Ábrahám a
szenvedés csúcsán. (Ter 22,
1-2.9a. 10-13. 15-18). Ő a Kr. előtti 19. században élt. Isten szavára elhagyta rokonságát, a kultúrált
világot és elindult az Úristen mutatta vándorúton. Isten ígéretei Ábrahám családjában folyamatosan teljesültek. Amikor a Mórija-hegy tölgyesénél állomásozott, Isten különös próba elé
állította Ábrahámot: Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz …, s mutasd be égőáldozatul. 
Abban a korban és környezetben az emberáldozat nem volt szokatlan. Isten kérése mégis meglepte Ábrahámot. Először
is döntenie kellett, hogy kihez ragaszkodik jobban: az adományozó Istenhez,
vagy Isten adományához, Izsákhoz?
Másodszor tanúskodnia kellett, hogy hisz Isten
hűségében, aki az ígéretet tette: általad nyer áldást a föld minden nemzetsége,
és utódaidnak adom ezt a földet. Ez volt Ábrahám hitének kettős próbatétele.
Ábrahám elindult Izsákkal
a Morija-hegyi áldozat bemutatására. Menetközben megszólalt Izsák: Atyám, itt a
tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz? A fiú ennél fájóbb kérdést nem
tehetett volna fel apjának. Ábrahám szíve összeszorult és csak ennyit mondott: Fiam,
majd Isten gondoskodik az égőáldozatról. Így értek az adott helyre, ahol
megépítették az oltárt. A végén, Ábrahám rá helyezte Izsákot, akiben minden
reménye összpontosult. Isten ekkor megszólította: Ábrahám, ne bántsd a fiadat!
Ábrahám engedelmességét, benső készségét elfogadta Isten, és tudtára adta,
hogy nem kíván emberáldozatot.
Az ószövetségben
először Ábrahám által vált a szívbéli szeretet engesztelő és engedelmes áldozattá. Ő a tökéletes önátadással
hatolt be a szeretet titkába, és az Úrral kötött szövetség teljes
elfogadásába. Ábrahám a legnagyobb értékét tette az oltárra, és a fiú
is beleegyezett saját feláldozásába. Ábrahám így vált áldozattá, Istennek
ajándékozottá. Ez a szeretet metamorfózisa. Isten gondoskodása által az áldozat bemutatás megtörtént. Ez a
szeretet-áldozat helyezte az emberiséget egy minőségileg magasabb állapotba. 
Egyszerű példa, ha
tiszta időben felmegyünk a Madarasi Hargitára, már onnan láthatjuk a fogarasi
havasok csillogó bérceit. Aki csak az erdő aljáig megy el, annak nem lesz része
a havasok látványában.
Így vagyunk a szeretettel is. A szeretetben adjuk
önmagunkat annak, akit szeretünk, és elfogadunk. A szeretben válik minden
személy örök áldozattá. Istennek tetsző áldozattá lesz az, aki hivatásában Istennek
vagy Istenért házastársának ajándékozza önmagát.
Az emberiség a
szeretet-áldozat látószögében fogja felismerni, vagy megtapasztalni a
megváltást, Isten emberszeretetének a teljességét. A Mórija-hegyi áldozat Jézus
keresztáldozatának előképe. Jézus, az örök Atya fia a Tábor-hegyén át viszi az
emberiség keresztjét a Golgotára, és ott mutatja be az áldozatot. 
Prohászka püspök mondta: „Harcát
győzelmesen azért tudta megvívni, mert lelkében átszellemült a rossz, a kín s a
szenvedés. Fényben állt s élt lelke, azért tudta legyőzni a sötétséget.” Ő az áldozat és ő a pap, aki a legtökéletesebben vallja: Atyám legyen meg a te
akaratod.
E szentírási szakaszról így vall Origenész (+254) áldozópap: „Jézus
pap és áldozat. Áldozat, amikor emberi természetét adja, mint Isten
romolhatatlan, mint második isteni személy örökkévaló, nem tud meghalni, de mint
ember meg tud halni. Ezért Jézus egyszerre pap és egyszerre áldozat.”
Kedves József!
VálaszTörlésTegnap a dunakeszi templomból közvetített szentmisén vettem részt és áldom érte a mi mennyei Atyánkat.
Mondandómhoz szervesen hozzá tartozik, hogy gyermekségemtől fogva az Isten Igéje formált és a konfirmációm során köteleződtem el Krisztusnak.
Hosszú évekig kellett belém sulykolniuk az alábbi Heidelbergi káté szavai szerinti tanítást:
„21. K.: Milyen az igazi hit?
F.: Az igazi hit nemcsak oly bizonyos tudás vagy ismeret, melynél fogva igaznak tartom azt, amit Isten az Ő Igéjében kijelentett nekünk, hanem erős bizalom is, melyet az Evangélium által gerjeszt szívemben a Szent Lélek, hogy nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz Isten ingyen kegyelemből, egyedül Krisztus érdeméért.
Nagyon megérintett Ábrahám személyisége, hisz magatartásában itt, ebben a szituációban, ebben a történetben annyira jézusi. Azon döbbentem meg, hogy bármit mondhatott neki az Úr, ő egyetlen kommentálás nélkül engedelmeskedett, nem úgy, mint Szodoma esetében, ott bizony keményen alkudozik az Istennel; itt nem, itt szó nélkül engedelmeskedik.
Ábrahámnak ezt az hitben való engedelmességét nem írta felül az ő Istenről való teológiai, dogmatikai tudása, ismerete, gondolkodása és meggyőződése. A teológiai érvelését, ami mégis elhagyta ajkát, az egyetlenének mondta önbuzdító vigasztalásképpen az úton, Izsáknak, amikor konkrétan megkérdezte:
- Íme itt van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
- Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, - válaszolta neki Ábrahám. (1Móz 22:7-8)
Megdöbbentem, mert rájöttem, hogy Ábrahámhoz mindennél közelebb volt a végtelen, a mindenható, az emberi képességekkel felfoghatatlan és befogadhatatlan Úristen, közelebb volt hozzá az Istenről való minden tudásánál és ismereténél, ezért Ábrahám, nem ennek a „biztos ismeretnek” alapján hozta meg az Istennek engedelmeskedő döntését, az ő engedelmessége mélyebbről, vagy sokkal inkább mennyei magasságból jött, ami minden értelmet és ismeretet felülmúló magasság. Ábrahám „szívbéli bizodalma” nem az élete során addig a pillanatig kinyilatkoztatott tudásából, vagy megtapasztalásaiból merítkezett, hanem az Írásnak abból a teljességéből, amely bár egészében a kezünkben van mégis örökkévaló és befogadhatatlanul végtelen.
Félelem fogott el mert az én döntéseim zömében abból a megtapasztalásaimból erednek, amit a múltban tett értem az Isten s amelyeket abba ciszternába gyűjtöttem össze, ami az idő múlásának függvényében rettenetes gyorsasággal repedezik szerte szét.
De hisz ez nem az Úr élő víz ígérete ! Ha csak annyira emlékszem vissza, amennyit a múltban tehetett értem, akkor ez köszönőviszonyban sincsen Ábrahám atyám Mória hegyi döntéséhez, úgy, hogy közben a hitben hiszem, hogy a magjából való Mag által van az én teljes életem is (Apcs 3:25; Róm 9:7-8; Gal 3:6-7 és 9; 29).
Belátom, embernek lehetetlen, hogy akár ilyen engedelmes jézusi Ábrahámmá vagy ábrahámi Jézussá váljon, odaadom hát magam, hogy mindenható Atyám, az egy igaz élő Isten Krisztusban tegyen azzá, amivé emberként nem lehetek. Ámen.