„Ne féljetek
azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!” (Mt
10,26-33)
A „ne félj” formula Isten segítő szándékának és hatalmának jele, mely
arra utal, hogy Isten hű a szövetséghez, megtartja ígéretét, választottját
segíti. Erről biztosítja Ábrahámot, Mózest, a prófétákat és a száműzötteket,
mielőtt feladatot bízna rájuk. Isteni szóként is hangzik e formula, amikor
ember bátorítja, nyugtatja a másik embert.
A Szentírásban 365 alkalommal fordul
elő a „ne félj/etek”, ami jelzi, hogy Isten mindig velünk van. A félelem az
akarat elutasító aktusa egy várható és fenyegető rosszal szemben.
Az Írás sokféle félelmet ismer. Van, ami a személyek
létbizonytalanságából fakad, és van a nyomasztó halálfélelem. Ezenkívül
félelemkeltő lehet a kiszolgáltatottság, az ismeretlen út, az ellenség, a rossz
emberi kapcsolat. A félelem összefonódhat szégyenkezéssel, féltésbe, tapintatba
mehet át. Tiszteletadás alapja is lehet a szülők, az öregek, a hatalom, a
tekintély iránt.
Az Istentől való félelem minden más félelmet eloszlat. Ez az
istenfélelem az Újszövetségben tökéletesedik: a szeretetben nincs félelem.
Jézus isteni erejének megtapasztalása az apostolokat a félelemtől Isten
bensőséges imádásához és dicsőítéséhez vezeti. Szent Pálnak a halálfélelemtől
való megszabadulást Jézus föltámadása jelenti, és a rabszolga féleme
istengyermeki tiszteletté alakul.
Az
ősbűn vagy eredeti bűn Ádámmal
lépett a világba és általános következménye lett a halál. A kegyelem
hatása és Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék mindent felül múl és
kiárad azokra, akik hisznek benne. (Róm 5,12-15) Az erkölcsteológia két
félelmet különböztet meg: a szolgai félelmet és az istenfélelmet.
- A szolgai félelem a felettes
hatalma előtti engedelmes meghajlás. - Az istenfélelem az értelem meghajlása a természetes erkölcsi és a kinyilatkoztatott
törvények alkotója előtt, aki minden jót megjutalmaz és minden rosszat
megbüntet.
A Szentlélek adománya az Úr félelme, mely szeretetből tartja
meg Isten törvényeit és kerüli Isten megbántását.
Az istenfélelem rendezetté
teszi lelkünkben a szeretetet, és az élet veszedelmeiben segít, hogy akarjuk és
tegyük a jót. Képessé tesz a nehézségek és veszedelmek elviselésére vagy
elhárítására.
Az Úr azért küldte Jeremiást, hogy „gyomláljon és romboljon, építsen és ültessen”. Ő még csak az első
kettőt tette, a másik kettőre később került sor, ezért megverték, kalodába zárták. (Jer 20,10-13) Lelki válságában
fájdalmáról és Isten hűségéről beszél, hozzá kéréssel fordul, és végül
dicsőítésbe fog.
- Hogyan lehetséges ez?
- Úgy, hogy két létsíkon folyik az
életünk. A felszínen, testben érzékeljük a támadásokat, a fájdalmakat és végül meghalhatunk. A
lelkünk mélyén érintkezünk a teremtő és feltámasztó Istennel, nem halhatunk
meg. Aki kitart Isten mellett, akár győz, akár veszít, a győzelem útján halad,
és az örök élet vár rá.
„Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is
a pokolba taszíthatja.” Mt 10,29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése