Isten szemével nézni az
életet - Nagyböjt első
vasárnapjának üzenete, hogy megtanítson bennünket Isten szemével nézni a
világra és az élet dolgaira. Mert az
emberi gondolkodás csak a teremtmények látóhatáráról ítéli meg a dolgokat.
Egy alkalommal Jézus a farizeusokkal
folytatott vita során jelenti ki: „Ti igaznak mondjátok magatokat az
emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében
nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel” (Lk 16,15). Ha
a nap fényességébe nézünk, elsötétül körülöttünk az egész világ. Így különbözik
egymástól az emberi gondolkodás. De hát joggal kérdezzük: nem Isten teremtette
a világot és alkotta az ember és benne a gondolkodás készségét? Honnan van
tehát a sötétség az isteni gondolkodás és az emberi között? És az a feleletünk,
hogy itt lép be a Sátán az emberi történelembe.
A sátán vette rá az embert, hogy tanuljon meg Istent kikapcsolva gondolkodni és cselekedni. Mintha nem is volna Isten, sem örök élet. Mintha nem is volna erkölcsi rend. Szent II. János Pál tanítása szerint az erkölcsiség alapkérdése: „Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?” (Mt 19,16). Az erkölcsi rend az embert végső céljához elvezető eszközök, utak és közbeeső célok Isten által megszabott rendszere, az erkölcsiség megvalósításának tere. Az ember, aki arra hivatott, hogy Isten bölcs és szerető terve szerint tudatosan éljen, történeti lény, s mint ilyen napról napra szabad választásaival építi önmagát: adott fejlettségi fokán megismeri, szereti és megvalósítja az erkölcsi értékeket. Minél több és súlyosabb nehézséggel jár az erkölcsi rendhez igazodás, annál fontosabb, hogy az erkölcsi rendről, annak értékeiről és normáiról helyes fogalom legyen a lélekben, amely a lelkiismeret szavában nyilvánul meg.
A sátán vette rá az embert, hogy tanuljon meg Istent kikapcsolva gondolkodni és cselekedni. Mintha nem is volna Isten, sem örök élet. Mintha nem is volna erkölcsi rend. Szent II. János Pál tanítása szerint az erkölcsiség alapkérdése: „Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?” (Mt 19,16). Az erkölcsi rend az embert végső céljához elvezető eszközök, utak és közbeeső célok Isten által megszabott rendszere, az erkölcsiség megvalósításának tere. Az ember, aki arra hivatott, hogy Isten bölcs és szerető terve szerint tudatosan éljen, történeti lény, s mint ilyen napról napra szabad választásaival építi önmagát: adott fejlettségi fokán megismeri, szereti és megvalósítja az erkölcsi értékeket. Minél több és súlyosabb nehézséggel jár az erkölcsi rendhez igazodás, annál fontosabb, hogy az erkölcsi rendről, annak értékeiről és normáiról helyes fogalom legyen a lélekben, amely a lelkiismeret szavában nyilvánul meg.
Az erkölcsi
rossz értékhiány, mely akadályozza az embert végső célja
elérésében. Megvalósulhat tárgyban (pl. pornográfia), cselekedetben (bűn),
minőségben (vícium, rossz szokás), személyben (Sátán).
Az olvasmány egy igaz
embert mutat be, aki Istennel járt a hazug világban. Isten szemével nézte az
életet. A vízözön után pedig hálaáldozatot
mutatott be. Isten szövetséget kötött Noéval és utódaival, ami minden élőlényre
kiterjedt. (Ter 9,8-15) Ennek a szövetségnek is van jele: a szivárvány, amely a
jövőben a viharok végét fogja jelezni.
Jézus megjelenése viszont a sátán
uralmának a végét jelzi. A pusztai kísértéskor a Sátán arra akarta rávenni
Jézust, hogy fogadja el az ő gondolkodását, csak a teremtmények látóhatáráról
ítélje meg a dolgokat. (Mk 1,12-15) Jézus elutasítja a sátánt, és hírdeti Isten
evangéliumát. Vagyis minden teremtmény fölötti isteni uralom megszilárdulását. Szent
Péter tanítja Krisztus bűn feletti győzelmét, és a megváltást a keresztségben
kapjuk. (1Pt 3,18-22) A föltámadt Krisztus ereje által tudunk Istennek tetszően
élni és eljutni az örök életre.
„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével...” Mt 4,4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése