Trianon 100

1920. június 4-én, a trianoni békediktátum napján gyászosan szóltak az ezeréves Magyarország harangjai, és 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Az elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre.”

Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum kitörölhetetlen és feldolgozatlan sebet hagyott Közép-Európa nemzeteinek tudatában. Mádl Ferenc köztársasági elnök 2003. október 28-án a csíkszeredai Millenniumi templomban tett látogatásakor kijelentette: „A lelki sebeknek a lelkekben kell begyógyulniuk!”

A Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot  2010. május 31-én a Magyar Országgyűlés megszavazta, ami június 4-én hatályba is lépett. Az Országgyűlés kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”  

Az Összetartozás napjának célja: „A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.”

Kérjük Isten áldását népünkre, hogy hitben, vagyonilag, társadalmilag, kulturálisan jobban szerveződjünk és megerősödjünk.



Reményik Sándor - Mohács után

 

A király szőke fején a sisak,
Tomory vasmarkában a kereszt,
Maroknyi had halálra szánt szíve:
Irgalmat nem találtak.
Mohács felett olyan csillagok álltak.
 

Testvér, ne kérdezd, hogy ki volt hibás,
Főúr, főpap, jobbágy vagy köznemes?
Mindenki bűnös volt és senki sem,
Hidegen hirdették a csillagok:
E nemzedéknek nincsen kegyelem.
 

E nemzedék lelkében meghasonlott,
És azért érett meg a lehullásra:
Teste darabokra vágattassék,
Szegeztessék az idő kapujára.
Órája ütött és napja leszállt.
 

Éjszaka jön, százötven éves éj.
S ki éjben születik majd, mit csináljon?
Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,
S a sírba is reménysugárral szálljon,
Ha könnyel sózott kenyerét megette.
 

Mert változnak a csillagok felette.
 

Kolozsvár, 1926 augusztus