Találkozunk 2030-ban

Kedves Olvasó az idei kicsengetési kártyák előlapján az iskola neve mellett 2016-2020 évszám látható, olvasható. A hátlapon: „Találkozunk 2030-ban. Ballagunk: ...”. Amilyen egyszerűek és visszafogottak a kicsengetési kártyák, mégis reményteliek, mert ott van az, hogy találkozunk 2030-ban. Találkozunk és találkozzunk addig is, mert életünk a találkozások és búcsúzások sorozatában érlelődik. Mindennap tapasztaljuk, hogy az este után jön a reggel. A munkába menés után a hazatérés. A hétköznapokra a vasárnap. A tanintézményekbe járás végén van az elballagás, amely egyszerre hirdeti, hogy találkozunk 10 év múlva.

Találkozunk, búcsúzunk és találkozzunk! Olyan igénye a kiteljesedő embernek, melyet a teremtő Isten oltott belénk. Ölbey Irén négy sora gyönyörűen tárja elénk: „Küldetésnek jöttél a földre,/ hogy azt a kis kört itt lenn,/ ahová állított az Isten,/ lényeddel tündököld be.”

Az iskolából elballagni ez évben nem búcsúzkodás, nem hosszas elköszönés, hanem fájó, észrevétlen elválás. Ez a búcsúzás érzékenyen érintette a diákokat és szeretteiteket, a pedagógusokat és minket is. Nekem vagy nekünk papoknak nem kellett beszédet vagy imádságot mondanunk, nem volt virágfelhozatal, megható ünnepség, látványos ajándékozás, de van még is örömünk, hogy iskoláinkban sokan befejeztétek a 8. és a 12. osztályt. Ezért elsőként Istennek legyen hála. Utána köszönet illesse a szülőket és tanárokat, az iskolák személyzetét és fenntartóit, mert nemzetünknek művelt ifjakat neveltek.  Titeket is köszöntünk kedves billegő és ballagó diákok, akik útra indultok, akiket a lehetőségek szerint feltarisznyáltak. Vizsgázzatok jól, tanuljatok tovább és legyetek a tisztesség hirnökei.

Isten Szolgája Márton Áron püspök szavait szeretném szívetekbe ültetni: „Egy nép többségi helyzetben elbírja a bizonyítványokkal és diplomákkal ellátott középszerűek nagyobb tömegét is.... Kisebbségi sorsban azonban a középszerűek rászabadítása a vezető helyekre nemzeti veszedelmet jelent. A mi fiainknak minden pályán és foglalkozásban kemény versenyt kell megállniok, az előnyökbe beleszületettek és kiváltságoltak tömegével kell felvenniök a harcot.”

Ehhez kérünk erőt nektek Jézustól, aki azt mondta magáról: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár sötét­ségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). Legyetek fényhordozó emberek, a tisztesség hínökei, akik mások lelkében is fényt gyújtanak. Ahogy a piarista költő, Sík Sándor írja: „Csak embernek lenni, semmi egyébnek,/ De annak egésznek, épnek,/ Föld-szülte földnek/ És Isten-lehelte szépnek.”

A helyezkedések és cselszövések világában nem férhetnek el a tisztesség hírnökei – olvassuk Az igazak vére ismertetőben. Az igazság ugyanis utat tör magának, s akarva-akaratlan is összetűzésbe keveredik a hazugsággal. 

Így járt Tamási Áron is. 1949-ben hallgatásra kényszerült és hozzáfogott regényes életrajza A bölcső és bagoly megírásához. S benne megismertük azt az embert, „aki mindenen okulva tanít, és az élethez holtig gyűjti a kedvet”.

A krízishelyzet megállásra, lelassulásra kényszerített mindenkit. Olyan pillanatokban élünk, amelyek választóvonalat húznak múlt és jövő közé. Egy ilyen krízishelyzet átélése is alkalmas arra, hogy jobbá váljunk általa, hogy újragondoljuk és átformáljuk életünket. Hinni szeretném a VisszRENDeződés írójával, hogy a vihar után megtaláljuk és megőrizzük az igazi értékeket, a lelkünk rálel arra az útra, amelyet az Isten jelölt ki számunkra. 

És tanuljunk az alázatos szívű Jézustól olyan valamit, amire a hit és a keresztség kegyelme már készségessé tette szívünket, és akit a szívünk szeret. Ez teszi az igát édessé és a terhet könnyűvé, s ezért talál a szívünk nyugalmat benne. „Áradj belénk hát, óh örök/ igazság és szent szeretet!/ Oldozd meg a bilincseket/ amikkel törzs és vér leköt,// hogy szellem és ne hús tegyen / magyarrá, s nőjünk ég felé, / testvér-népek közt, mint a fák,/ kiket mennyből táplál a Nap.” (Babits Mihály, Eucharistia).

Kívánom, hogy e lap necsak a tíz évi találkozást táplálja, hanem a földi-égi növekedést is. Szeretettel munkatársaim nevében,

Darvas-Kozma József