Bevezető: Életünk
két létsíkon folyik, mert test és lélek vagyunk. Testünkben érzékeljük a földi
hatásokat. A lelkünkben érintkezünk az élő, teremtő és feltámasztó Istennel. A
szeretetnek is két minőségét tapasztaljuk. Az egyik, amit a test és vér diktál,
az ösztönös szeretet vagy gyermeki ragaszkodás, kötődés, amely készségessé tesz
önmagunk és a másik ember (lelki, fizikai, anyagi) javainak szolgálatára.
A másik a lélek
szeretet-képessége, ami az ember természetfölötti hívatása, Istenre való
képessége. A hittel és a reménnyel együtt isteni erény, mellyel mindent és
mindenkit Istenért és Istenben szeretünk. Ez a szeretet hasonlít az alpinista
kötélhez. Sok-sok szálból fonódik eggyé. Benne van az Isten szeretete, a
felebaráti szeretet, az önszeretet, a rokonszeretet, a hazaszeretet, a
vendégszeretet, az ellenségszeretet, a munkaszeretet...
Most ha az eltelt hetet nézzük, elmondhatjuk, hogy
annak minden percét és gazdagságát Istentől
kaptuk ajándékba, aki szeret
minket. Minden amink van az a láthatatlan Isten látható
ajándéka. Isten ajándékai között a legnagyobb
érték az életünk, és mindig szeretetével
vesz körül.
Isten szeretetét viszonozni csak szeretettel lehet. Szeretettel jöttünk a szentmisére, mivel Jézus
egyházában a maga szeretetének méretére akar átformálni, hogy életünk legyen és bőségben
legyen (vö. Jn 10,10). A
szentmisében Vele egyesülünk és így istengyermeki életet tudunk élni. Most tartsunk lelkiismeret
vizsgálatot és bánjuk meg bűneinket.
..
Gyalogosként és gépkocsivezetőként
jól ismerjük az elsőbbség adás
szabályait. Ezeket aki figyelmen kívül hagyja, súlyos és életveszélyes balesetek okozója vagy áldozata lehet. A mai szentírási részek az
örök életreszóló meghívásunkról és az
Istennek kijáró
elsőbbség megadásának törvényéről szólnak.
Az
Úr Jézus megígérte egyházának a Szentlelket, aki bennünk fog lakni, és
pünkösdkor elküldte. A Szentlélek támasztja bennünk a hitet, ő kelt örök
reménységet szívünkben, és bekapcsol a Szentháromság legsajátosabb életébe, a
tiszta és végtelen szeretetébe. Ő segít, hogy sokszínű szeretetünk forrása mindig a Szentháromság
kezdeményező, befogadó és közreműködő szeretete legyen, mert boldogítóan csak így tudunk élni
és szeretni.
Az osztrák impresszionista költő, Reiner
Maria Rilke 1902-ben Párizsban élt, Rodin szobrász titkáraként. Naponta bejárt az
egyetemre egy francia barátnője kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon
vezetett át. A kereszteződésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott.
Alamizsnát kéregetett a járókelőktől. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan
volt, akár egy szobor. Kezét előre nyújtotta, szemét a földre szegezte. Rilke
soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnője ellenben gyakran belecsúsztatott
a koldus kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nő
csodálkozva meg is kérdezte a költőt: - Te miért nem adsz soha semmit ennek a
szegénynek? - Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a
szívének szánunk - válaszolta a költő.
Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett.
Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább
akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a
tekintetét, ránézett a költőre, felkelt a földről, megragadta Rilke kezét és
megcsókolta. Majd, a rózsát erősen a szívére szorítva, eltávozott. Egy héten át
nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon:
szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban. - Miből élhetett egész héten át, mikor
semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnő. - A rózsából - válaszolta a
költő. A rózsa, a szeretet, a feltámadás szimbóluma. A költő rövid háromsoros
sírfelirata is rózsával kezdődik. A keresztény hagyomány szerint az édenkerti rózsa csak a bűnbeesés után
növesztett töviseket, emlékeztetőül a bűnbeesésre.
Isten a kinyilatkoztatást szóban és
jelekben, azaz tettekben is adta. A bibliai történetek rávilágítanak arra, hogy
Isten a jótetteket már itt a földön jutalmazza.
1.
Aki befogadja Istent, vagy segíti Isten emberét, az részesül Isten áldásában (2Kir 4,8-11. 14-16a). Olvasmányunk a
Királyok második könyvének első részéből, az un. Elizeus „Fioretti”-jének
nevezett szakaszból való. Elizeus, Illés próféta tanítványa és utóda, Izraelben
tevékenykedett, Krisztus előtt 850 körül. Elsősorban csodáival igazolta
küldetését, azért ismert volt a nép körében. Elizeus személyének színes
elbeszéléséhez tartozik a sunami asszony cselekedete és megjutalmazása. Ez a
történet hasonlít ahhoz, amikor az Úr megjelent Ábrahámnak Mámre Terebintjénél
a déli órában. A vendégszerető Ábrahám megvendégeli az Urat, aki távozóban
megígéri, hogy esztendő fordultán Sárának fia születik, Izsák (Ter 18,10).
Mindkét történetben szembetűnik, hogy az Úristen és az őt szerető ember
kapcsolata a kiteljesedő életre vezet.
Sunam
Szamariától kb. 50 km-re ÉK-re fekszik. Az asszony jómódú, amolyan Ábrahám lelkületű valaki, aki mindig jó
szívvel fogadta házába Isten emberét és szolgáját. Ebben a korban az emberek
család- és közösségközpontúak voltak, akár Isten ígéretei. Az asszony bánata, legnagyobb
kudarca, hogy nem volt fiúgyermeke, aki Isten ígéreteit és áldásait tovább
vitte volna. Elizeus érezte, hogy neki nemcsak közvetítenie kell az Úr
üzenetét, hanem közben is kell járnia az emberekért, minden erejével őket
segítenie kell. Ezért szolgájával hívatta az asszonyt és a legszebb üzenetet
közölte vele: egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz. Isten
ajándékában részesül a gyermektelen házaspár. A történet igazolja, hogy Isten
küldöttei és igéje által, az élet gazdagabb kibontakozását akarja elérni. Ez
Jézusban teljesedett be, aki azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben
legyen (vö. Jn 10,10).
2.
Isten nagy áldása, hogy önmagát adja nekünk, és Őt örökre bírjuk a szeretet
kölcsönösségében. (Mt 10,37-42) Jézus apostolaihoz intézett tanítása személyes és tömör. Elvárja,
hogy teljesen csatlakozzanak hozzá és vállalják az evangélium hirdetését. E
követésben már nem a test és vér diktálta ösztönös szeretet, érzelmi kötődés
érvényesül, mint a családközpontúságban, hanem az ember természetfölötti
hivatása, a magasabb szeretet, az Istenre való képesség, a
Krisztus-központúság. E minőségben Isten nem valami jutalmat ígér, hanem önmagát
adja. Ha átadjuk magunkat Jézusnak, általa örökre az Atyáé leszünk a Szentlélek
szeretetében.
Jézus ezt a
szeretetet kéri az evangéliumban, mert ez a szeretet méltó Istenhez. Kétszer
negatív formában fogalmazza meg a természetfölötti szeretet fontosságát, amit
elvár tőlünk. A túlságosan földies kötődésről jelenti ki Jézus, hogy akadálya
az ő követésének, mert gátol az első és legfőbb parancs teljesítésében, és
gúzsba köti teljes emberségünket.
Krisztus követése
pedig nem ünnepi felvonulás vagy érzelmi igazodás hozzá, hanem hivatásunkban
kell őt első helyen szeretni és szolgálni. Ezt világosan megfogalmazta Márton
Áron püspök: „A keresztény ember két
világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért
a világban nem turista, nem is műkedvelő – feladatot kell teljesítenie.
Feladatot és szolgálatot – szeretetből. Útközben építeni kell Isten országát,
az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazségosség, a szeretet és
a béke országát. A kereszténynek tudnia kell, hogy a világ dolgai nem abszolút
értékek, hanem Isten jelei is, személyes ajándékai, szeretetének hírnökei.
Isten üzenetét közvetítik, Isten szól azok által hozzánk.” Ha csak földi
életünk megvalósításának a vágya vezet, nem önmagunkká válunk, hanem csonka
személyiséggé torzulunk.
Nekünk Krisztus
képére és méreteire kell formálódjunk. Ennek a kifejezése a kereszthordozás,
amely nem terhet jelent, hanem a legszemélyesebb döntést, amelyet Krisztus
iránti szeretetből vállalunk. Ezzel tartalmat, értelmet és értéket adunk
mindennapi munkánknak – legyen az igehírdető, igaz ember vagy egy szomjas ember
kiszolgálása –, mert Krisztus szeretetéért vállaljuk. Ha ezt megtesszük, akkor
észrevesszük, hogy másképp tudunk szeretni, mert nemcsak mi szeretünk, hanem a
bennünk lakó Krisztus is szeret. Akkor megtapasztaljuk, hogy a kereszt nem
megnyomorít, hanem fölemel, s alkalmassá tesz az Isten műveiben való
részvételre.
3. Krisztus követése lehetséges, mert a
keresztségünk által részesültünk a megváltás kegyelmében. (Róm 6,3-4. 8-11)
A keresztségben Krisztus halálában keresztelkedtünk meg, hogy miként Krisztus
az Atya dicsőségére feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk. A
keresztség egyesít bennünket Jézussal, ezáltal képesek vagyunk Isten akaratát
lehető legjobban teljesíteni. Ezért figyelmeztet Szent Pál: „úgy tekintsétek magatokat, mint akik
meghaltak a bűnnek, és most az Istennek élnek, a mi Urunk Jézus Krisztusban”.
Azon kell dolgoznunk, hogy Krisztust valósítsuk meg életünkben, azaz
formálódjunk az ő képére és méreteire. Ennek kifejezése hivatásunk vállalása,
ahogyan azt Szent László király vagy az apostol fejedelmek tették.
Kereszthordozás, amit Jézus iránti szeretetből vállalunk. Ez a legnagyobb
emberi tett a földön és önértékelésünk, mert tartalmat, értelmet nyer életünk azzal,
hogy Krisztussal egyesülten fáradozunk. Ilyenkor megtapasztaljuk, hogy a
kereszt felemel, s alkalmassá tesz az Isten műveiben való részvételre.
1987 július hó szombatján a maroskeresztúri templom építésekor az állami
hatóság 18.000 lejre bűntetett meg, ami tíz havi fizetésem összege volt. Hétfőn
jelentkeznem kellett a hatóságoknál. Előbb Léstyán főesperes úrhoz mentem.
Amikor benyítottam a plébánia folyosójára, nyomban megállított Gáspár Mária
ferences nővér:
„Tisztelendő
úr, tessék megállni. Egy nővértársam a templomban átadott egy borítékot, hogy
adjam annak a papnak, akivel ma először találkozom. Tessék..”
Átvettem a borítékot, 18.000 lej volt benne. Ezzel kezdődött az építés további
zöld útja.
2002 május utolsó hétfőjén közölte a Millenniumi
templomot építő cég igazgatója, hogy szerdán
délutánra 450 millió lejt kell fizessünk, máskülönben leállnak az építéssel.
Pénzünk nem volt. Istent kértem. Szerdán reggel kórházba kerültem. Valahogy
hazaengedtek. Kilenc óra után kértem a Bankot, hogyha pénz érkezne számlánkra,
szóljanak. Szólt a telefon 11 órakor: a Pest Megyei Önkormányzat 220 millió lejt
küldött. Szólt a telefon 12 órakor, hogy a Zala Megyei Önkorányzat 150 millió
lejt küldött. Szólt a telefon 13 órakor, hogy Königsteinból (Németország)
25.000 márka érkezett. Délután három órakor a munkálatokat ki tudtam fizetni és
maradt még pénzünk. Testvéreim, ez az, amikor a kereszt felemel. Krisztus
segít. Ez az isteni gondviselés. Mindnyájatok életében is előfordult már, csak
gondoljatok vissza. Ez a mai feladatotok.
Isten mai
üzenete ez: Aki befogadja Istent,
vagy segíti Isten emberét, az részesül Isten áldásában. Isten nagy áldása, hogy önmagát adja
nekünk, és Őt örökre fogjuk bírni a szeretet kölcsönösségében. Krisztus követése lehetséges,
mert a keresztségünk által részesültünk a megváltás kegyelmében. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése