Hamvazószerda - Átváltani a szentségre

Hamvazószerdával kezdődik a nagyböjti szent idő. Célja húsvét ünneplésének előkészítése. Hamvazószerda, a templomi szertartás egyik mozzanatáról kapta nevét. Az előző év Virágvasárnapján megszentelt barkaágat húshagyókor elégetjük, és ezek megáldott hamujával a pap meghintette a hívek fejét ezzel az emlékeztető igékkel: Emlékezzél meg ember, hogy porból vagy és porrá leszel, vagy Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban. 

1. „Por vagy és a porba térsz vissza” (Ter 3,19) – ezeket a szavakat először Isten intézte Ádámhoz a bűn elkövetése után. Ma Egyházunk mondja ezt valamennyi gyermekének, hogy három alapvető igazságra emlékeztessen: a) teremtmény – semmi voltunkra, b) bűnös állapotunkra, c) és a halál valóságára.

a. Isten tünékeny teremtményei vagyunk. Tőle kaptuk életünket, minden képességünkkel és adottságunkkal együtt. Semmit sem mondhatunk magunkénak, mert nem mi adtuk az életet magunknak, és nem mi választottunk kort, amelyben születtünk.

A virágvasárnapi dicsőséges pálmaágak hamuvá lettek, és ez is figyelmeztet teremtmény voltunkra és életünk mulandóságára. Akár a fejünkre szórt hamu, mely nem tartós, mivel egy kis szellő is képes lefújni, hogy szétszóródjék. 

b. Az ember nemcsak hogy önmagában semmi, hanem még bűnös is. Aki hatalmasnak véli önmagát, egyszer ő is belátja, hogy közeledik ama végső óra, ahol se a tudomány, de még a pénz sem tud segíteni. 

Ha valaki nem „teremtményként” törekszik megélni életét, akkor bűnös életet folytat. Bűn, ha valaki Istentől kapott életét nem szeretet kapcsolatban, nem Isten és ember szolgálatában éli, hanem a Tőle való elidegenedésben, önközpontúságban. Ezért bűnösek vagyunk.  

c. A bűn és a halál az Úr elleni lázadás keserű és elválaszthatatlan következménye. Ezért egy napon testünk visszatér a porba. A test - amely két sejt találkozásából évtizedek alatt felépült - néhány nap alatt porrá válik. Mihelyt az éltető lélek elhagyja a testet, a test visszasüllyed az anyag világ elemei közé. Ez sokak számára döbbenetes tény.

Elsőként szeretteink szenvedésekor és halálakor az élet kudarc voltát éljük meg. Pedig az Isten szívünkbe írta, hogy életre, örömre és szentségre teremtett, s a halhatatlanság csíráját oltotta belénk, amit magunkban hordozzuk.      Egyedül Isten, aki testtel-lélekkel teremtett, képes megszabadítani ebből a bűnös és a megsemmisülés felé tartó állapotból. 

A betegség és halál azzal fenyegetnek, hogy nem jutunk el végső célunkhoz, következésképpen nem lehetünk teljesen önmagunk. Isten ebből az állapotból is kész megszabadítani. Jézus ezért jött közénk, vállalva a szenvedést és a halált, hogy megtanítson arra, az ember életében a szenvedés és a halál nem a legnagyobb rossz. A legnagyobb rossz a bűn, amely szeretet nélküli állapot, és ennek a következménye a szenvedés és a halál.  

2. Isten a remény és a megváltás útjára vezet. Ő ragyogtatja fel Jézusban a feltámadást és az örök életet. Mi akkor lépünk az üdvös bűnbánat útjára, amikor minden életmegnyilvánulásunk Jézus iránti szeretetből fakad. 

a. Joel próféta által Isten így figyelmeztetett: „Üdvös böjtöt is hirdessetek! Népemet gyűjtsétek egybe, szent közösséggé legyen! Hívjátok az öregeket, hozzátok a gyermekeket, még a csecsemőket is! Nászházát hagyja el most a vőlegény és a menyasszony is! A papok így kiáltsanak: Könyörülj, Uram, könyörülj népeden!”(Joel 2,12-18). A sáskák hada elpusztította a vetéseket, a nép éhezik, a szentély kiürült, a sincs mit az Istennek feláldozni. Ekkor az emberek sebzett szívüket, bűnbánó lelküket viszik az Isten elé. És Isten szíve megesett rajtuk, áldásban részesítette és megígérte a Szentlélek kiáradását. 

b. A kiengesztelődés ideje elkezdődött. Számunkra hasznos idő. Szent Pál belső zarándoklatra hív: „Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít titeket általunk. Krisztus nevében kérlek, engesztelődjetek ki az Istennel. Ő a bűn hordozójává tette értünk azt, aki bűnt nem ismert (Jézust), hogy általa Isten igaz voltának részesei legyünk” (2Kor 5,20-6,2).

c. Jézus három segédeszközt ajánl megtérésünkre: alamizsna, ima, böjt (Mt 6,1-6, 16-18). Ha mindezeket szeretetből, belső készségből tesszük, akkor nekünk sikerül átváltani a bűnről a szentségre. „Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást” (Zsid 10,24).  Zarándokoljunk Jézussal, és adjuk neki magunkat, hogy egyre jobban magához alakíthasson. Ámen.