Ne félj! Ne féljetek!

„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!” (Mt 10,26-33) 

A „ne félj” formula Isten segítő szándékának és hatalmának jele, mely arra utal, hogy Isten hű a szövetséghez, megtartja ígéretét, választottját segíti. Erről biztosítja Ábrahámot, Mózest, a prófétákat és a száműzötteket, mielőtt feladatot bízna rájuk. Isteni szóként is hangzik e formula, amikor ember bátorítja, nyugtatja a másik embert. 

A Szentírásban 365 alkalommal fordul elő a „ne félj/etek”, ami jelzi, hogy Isten mindig velünk van. A félelem az akarat elutasító aktusa egy várható és fenyegető rosszal szemben.  

Az Írás sokféle  félelmet ismer. Van, ami a személyek létbizonytalanságából fakad, és van a nyomasztó halálfélelem. Ezenkívül félelemkeltő lehet a kiszolgáltatottság, az ismeretlen út, az ellenség, a rossz emberi kapcsolat. A félelem összefonódhat szégyenkezéssel, féltésbe, tapintatba mehet át. Tiszteletadás alapja is lehet a szülők, az öregek, a hatalom, a tekintély iránt. 

Az Istentől való félelem minden más félelmet eloszlat. Ez az istenfélelem az Újszövetségben tökéletesedik: a szeretetben nincs félelem. Jézus isteni erejének megtapasztalása az apostolokat a félelemtől Isten bensőséges imádásához és dicsőítéséhez vezeti. Szent Pálnak a halálfélelemtől való megszabadulást Jézus föltámadása jelenti, és a rabszolga féleme istengyermeki tiszteletté alakul.  

Az  ősbűn vagy eredeti bűn Ádámmal  lépett a világba és általános következménye lett a halál. A kegyelem hatása és Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék mindent felül múl és kiárad azokra, akik hisznek benne. (Róm 5,12-15) Az erkölcsteológia két félelmet különböztet meg: a szolgai félelmet és az istenfélelmet.  

- A szolgai félelem a felettes hatalma előtti engedelmes meghajlás. - Az istenfélelem az értelem meghajlása a természetes erkölcsi és a kinyilatkoztatott törvények alkotója előtt, aki minden jót megjutalmaz és minden rosszat megbüntet. 

A Szentlélek adománya az Úr félelme, mely szeretetből tartja meg Isten törvényeit és kerüli Isten megbántását. 

Az istenfélelem rendezetté teszi lelkünkben a szeretetet, és az élet veszedelmeiben segít, hogy akarjuk és tegyük a jót. Képessé tesz a nehézségek és veszedelmek elviselésére vagy elhárítására. 

Az Úr azért küldte Jeremiást, hogy „gyomláljon és romboljon, építsen és ültessen”. Ő még csak az első kettőt tette, a másik kettőre később került sor, ezért megverték, kalodába zárták. (Jer 20,10-13) Lelki válságában fájdalmáról és Isten hűségéről beszél, hozzá kéréssel fordul, és végül dicsőítésbe fog. 

- Hogyan lehetséges ez? 

- Úgy, hogy két létsíkon folyik az életünk. A felszínen, testben érzékeljük a támadásokat, a fájdalmakat és végül meghalhatunk. A lelkünk mélyén érintkezünk a teremtő és feltámasztó Istennel, nem halhatunk meg. Aki kitart Isten mellett, akár győz, akár veszít, a győzelem útján halad, és az örök élet vár rá.

„Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja.” Mt 10,29.