Kedves ballagó diákok!

Kedves Pedagógusok, Szülők és Diákok!

Egy híres budapesti madártanász, már kisgyermekkorától figyelte a madarak életét. Felnőttként a madarak viselkedését még odaadóbban tanulmányozta, és sok érdekeset fedezett fel a madarak életében. S ezeket közkinccsé tette. Schmidt Egon egyik könyvének címe, Miért énekel a fülemüle? – 1984-ben jelent meg Budapesten.

A tudós megfigyelte, hogy amikor a tojásból kikelnek a fülemülék, az apukák hat héten át éjjel-nappal énekelnek. A fülemülék éneklése május első felében éri el csúcspontját, utána a fiókák nevelése foglalja le a hímeket.

-  Miért énekel a fülemüle apuka még éjjel is? Miért nem elég csak nappal? – ezek a kérdések foglalkoztatták a tudóst. Ezért kivett három fiókát a hímek közül a fészekből, bevitte a lakásába és ott táplálta őket. Három hét múlva visszarakta őket a fészekbe. Eljött a kirepülés ideje is, majd ivarérettek lettek, és ez a három, amelyiknek hiányzott az apukás három hét, olyan rikácsoló hangot adott, hogy a tojók (nőstények) elmenekültek tőlük. Ilyen helyzetben nem lett párválasztás, nem lett fészekrakás, nem lett új nemzedék, nem lett folytatás. Mert az a kis buta állat tudja, nekem csak hat hetem van, hogy beleénekeljem a szükséges dallamot a fiókák fejébe, hogy legyen párválasztás, folytatás, hogy biztosítsam a jövőt.

Kedves Szülők és Pedagógusok! A most búcsúzó gyerekek, a 8. osztály végéig a ti gondoskodástokat élvezték. Vajon bele tudtátok-e énekelni az igaz élet, a magyar jövő dallamát a lelkükbe, az elméjükbe és a szívükbe? Ha nem, akkor az a kicsi fülemüle apuka tanú lesz nagyon sok szülő és pedagógus ellen, mert ő tudja: csak hat hete van, ezért szünet nélkül, végkimerülésig énekel. Aztán elengedheti a fiókáit.

A gyermeknevelésről Kodály Zoltán mondta: „Kilenc hónappal a születés előtt kell elkezdeni.” Kodály a szívére hallgatva, jóval előbb tudta, mint a tudomány, hogy a magzat reagál az énekre, zenére, versre és irodalmi szövegekre. Figyeli a  szülők és a nevelők, oktatók életét.

Ha az igaz életről tanúskodtatok, akkor az ifjaknál is lesz továbbtanulás, házasságkötés,  lesz új családi fészek, új nemzedék és keresztény jövő.

A zenei műveltség alapja az ének… Száll a madár gyermekdalunk korán megihlette Petőfi lelki barátját, Arany Jánost is: „Száll a madár ágról ágra, Száll az ének szájról szájra. Zengő madár ágról ágra, Zengő ének szájról szájra.”

Kedves Szülők és Pedagógusok! 

Kedves Búcsúzó VIII.-os Diákok!

Amikor Petőfi elolvasta Arany János hőskölteményét, tollat ragadott és ezt írta:

Toldi írójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.

 

Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla... te gyújtottad úgy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?

Kedves Diákok – mint Istennek és nemzetünknek kedves gyermekei, ne feledjétek el, hogy ebben az Iskolában tettetek szert sok jóra és szépre. Legyetek hálásak Iskolátok iránt. Szálljon vidám dalotok, az élet dala, s ne feledjétek, hogy az élet hullámai fölött mindig ott van az Isten.

Kedves Szülők és Pedagógusok!

Töltse be szíveteket a jól végzett munka öröme, ahogy azt Vörösmarty Mihály megírta:

„Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!”

Kedves Iskolák és Pedagógusok, Isten maradjon! 

Kedves Diákok, járjatok Isten hírével! 

Ezért imádkozunk: Miatyánk...