Ez a magától...

Csak a kegyelem! - Elmélkedésünk címe nemcsak Erdő Péter bíboros úrral készített interjú kötetnek címe, hanem a az esztergom-budapesti érsek, prímás jelmondata is. A mai evangéliumot olvasva önkéntelenül is ez ugrott be és Reményik Sándot híres verse, a Kegyelem. Jézus mondja: „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás.” (Mk 4,26-34)

Isten országa élet a kegyelemben. A bíboros úr jelmondatának lényege már Szent Ágostonnál megtalálható. Újabban karizmatikus szerzők fogalmazták meg – mondja a bíboros úr. „Isten kegyelme, ajándéka az életünk és annak minden lehetősége. De Ő indítja el az üdvösség történetének nagy folyamatát is. Ha tudatosan vállaljuk, hogy belekapcsolódunk e folyamatba, Övé a kezdeményezés. Minden jó történelmi változás és fejlődés is az Ő ajándéka. A Vele kialakuló személyes  kapcsolatunk is az Ő indítására jön létre. De magunknak is együtt kell működnünk az isteni kegyelemmel.”

Reményik Sándor versében azt énekli meg, hogyan jut el egy ember a kegyelem befogadására. A vers eleje egyben az emberi élet eleje is, egy-egy újabb próbálkozásunk kezdete. A sok ige az emberi tenni akarást tükrözi, melyet különböző oldalról elgáncsolnak. Végül az ember a földre kerül. „S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.” S a megállapítás, hogy az ember magára hagyatva tehetetlen. Ekkor fordul át a vers az égi segítségre. Feltünik a „magától” szó, és olyasmi történik, ami szépen mindent elrendez, ragyogóvá és gyümölcsözővé lesz, de nem a mi akaratunkból, hanem valami nagyobb erő közbelépése által. A költő következtetése, ami miatt a vers íródott: „Ez a magától: ez a Kegyelem.” 

Az evangélium, a bíboros úr és a költő nem tétlenségről szól, szól az emberi különbnél-különb erőfeszítés értelméről, de nem ez a végcél. Ezek csak átmeneti eszközök az Isten országába bejutáshoz, ide is Isten segítségére van szükség. Amikor megnyílunk Isten felé, akkor működésbe lép a kegyelem. A kegyelem Isten szeretete, ereje bennünk. 

Igazából mindig is rendelkezésünkre állt a kegyelem, de ha nem tártuk ki előtte a szívünket? Mihelyt elengedjük a saját rosszra hajló akaratunkat, amikor átengedjük neki az irányítást, ugyanazok a dolgok kegyelemként kezdenek működni. 

Az Úr egy hajtást vett a nagy cédrus tetejéről és felmagasztalta a gyenge ágacskát. (Ez 17,22-24) Dávid a legkisebb fiú volt a családban és őt választotta az Úr, sőt ígéretekkel halmozta el. Utódai közül származott Jézus, a mi Megváltónk. (2Kor 5,6-10) Ha az ő kedvében igyekszünk járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle, általa örök jutalmunk is kegyelemből van.

 

„Isten igéje, a mag. Krisztus a magvető, mindaz, ki rátalál, örökké élni fog” Jn 6,63.

 

Reményik Sándor

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.