Nb. B. – 2021 - Isten szemével
nézni az életet
Bevezető:
Márk evangélista ezt írja Jézusról, hogy 40
napig kinn maradt a pusztában, megkísértette a sátán. „Vadállatok közt élt, de
angyalok szolgáltak neki.”
Az evangélista e kijelentését – hogy Jézus „vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki” – megértjük
Boldog Rupert Mayer életéből. A Millenniumi templom kápolnáját
az ő tiszteletére szenteltünk. E jezsuita atya, mint katonalelkész 1916-ban Erdélyben teljesített szolgálatot: Brassóban, az Ojtozi-szorosban és a
Gyímesi-határnál, ahol egy gránát szétroncsolta ballábát. Az elüszkösödött
lábat a csíkszeredai Róm. Kat. Főgimnáziumban
amputálták. Németországba hazatérve falábat készíttetett, és
folytatta apostoli munkáját Münchenben. Az evangélium hirdetéséért 1937 és 1945
között börtönbe zárták. Elnémították. Úgy nyilatkozott, hogy ő olyan, mint a „ketrecbe zárt oroszlán.” 1945. április 3-án szabadították ki a
börtönből. Május 11-én állomáshelyére utazott, ahol november 1-ig szüntelenül
dolgozott. Mindenszentek napján reggel misézett és prédikáció közben, lábon állva meghalt.
Rupert Mayer nem
lett megalkuvó. Nem lett vadállattá sem szabadlábon, sem a börtönben, hanem életpróbatételeit
viselte, hogy Isten akarata teljesedjék.
E szentmisében kérjük a Szentlelket, hogy vezessen
minket és legyen erőnk azonosulni
Isten tervével. Így életünk megpróbáltatása által is kiteljesedjék Jézus megváltása bennünk. Tartsunk
bűnbánatot.
*
Testvéreim!
„Ha egy út számunkra nyílik, - el kell indulnunk
rajta. Ha egy könyv számunkra íródik, - feltétlenül el kell olvasnunk. Ha egy
jóbarát hozzánk szól, - figyelnünk kell szavára. Isten állandóan úgy közelít
felénk, mint egy út, mint egy könyv, és mint egy barát.” – írta J. Loew. A
nagyböjt számunkra egy út, amelyen elindultunk. Az evangélium számunkra
íródott, ezért felolvastuk. A Szentlélek pedig összegyűjtött Egyházunk templomába,
hogy Jézus tanításával és szentségeivel üdvösségünkhöz vezessen. Isten mindezt
azért teszi, hogy jóságát közölje velünk. Ennek egyik ősi tettéről szól az első
olvasmány.
1.
Az ember
és Isten baráti kapcsolatának tönkretétele után, Isten maga kezdeményez, hogy a
megváltás útjára vezesse az emberiséget. Sok közbelépésének
egyike a vízözön után a Noéval kötött szövetség.(Ter 9,8-15) A Szentírás
visszatekintés formájában ad tanítást arról, hogy Isten igazságossága és irgalma
kezdettől fogva működik a történelemben. Ugyanis a teremtéskor határozott célt
tűzö az emberiség elé és annak meg kell valósulnia. Noé és családja igazak, akik
Isten törvénye szerint élnek, Isten szemével nézik az életet a hazug világban.
Isten a
vízözön előtt Noé által figyelémeztette a világot. Majd a vizözönnel megfenyíti
a bűnösöket, és elég erősnek bizonyult, hogy a jókat megmentse és jövőjüket
biztosítsa. A vízözön után Noé és családja hálaáldozatot mutat be Istennek. Az
Úr pedig szövetséget köt Noéval és utódaival, ami minden élőlényre kiterjedt.
Ennek a szövetségnek is van jele: a szivárvány, amely a jövőben a viharok végét
fogja jelezni. E szövetség folytatását és egyben kiteljesítését Jézus az új és
örök szövetségge valósítja meg. Jézus megjelenése a sátán uralmának végét
jelenti.
2.
Jézus
értünk egészen megízlelte a földi életet és nehézségeit nem kerülte ki (Mk
1,12-15). Ennek nyitányát az evangéliumban hallottuk. Márk evangélista röviden
szól Jézus 40 napos pusztai tartózkodásáról. A puszta, a sivatag ahová
Jézust a Lélek vitte, a megpróbáltatás helye. Már ezt is vállalta, amikor „értünk
emberré lett”. A bűnbe esett ember önmagát és környezetét pusztító lénnyé válik,
amikor Isten szeretetét és az örök életet semmibe veszi. Ezzel elsivatagosítja lelkét
és környezetét a földön.
Jézus embersége
szerint ezen a puszta, sivatagos helyen veszi fel a küzdelmet a sátánnal. Ezért
kísérthette meg a sátán háromszor is, mert tudja, hogy a Krisztus megjelenése
uralmának a végét jelenti. A Sátán arra akarja rávenni Jézust, hogy fogadja el
az ő gondolkodását, csak a teremtmények látóhatáráról ítélje meg a dolgokat és
ne a mennyei Atya szándékát nézze. Jézus elutasítja a sátánt és győztesként
kerül ki. Hírdeti Isten evangéliumát, vagyis minden teremtmény fölötti isteni
uralom megszilárdulását.
Testvéreim! Láthatjuk, hogy Jézus csoda nélkül, az
Atya gondviselésében bízva képes legyőzni a gonoszt. Világosan látja feladatát,
hogy neki kell elvezetnie a teremtett világot a mennyei Atyához, mégpedig az Atya
akaratának megtételével, a másokért való önfeláldozással.
Jézus a 40 napos böjt által emberségében teljesen
kiüresedik, függetlenné válik az evilági dolgoktól, teljesen az Atya akaratához,
tervéhez igazodik. Lelkében így a legteljesebb harmónia jött létre az ég és
föld, Isten és az ember között. Valóra vált benne Izajás békelátomása melyet az adventi időben olvasunk, hogy akkor
a farkas a báránnyal, a tehén a medvével, az oroszlán az ökörrel, a gyermek az
áspiskígyóval együtt lesznek, és nem ártanak (vö. Iz 11,6-9). E béke Jézus
lelkében megvalósult: „Vadállatokkal volt
együtt, és angyalok szolgáltak neki.” Jézuson a sátán nem kapott kifogást,
kénytelen volt távozni. Jézus pedig a világ elé lép, hogy megváltó művét
elkezdje és a világot megszabadítsa a gonosz uralmától.
Cselekvésének fontosságát két külső (isteni) és két
belső (emberi) mozzanattal érzékelteti: „Betelt
az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az
evangéliumban.” Krisztus vállalta az engesztelő áldozatot az emberiség
bűneiért, így lett ő Megváltónk. Meghozta Isten országát, ugyanakkor elvárja
tőlünk, hogy hittel forduljunk a mennyei Atyához és vele közreműködve a kísértéseket győzzük le. Az
emberi mozzanat első része, hogy az én-központúságból térjünk át az Krisztus-központúságba.
Ezt követően hittel vállaljuk a próbatételt, a gonosz elleni küzdelmet.
Szent Ágoston a 60. zsoltár fejtegetésében mondja: „Az egész földkerekségen minden népben
Krisztus mutatkozik meg, de nem a nagy dicsőségben, hanem a nagy próbatételben.
Életünk ugyanis ebben a zarándoklásban nem lehet meg próbatétel nélkül; mert
előrehaladásunk csak próbatételen keresztül valósul meg, és senki sem ismerheti
meg önmagát sem, hacsak előbb nem volt próbára téve, és senki sem győzhet, ha
nem küzdött, és senki sem küzdhet, ha nincs ellensége és próbatétele.” (Szent
Zsolozsma II. 73.) Gondoljunk csak a legutóbbi
Téli Olimpiára,
amely Dél-Korában a 2018. február 25-én zárult Phjongcshangban. Ott
azokat a sportolókat díjazták éremmel, akik elejétől a végéig teljes
erőbedobással és sportszerűen küzdve győztek. Sem a lelátón ülők, sem a tv
nézők nem kaptak érmet, mert ők nem voltak aktív tagjai a küzdelemnek.
3. Jézus
minket a bűnös élet szennyes árjából a keresztség által emelt Egyháza hajójába. (1Pt
3,18-22) Péter apostol tanítja, hogy minél inkább elköteleztük magunkat Isten
szolgálatában, a sátán annál inkább le akar téríteni utunkról, ahogyan
Krisztust is el akarta téríteni megváltó küldetése teljesítésétől. Minket is hasonlóan kísért, de mi a föltámadt Krisztus
ereje által tudunk neki ellent mondani, ha Jézus szemével látjuk a földi életet.
Árpádházi Szent Erzsébetünk életét és szenvedéseit
ismerjük. Wartburg várában környezete nevelésében szigorú volt. Felnőttként
mindegyre az imádságos életét, jótékonyságát, a betegekhez való viszonyát kritizálták.
Férje halála után menekülnie kellett Wartburg várából. Karácsonykor egy ólban
húzódott meg három gyermekével, ahol Te Deum-ot zengett. Őt sem az emberek
szeretetlensége, sem a nyomor nem tudta Istentől elszakítani, mert Jézus békéje
szívében volt. Vadállatok közt volt, de nem vált vadállattá, hanem angyalian szolgált
Istennek és az embereknek.
Testvéreim! Jézus
negyven napos böjtje bizonyítja, hogy van kísértés és küzdelem, van halálra menő
szeretet és feltámadás. Minden emberi áldozat Jézus Krisztus győzelmében nyeri
el értelmét. A keresztségben Isten fogadott gyermekei lettünk, de egyikünk sem
mentes a kísértésektől és a gonosszal vívandó küzdelemtől. Ebben a küzdelemben
néha elbukunk, és bűnössé válunk. Ezért időszerű Jézus felhívása: „Térjetek meg és higgyetek az
evangéliumban.”
Ezek a kísértések, bukások, megtérések emberségünk
próbakövei, de a kísértésekkel szemben, a bűnös állapotban is megkapjuk
Jézustól a bocsánatot, ha kérjük. A nagyböjt folyamán törekedjünk Jézus
látásmódja szerint élni, és szeretetét gyakorolni. Ezért szentmisénk
könyörgésével kérjük: „Mindenható
Istenünk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő
gyakorlatai által, egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkait, és méltó
keresztény életünkkel igazodjunk hozzá.” Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése