Hagyomány és hit Hv. 5.A.

Elsőáldozás van. A gyerekek a szentmise egészébe kapcsolódnak be, és részesülnek minden kegyelmében. E szentmise a teljes részvételt jelenti, mert a szentmisén úgy veszünk részt, hogy imádkozunk, énekelünk, hallgatjuk Jézus tanítását és áldozunk. A szentáldozáskor ugyanaz a hatalmas, mindenkin segítő, életet adó Jézus jön el hozzánk, aki minket a mennyei Atyához vezet. Mindaz, aki hisz Jézus szavainak, vagy akinek az ő tettei szolgáltatnak hitalapot, hogy őt megismerjék, azokat elvezeti a mennyországba. Ezért mondta magát útnak, igazságnak és életnek. (Jn 14,1-12)  Jézus az utolsó vacsorán beváltotta nagy ígéretét, amit a csodálatos kenyérszaporítást követő napon mondott. Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem!« Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: »Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára«. Majd hozzá tette: »Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre«. Jézus szavára a kenyér és bor szentségi módon, az Ő teste és vére lett, átváltozott. Ekkor volt az apostolok elsőáldozása. E szentáldozás egybefogta őket a szent háromnap eseményei – Jézus elítélése, kereszthalála, feltámadása – alatt is. 

Húsvétvasárnap délután Jézus az emmauszi tanítványokhoz csatlakozott és útközben Ige liturgiát tartott, vagyis »Mózesen elkezdve az összes prófétáknál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak«. Amikor asztalhoz ültek kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. »Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől«. Ettől kezdve a tanítványok megértették, hogy a szentmisében – amit kezdetben kenyértörésnek neveztek – a feltámadt Jézus jön el közénk, Ő tanít minket papjai szavával a tanító részben, Ő töri meg az örök élet kenyerét nekünk az áldozati részben. A szentáldozásban Ő a mi lelkünk és testünk tápláléka. A szentáldozásban Jézussal egyesülünk, és ettől kezdve maga Jézus az út a mennyországba. Ő az élet és igazság forrása. Az ő isteni élete van bennünk, a kegyelem. 

A szentmise által megvalljuk, hogy Isten újszövetségi népe vagyunk. (1Pt 2,4-9) A feltámadt Krisztus vére által, a Szentlélek közreműködésével „választott nép, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép” lettünk, hogy Jézus dicsőségét hirdessük, aki meghívott az ő csodálatos világosságára. E méltóságunk tőle van.
A jeruzsálemi közösség gyarapodása újabb tettre készteti az apostolokat. (ApCsel 6,1-7) Kiválasztottak hét jó hírben álló, Szentlélekkel eltelt férfit a mindennapi szolgálatra, az apostolok pedig imádkoztak felettük és rájuk tették kezüket.  Isten igéje tovább terjedt, még a papok közül is sokan hódoltak meg a hitnek.

 

„Jézus mondja: Senki sem jut Atyámhoz, csak általam.” Jn 14,6.