A
Szűzanya segítségével - Iszonyú csata után
tartott szemlét az orosz fronton Kéry tábornok. Már le is mondtak a
huszárzászlóaljról, amikor a jeges havon vágtatva megérkezett a csoport. Tabódy
István főhadnagy jelentette: „Tábornok
úr, a többszörös túlerőből kivágtam és visszahoztam a Szűzanya segítségével a
zászlóaljamat.”
Összeesett a nagy vérveszteségtől. Mások mondták el, hogy a
rettenetes helyzetben hangosan fogadta meg a főhadnagy: „Szűzanyám, ha
kimented a katonáimat, pap leszek.”
A papságig hosszú volt az útja.
Varsónál meglőtték az oroszok; 1947-ben bírói ítélet nélkül Kistarcsára
internálták, majd a Recski haláltáborba szállították. Nyolc év múlva szabadult
ki. Állta a szavát. Elkezdte teológiai tanulmányait, de ez alatt sokat
zaklatták. Dolgozott és tanult. Shvoy Lajos püspök
titokban pappá szentelte 1958. július 13-án.
Tabódy István, Szendi József és P. Tornyos Kálmán ofm. |
Tabódy István, ny. bicskei plébános, kanonok, a Magyar Honvédség tábornoka, 2000. szept. 25-én 79 évesen az örökkévalóságba költözött. Október 5-én 11
órakor temették el Révfülöpön.
Ha a Magyarföldnek lesznek ilyen Tabódy lelkei, Nagyboldogasszonyunk az ördögi gyűlölet gyűrűjéből is kimenti hazánkat.
Tabódy István önmagáról:
Ha a Magyarföldnek lesznek ilyen Tabódy lelkei, Nagyboldogasszonyunk az ördögi gyűlölet gyűrűjéből is kimenti hazánkat.
Tabódy István önmagáról:
"Valószínűleg egyike vagyok azoknak, akik a legtöbb börtönbüntetést
szenvedték el, de ezt én rendkívül jó üzletnek tartom. Több millió
embernek fogalma sincs arról, mi következik a halála után. Én nem csak
hiszem, hanem tudom is, milyen odaát. Ezért vagyok ilyen derűs. A
börtönévek érlelték meg bennem a papi hivatást, s egy nem hívőnek nagyon
nehéz megmagyarázni, amit Szent Pál így mond: aki a fület alkotta, ne
hallana? Aki a szemet alkotta, ne látna? Ne tudna beszélni?
Tud beszélni, méghozzá olykor hangosan. Az ember nem adja oda bármiért
az életét. Egy hallucináció miatt nem ültem volna három részletben
tizenkilenc évet.
A Jóisten még Recsken három képben megmutatta a
jövőmet. Nem álmomban, hanem ébren, beszámítható állapotban.
Az első: megyek a macskaköves úton, teljesen egyedül egy hatalmas palota
felé, melynek az erkélyén Lenin áll. Amikor odaérek, Lenin hirtelen
lehajol, hatalmas szikladarabokat kap föl, és ezeket felém hajítja.
Rémülten húzom össze magam, ám a hatalmas, kemény sziklatömbök, mint a
hópihe, hullanak le rólam.
A második: gyönyörű templomi mennyezetet láttam. Amikor később beállítottam Shvoy atyához azzal, hogy pap akarok lenni, ő bevitt a kápolnába imádkozni. Fölnéztem a mennyezetre, ugyanazt láttam
A harmadik még nem mondható el.
(Részlet Elmer István Börtönkereszt című dokumentumkötetéből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése