Belső késztetéstől az Eucharisztiáig

Hermann Cohen (1820-1870) Liszt Ferenc tanítványa, zongorista, karnagy. 1847 májusába a Szűz Mária misét vezényelte a párizsi Szent Valéria-templomban, amikor a pap megáldotta a jelenlévőket, ő belső késztetést érzett, hogy ezentúl jöjjön szentmisére. A következő mise úrfelmutatásakor a Szentostyára nézve megérezte a jóságos Isten jelenlétét. 

Katolikus hitoktatásra jelentkezett és augusztus 28-án megkeresztelkedett. 

Az Ágoston Mária Henrik nevet választotta magának. Élete is megváltozott. 

1849. július 19-én belépett a karmelita rendbe. Családjának ezt írta: „Noviciátusom töltöm a kármelhegyi Boldogasszony rendjében, mely szigorúságáról, a bűnbánó vezekléséről és az Isten iránti szeretetéről vált ismertté.” 

1851 április 19-én pappá szentelték. Rögtön térítő munkába kezdett. Nagy örömmel töltötte el, hogy testvére és unokaöccse is felvette a keresztséget. Kolostorokat alapított Franciaországban, hogy megismertesse Isten Fiának alázatát és szeretetét, aki az Oltáriszentségben közöttünk maradt. Bernadette nevű testvére kolostorba vonult. 

Ágoston atya találkozott haldokló apjával is, aki korábban kitagadta és árulónak bélyegezte. Halálos ágyához hívta, ezt mondta: „Megbocsátom mind a három rettenetes bűnödet: hogy katolikus lettél, hogy katolikus hitre térítetted a testvéredet is, és hogy megkeresztelted az unokaöcsédet.” 

Megalapította az éjszakai szentségimádók egyesületét. Tours-ban két hónap alatt megmozgatta a város férfiait. Megható volt, hogy az éjszaka óráiban is mentek munkások, egyetemi hallgatók, kereskedők, vasutasok, katonák, állami hivatalnokok szentségimádási órájuk megtartására. Sokak lelki megújhodását jelentette ez az áldozat. Jézus mindenkinek örök üdvösséget kínál és azok, akik értékelik Jézus jóságát, azoknak a szentségi Jézus az életük középpontja. 

1870-ben a francia-porosz háború idején Berlin egyik negyedében a francia foglyokat szolgálva megbetegedett, és 1871. január 20-án elhunyt. Feljegyzésében ez állt: „Csakis Isten képes lecsillapítani az emberi szív vágyát. Mária felkínálta az Eucharisztia titkát. És felismertem: az Eucharisztia az élet boldogsága!”

Jézus Krisztus egészen a szívén viselte sorsunkat, szebbnél-szebb példabeszédekkel hívta fel figyelmünket arra, hogy bennünket nem a földnek teremtett, hanem a földre, de az égnek. Úgy nyilatkoztatta ki magát, mint aki a „bőséges életben” akar részesíteni (Jn 10,10), minden szentmisében az örök élet lakomájára hív bennünket. 

A francia férfiak világi apostola, Dupont Szent Leó (1797-1876) mondta: „A szentáldozás nélkül élő keresztény olyan, mint a szárazra kidobott hal.”