Templombúcsúk és nagy ünnepek szentmiséjén, a
Nemzeti imánk előtt, mindig az un. Pápai himnuszt énekeljük. Sokan úgy
gondolják, hogy a felcsendülő ének az Anyaszentegyház himnusza. De nem az, mert
a százhatvan éve született mű igazi magyar alkotás. Wiseman
bíboros, westminsteri érsek In aeterna
urbe Roma (Róma örök városában) kezdetű imádságát, Gyurits Antal irodalmár 1857-ben ültette át verses formában
magyarra. Dallamát Feley Antal
pesti zongoraművész komponálta 1858-ban négy szólamú vegyeskarra illetve egy
szólamra zongorakísérettel Hymnus a szentséges római pápa tiszteletére
címmel.
Az alkotást magyar népünk hithűsége szülte, amikor itthon és
Európa-szerte zajló egyházellenes harcok leginkább a pápa személyét és Rómát kezdték
támadni.
A római Egyház és a Szentatya iránti hűséget és ragaszkodást kifejező
művészi alkotás hamar népszerűvé vált. Magyarországon élő nemzetiségek (románok, szlovákok, csehek, németek, horvátok, csehek, ruszinok, bolgárok) is
nyomban átvették, és saját nyelvükön éneklik azóta, amely elmaradhatatlan része
egyházi ünnepeiknek.
Vajon, amikor éneklik, tudják-e, hogy ezt a Szentistváni Magyarországban
kapták?
Hol szent Péter sírba téve
És Rómának dobog szíve,
Ezrek ajkán, ezer nyelven
Hő ima zeng édesdeden:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
És Rómának dobog szíve,
Ezrek ajkán, ezer nyelven
Hő ima zeng édesdeden:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Arany födél,
márványfalak
S a Vatikán visszhangzanak,
S a hét halom tág körében
Megharsanva körülröppen:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Új erőre kap e szózat,
Bejárja a szent sírokat,
Zúgva vonul hegyen, síkon
Áttör zajló hullámokon:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
A forró dél, rideg éjszak
Ez imában egyesül csak;
Kivált honunk édes nyelvén
zeng igazán, zeng őszintén:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Mint villámmal egy perc alatt
Messze szárnyal a gondolat,
Szintúgy röpül ajakról-ajakra,
várak-, puszták- és falvakra:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Eljut szentek fénykörébe
S leszáll onnét szíveinkbe,
Mint a fölszállt páranedvek
Szomjas földre visszaesnek:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
S a Vatikán visszhangzanak,
S a hét halom tág körében
Megharsanva körülröppen:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Új erőre kap e szózat,
Bejárja a szent sírokat,
Zúgva vonul hegyen, síkon
Áttör zajló hullámokon:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
A forró dél, rideg éjszak
Ez imában egyesül csak;
Kivált honunk édes nyelvén
zeng igazán, zeng őszintén:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Mint villámmal egy perc alatt
Messze szárnyal a gondolat,
Szintúgy röpül ajakról-ajakra,
várak-, puszták- és falvakra:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Eljut szentek fénykörébe
S leszáll onnét szíveinkbe,
Mint a fölszállt páranedvek
Szomjas földre visszaesnek:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
**
Unde Petru-n mormânt zace
Şi inima Romei
bate,
Mii de buze, mii
de glasuri
Cânta Celui Preaputernic:
Doamne ţinel-n şi
ocroteşte-l
Pe Vicarul lui
Cristos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése