világ rideg ok-okozati zónáját
reálisan egyedül a szeretet haladja meg. Egyedül a szeretet számára indokolt
maga a lét, egy konkrét ember élete. Semmiféle filozófia nem tudja megindokolni
egy konkrét ember konkrét jelenlétének az értelmét. Ez egyedül a szeretet
számára indokolt.” A sok konkrét ember, a közösség léte is a szeretetben,
mégpedig az Isten szeretetében gyökerezik. Isten szerető gondoskodással
figyelte gyermekei életét. Különös módon gondjukat viselte. A Sínai pusztában szövetségkötést
készít elő, hogy sajátos feladatot bízzon Ábrahám fiaira, szó szerint: „Papi királyságom és szent népem lesztek.” (Kiv
19,2-6a). A szövetséget által, a többi néptől Isten szolgálatára elkülönült nép
lesznek, számukra olyanok lesznek, mint a pap a hívek között. A világ színe előtt
tanúskodniuk kell az egyistenhit mellett. Ehhez az egyetemes hívatáshoz
évszázadokon át kell felnőniük és szolgálniuk. Különösen az Úrnak szentelt
napokon és ünnepeken kell emlékezniük Isten tetteire és kiválasztottságukra,
hogy Isten népének tartsák magukat és engedelmesen szolgálják az Ő dicsőségét. A
nagy tragédia után, a babiloni fogság idején felismerték, amire Isten
kiválasztotta őket: „Isten azért szórt
szét a nemzetek közé, hogy megismertessük nevét.” (Ez 34,5)
Ezekiel próféta
jövendölése szerint a Messiás feladatai közé tartozik az is, hogy Istennek
szétszóródott népét jó pásztorként összegyűjtse és vezesse.
A Messiás előhírnöke,
Keresztelő János bűnbánatra szóló felhívását, Jézus átveszi és hirdeti: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az
evangéliumban, mert elérkezett Isten országa.” Ehhez egyszerű embereket
választ és rajtuk keresztül terjeszti el Isten országát. Amikor meglátta a
tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint
a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk. (Mt 9,36-10,8) Így szólt: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.
Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Magához hívta
tizenkét tanítványát, és „megadta nekik a
hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden
bajt és minden betegséget.”
Jézus Ábrahám leszármazottaihoz fordul, mert a
szövetségkötésekor felvállalták, hogy Isten szent népe lesznek és Isten üzenetét
közvetítik a többi nép felé. Az elöljárók már kezdettől fogva féltékenyek Jézusra
és „nagypénteken” véglegesen elvetik. Jézus Krisztus halála olyan nagy hatású
volt, hogy megigazultunk általa, kibékített az Atyával, és az ő életébe oltott
be, ezért megdicsőült állapotában sem lehet kevésbé eredményes közbenjárása.
(Róm 5,6-11)
Ő pedig bevonja életébe azokat, akiket kiragadott a halál
hatalmából, s célját, a történelmi aratást az újszövetség népe, az Egyház egésze
végzi a beteljesedésig. Tanúsága által vezet minket hitre, bűnbánatra és
szeretetre. Krisztus követése és a Lélek által juthatunk el az Atyához.
„Mi vagyunk az
Isten népe, jó Pásztorunk táplál minket” (Zsolt 99).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése