A múlt század
közepén érdekes virágot fedeztek fel Mexikóban. Különleges tulajdonsága miatt „Hibiscus mutabilisnak”, Szentháromság
virágnak vagy változó mályvának nevezték. Ennek a virágnak az a különös
tulajdonsága, hogy minden reggel, amikor a nap felkel, kitárja szirmait,
amelyek fehér színben tündökölnek. Délben pirosra, naplementekor kékre
változnak. A virág változó színeivel a Szentháromságos egy Istenre
emlékeztet.
A fehér szín, a teremtés kezdetére emlékeztet,
amikor Isten az ősszülők életét a szeretet és a kegyelem fényébe
öltöztette.
Az emberi életbe betört a bűn sötétje és ezt mi
nem tudtuk kiűzni. Jézus a keresztfán azért ontotta szent vérét, hogy tisztára
mossa lelkünket. A Megváltó halálba-menő szeretetére emlékeztet a mályva
pirosra változó színe.
A nap alkonyán kékre változik nemcsak az ég, hanem
ez a virág is. Arra emlékeztet, hogy a Szentlélek pünkösd reggelén a kéklő
égből szállt le az apostolokra. Íme, így segíthet a természet egy virága a
Szentháromság megközelítésében. Nem rendkívüli, nem is véletlen, hogy a teremtő
Isten titka teremtményeiben visszatükröződik.
1. Franz Werfel, Bernadett című regényében szerepel egy
hittanórai jelenet. Miután a hitoktató részletesen kifejtette a Szentháromságról szóló
tanítást, megkérdezte a nemes hallgatóságot, ki mondja meg tehát, hogy mi a
Szentháromság. Bölcsek hallgatása volt a válasz. Végül egy fölvágott nyelvű
kislány, Jeanne Abadie jelentkezett. – Na? Kérdezte a hitoktató. – Kérem, a
Szentháromság nem más, mint maga az Úristen. Valóban, ennél kimerítőbb és
igazibb választ senki nem adhat, mert teremtett lény számára kimerítően soha
meg nem ismerhető. Csak hittel fogadjuk el. A világi történelem üdvtörténeti
jellegét is csak a hitben lehet felismerni.
Az üdvtörténet liturgikus ünneplésében adventtől
pünkösdig átéljük az üdvtörténet fontos eseményeit és megéljük vallásunk szent
tanítását. Vagyis a mennyei Atya örök szeretettel gyermekeivé fogadott minket
Jézus Krisztusban és megajándékozott Szentlelkével, és most szabad utunk van a
Szentlélekben Krisztus által az Atyához. (2Kor 13,11-13)
Keresztény életünk természetfeletti alapja, hogy
kegyelmi kapcsolatunk van a három isteni személlyel, magával a
Szentháromsággal. De a teremtett világ is magán
viseli a háromságos Teremtő kezenyomát. Ilyen a hármas dimenzió, az idő három
vonatkozása, az anyag három halmazállapota, a család stb.
2. A Szentháromság az egy, élő és igaz Isten misztériuma: Atya, Fiú és Szentlélek,
három személy egyetlen lényegben. Ez a hitünk, mert Isten ezt mondta ki
magáról, s ebben benne van belső életének kitárulása az ember felé. (Jn
3,16-18) Az újszövetségben Jézus által kaptuk
meg a kinyilatkoztatás teljességét, mely a többi misztériumnak is az alapja.
Kiindulópont a szövetségek Istene, aki egy és mindenható, aki tulajdonává
fogadja az embereket. (Kiv 34,4b-6, 8-9) Jézus Krisztus Őt nevezi Atyának, vele
szemben úgy viselkedik, mint a Fiú, aki ismeri őt, tőle jött, tőle kapta
tudását és hatalmát, életével őt dicsőíti meg, s olyan szoros egységben van
vele, hogy egynek mondhatja vele magát.
A Szentlélek Isten – akit a Fiú küld az Atyától
vagy az Atya küld a Fiú nevében –, akiben Isten szeretettel közli magát, azért
ő az abszolút ajándék számunkra. Isten tehát örök létében Szentháromság, három
valóságos isteni személy; egymástól különböznek, de úgy, hogy lényegük egy és
oszthatatlan marad. A különbséget a személyes kapcsolat adja meg, nem a létbeli
különbözőség. A Szentháromságban az Atya az, aki szeret, a Fiú az, aki szeretve
van, a Lélek az állandó viszonzás, a szüntelen kölcsönösség, magának a
szeretetnek az áramlása a kettő között, az egység örök köteléke, a kölcsönös
Szeretet.
3. A három
isteni személyt a szeretet köti össze, egységüket a szeretet biztosítja. Ez az isteni szeretet azonban nem zárkózik önmagába,
hanem kinyílik az emberek felé. Ezt az élményt, ezt a tapasztalatot foglalja
össze az a kijelentés, hogy Isten szeret minket.
A
mennyei Atya szeretetből teremtette meg az embert, szeretetből adta neki
élettérként a szintén általa teremtett világot. És szeretetéből fakad az is,
hogy gondoskodik rólunk.
A
második isteni személy, a Fiú szeretete a megváltásban nyilvánul meg. Ezt
fogalmazza meg a mai evangélium a következőképpen: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy
mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
A
Szentlélek szeretetét életünk megszentelésében, bőséges kegyelmeiben érjük
tetten.
Testvéreim, a mi hivatásunk, hogy szeretetben
éljünk. Ehhez pedig meg kell tanulni szentháromságos módon élni, vagyis tudjunk
kezdeményezni mint az Atya; tudjunk
befogadók lenni mint a Fiú; és tudjunk kölcsönös szeretetben élni mint a
Szentlélek. E szentháromságos modell szerint törekedjünk élni a családban, a társadalom
különböző munkaterületein és még a sportban is. Ha a szentháromságos modell
szerint élünk, akkor valóban megdicsőítjük a Szentháromság egy Istent. És lehet
így élni.
Megható történetet olvastam egy külföldi rendőrről
és egy sofőrről. Egyes országokban
gyorshajtás esetén a rendőröknek mérlegelési lehetőségük van a bírság
kiszabására, és a bírság nagyságának megállapítására. A következő eset történt,
egy férfi a munkából ment hazafelé. Nem indult későn, nem terveztek családi
programot, ami miatt minél hamarabb otthon szeretett volna lenni, tehát nem
volt oka a sietségre, mégis a megengedettnél gyorsabban közlekedett, ezért a
rendőr megállította. Amikor a rendőr odament az autójához, rögtön megismerték
egymást, ugyanabba a templomba jártak családjukkal vasárnaponként misére. A
rendőr udvariasan közölte vele a gyorshajtás tényét, amit ő elismert, nem volt
érdemes vitatkozni vagy mentegetőzni. A rendőr visszament az autójához, hogy
megírja az ilyenkor szükséges büntetőcédulát. Kis idő múlva visszajött, beadta
a papírt az ablakon, udvariasan elköszönt és távozott. A sofőr ekkor megnézte a
papírt, ami nem is egy büntetőcédula volt, hanem egy kis levél. Ez állt benne: „Kedves keresztény Testvérem! Az én
kislányom hat éves volt, amikor elütötte egy gyorshajtó. A tettes fél év múlva
kiszabadult, de én soha többé nem tudom megölelni a gyermekem. Csak akkor
találkozok vele újra, ha a mennybe jutok életem végén. Tudom, hogy neked is
vannak gyermekeid, ezért talán megérted a fájdalmamat. Kérlek, ne siess!” Miután
elolvasta a levelet, elindult, lassan vezetett hazáig. Otthon megölelte a
feleségét és a gyermekeit, közben pedig arra gondolt, hogy nem büntetést
kapott, hanem egy szeretetteljes figyelmeztetést.
Testvéreim! Ma, a Szentháromság egy Isten ünnepén, azt a
gondolatot vigyük haza, hogy Isten nem büntetni akar bennünket, hanem szeretni.
Isten a szeretet. Isten lényege és legfőbb tulajdonsága a szeretet. Isten
minden cselekvése szeretetből fakad. Hitünk szerint egy Isten van, aki három
személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A
családot is eggyé a szeretet teszi. Az apa biztonságot adó szeretete, az anya
védő szeretete és a gyermekek ragaszkodó szeretete.
Isten
szeretetének az egyik legszebb jele a megbocsátás. Nem büntetni akar minket,
hanem szeretni és szeretetből megbocsátani. Az ember válasza erre nem lehet
más, mint amit János apostol egyik levelében olvasunk: „Megismertük és hittünk
a szeretetben, amellyel Isten szeret minket” (1Jn 4,16). A szeretetet mindig Isten
kezdeményezi és mi válaszolunk rá. A keresztény hit azt jelenti, hogy minden
erőnkkel ragaszkodunk Istenhez, a szeretet Istenéhez. Ezért a családban és a
közösségben is gyakoroljuk a megbocsátást, vagyis visszafogadjuk az ellenünk
vétőt a szeretetünkbe. Ezt a lehetőséget is megadta Istenünk. Ezért és
mindenért legyen dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése