Tévednek azok, akik
Istent a maguk feje szerint képzelik el. Isten pedig olyan, amilyennek kinyilatkoztatja
magát. Nekünk ezért folyamatosan törekednünk kell megismerni őt, mert: „az örök
élet az, hogy ismerjenek téged, igaz Istent, és Fiadat, akit küldtél, Jézus
Krisztust.” Isten, rejtőzködő Isten, Pascal szerint ez az ő pedagógiája, mert
ilyen módon állandó mozgásban tartja kapcsolatunkat.
Az emberek alkotta vallások
istene pedig félelmet kelt a szívekben, és követőik kegyetlenül megtorolnak minden
sérelmet, amely az ő babonájukat sérti.
Azonban az igaz Isten, Illés Istene és
Jézus Atyja egészen más. (1Kir 19,9a. 11-13a) Illésnek – Kr. e. a IX. század
közepén működött észak Izraelben –, menekülnie kellett Ácháb király és Izebel
királyné bosszúja elől. Belefáradt a munkába és az üldöztetésbe. Az emberek
érdektelensége miatt úgy gondolja, hogy nincs mit keresnie népe körében. Ezért
Isten közelében akar lenni. A Hórebre igyekszik, ahol megjelent Mózesnek, ahol
Törvényt adott és szövetséget kötött. Ott a barlang csendjében akar megpihenni.
Az Úr pedig a barlang elé szólítja. Megmutatta önmagát és tudtára adta, hogy ő
ura a természet vad erőinek is. Senkinek sincs hatalma felette, ezért senki sem
rendelkezik ővele. Az ő követei a szelek, és szolgái az égető tüzek, de
végtelen hatalmát ezek sem tudják méltóképpen kifejezni, ezért választja azt,
ami a természetben legkevésbé félelmetes, a gyenge szellőt. Az Úr képes pusztító
csodákat is tenni: tűzzel, viharral, földrengéssel megregulázni az embereket –
elsősorban azokat, akik őt semmibe veszik –, de nem ez a szándéka. Ő a
történelem Ura, lágy szellő módján van jelen. A türelem hangján szól népéhez,
hogy szívéhez vonzza és tervét elfogadtassa. Ez az istenélmény Illést megerősíti
hivatásában, hogy az Úr vele van. Ezután megy és feladatát teljesíti.
Mi,
Illésnél jobban bízhatunk Istenben, mert Fiát adta nekünk. (Mt 14,22-33) Jézus
a kenyérszaporítással megmutatta isteni hatalmát, a vízen járását pedig az
Egyházzal hozza kapcsolatba. A csónak jelképezi az Egyházat, amely küzd a
történelem viharaival, de Krisztus szeme rajta van, s kellő időben erőt is
mutat. Eloszlatja apostolai félelmét. Péter, aki részesedni szeretne Jézus
hullámok feletti hatalmában, Mestere szavára elhagyja a bárkát, és szembesül a
szél és a víz erejével, megretten. A gyakorlott úszó, Jézushoz kiált: „Uram,
ments meg engem!” Jézus kézen ragadta és így szólt: „Kicsinyhitű, miért
kételkedtél?” Ez Péter isten-élménye, amely hitét megerősítette.
Márton Áron mondta: „A történelem nem gazdátlan szekérként rohan. Az események mögött Isten munkál, ő áll őrt történelmünk fölött.” Az igazi
apostol ma is népe üdvét akarja. (Róm 9,1-5) Tudja, hogy az emberek hűtlensége
sem semmisíti meg Isten uralmát a történelem felett. Ha mi hűtlenek lennénk, Isten akkor is hűséges, és mindenki
üdvösségét akarja.
„Bátorság! Én
vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése