A mondás
szerint: Isten
minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe. Azért nem
teremtett mindent készre, hogy az ember gondolkodjék és munkálkodjék. A
világ, úgy, ahogy azzal az ember talákozik, nem felel meg az igényeinek; ezért
át kell alakítania, meg kell munkálnia. A munka tehát lényegében a világ átalakítása. Ez az átformálás
(tekintettel az ember céljaira, a nyersanyagokra, a javak szűkösségére, az
eszközök fejlődésére a munka során) csak közösen történhet.
Teológiailag a munka önmagában jó. Analóg értelemben Isten maga is
munkálkodik, munkájához nincs hasonló. A teremtett világ Istentől kapott
rendjében az ember rendeltetése, hogy Isten munkatársa legyen: a munka az
istenképiségből adódik, Istentől megáldott ajándék és feladat (töltsétek be a
földet és vonjátok uralmatok alá).
A rendet azonban a bűn megzavarta. Emiatt
lett a munka az önzés egyik eszköze, csupán emberi akaratot kiszolgáló,
fáradságos, eredménytelen és gyötrelmes. A szenvedő Jób panaszában
általánosságban hasonlítja össze az emberi életet a három közismerten sanyarú
életformával: a katonai szolgálattal, a napszámos munkával és a közönséges
rabszolgasággal. (Jób 7,1-4. 6-7) Jób kimondja, hogy Isten nélkül az élet csak
értelmetlen küszködés, de Isten szeretete mégis valami jót tartogat.
Isten a teremtés 6 napjának tevékenysége után a 7.
napon megpihent, ezért ezt a napot az embernek is munka nélkül kell töltenie,
Istennek szentelve. A munka örömét és eredményét Isten áldása adja az igaz
embernek, amit kérni kell. A földműves székely is így fohászkodik munkája végén:
Istennek áldása legyen a munkánkon.
És a hála kifejezésére a munka gyümölcséből felajánl valamit Istennek és a
szegényeknek.
A munka nem szégyen. Isten megtestesült Fia maga is
végzett munkát; ács volt, próféta, pap és tanító. Ezzel minden emberi munkát
megszentelt, fizikait, szellemit és lelkit egyaránt. Boldognak mondta azt, akit
„munkában talál az ő ura, amikor haza jön”.
Példabeszédeiben gyakran merít a munka világából. Az Isten országáért végzett
munkát a szántóvető munkájához hasonlította. A munka értékét az adja, hogy mennyire
szolgálja Isten és az emberek javát. Jézus kafarnaumi eseménydús napja igazolja
messiási voltát: Simon anyósát meggyógyította, este pedig sokakat és ördögöket
űzött ki, de nem engedte beszélni a démonokat. (Mk 1,29-39) Ezután Jézus
visszahúzódik, az Atyával keresi a kapcsolatot. Imádkozik. Az utána menő
apostoloknak kijelenti, hogy azért vállalta küldetését, hogy hirdesse Isten
országát Galilea egész területén. Pál apostol, aki megismerte Jézus Krisztust,
önszántából hirdeti az evangéliumot, hogy az embereket üdvösségre vezesse. (1Kor
9,16-19. 22-23) Isten országa a társadalom lelki átalakulása. S azért dolgozik,
hogy része legyen benne.
„Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.” 1Kor 9,22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése