Átalakít kegyelmével - Madridot a 800-as években megfigyelő pontkén a mórok alapították. A
spanyolok száz éven át ostromolták, végül az arabok már nem tudták tartani és 1083-ban
átadták VI. Alfonz (1039-1109) kasztíliai királynak. A király sikeres harcokba
kezdett, 1085-ben visszafoglalta Toledo városát. Alfonz egyetlen fia, Sancho
trónörökös vezette kasztíliai sereg 1108-ban az araboktól vereséget szenvedett Uncles
mellett. A trónörökös fogságba esett. Az arab szultán diadalittasan örült a
zsákmánynak. Ezután a szultán Madrid alá vonult, ahol Alfonz király
tartózkodott, és a vár közelében bitófát állíttatott. Majd alája hozatta a
foglyot és megüzente a királynak: "Alfonz!
Vagy a várost, vagy a fiadat!" A nép aggodalommal nézte királyát, vajon
melyiket választja? Vajon a várost adja-e át az ellenségnek s vele a népet a
halálnak, vagy pedig feláldozza szeretett fiát? – Alfonz király nem
tétovázott sokáig, bármilyen kegyetlen is volt a választás. A hírnöknek így
felelt: "Haljon meg a fiam, hogy
élhessen a népem!"
– Mindig megrendülök a fiatalkorúak vagy
gyermekek temetésén. Őket súlyos emlékként hordozom lelkemben. Kezdő
plébánosként temettem vízbefuladt középiskolást, balesetben elhunyt inasokat, kiskatonát,
látogattam s vigasztaltam a kórházban HIV-vírussal megfertőzött hétéves kisfiút
és sportoláskor megsérült, lebénult kislányt. A gyászolókkal és betegekkel
beszélgetve, előbb-utóbb csak Jézus Krisztusra hivatkozva tudtam némi vígaszt
közvetíteni: „az Emberfia
nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
váltságul sokakért.” (Mk 10,45)
– Olvasmányaink az Istenben hívők próbatételéről
szólnak. Ők valamennyien vállalták az áldozatot Istenért és az emberekért. Ábrahám
kész volt az ígéret gyermekét, egyetlen szeretett fiát, Izsákot Isten kérésére feláldozni
(Ter 22,1-2. 9a 10-13. 15-18). Hitének erejében indult el az áldozatbemutatásra.
Isten szándéka e próbatétellel nem az, hogy gyötörje, elvegye, megölje, hanem
hogy elvezesse Ábrahámot a hit teljes szabadságára. Úgy higgyen, hogy egészen
biztos legyen Istenben. Úgy reméljen benne, hogy ne féljen semmitől; hogy
bizalma még a halálnál is erősebb legyen. Ábrahám végig megy a lemondás és odaadás fázisain. Megéli,
hogy Isten és ő közötte gyermeki szeretetkapcsolat, teljes összhang van. Biztos
benne, hogy Isten adni akar. Valóban általa áldást kap a föld minden népe. Jézus színeváltozásakor a mennyei Atya megmondta, hogy nekünk az a jó, ha
szeretett Fiára hallgatunk (Mk 9,2-10). Ő pedig Mózessel és Illéssel a szenvedéséssel
történő megváltásról beszélt. Ő nem a semmiből, hanem az elrontott emberi
élettel hoz létre új, kegyelmi életet. Ezért mennyei Atyánk egyszülött Fiát
adta áldozatul értünk (Róm 8,31b-34). A föltámadt Üdvözítő pedig közbenjárónk
lett az Atyánál, és ha kérjük átalakít kegyelmével.
„Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mt 17,5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése