Jézus életével megdicsőítette az Atyát. Hv. 7.A.

Az Úr Jézus mennybemenetelének színhelye az Olajfák hegye volt. Előzőleg negyven napon át megjelent apostolainak és lelkükre kötötte, hogy addig el ne menjenek Jeruzsálemből, amíg újjá nem születnek a Szentlélekből. Jézus mindent a mennyei Atya akarata szerint tett. Életével megdicsőítette az Atyát, hogy örök életet adjon mindazoknak, akik hisznek benne. (Jn 17,1-11a) Imádságát így folytatta: „Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg Atyám, magadnál.” Értük könyörgük, akik hittek bennem, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnk. A mennybemenetel előtt Jézus közli apostolaival, hogy a Szentlélek erejében valósággal új emberekké lesznek, ami szükséges is, hogy Isten országát építhessék. A továbbiakban Szent Lukács csak annyit mond, hogy Jézus felemelkedett, aztán felhő takarta el szemük elől. Ezzel a látvánnyal megvonta látható jelenlétét (mint a napfogyatkozás), de előbb tudatta apostolaival, hogy érzékelhető, testi jelenlétét a megígért lelki jelenlét váltja fel. Ettől kezdve isteni módon lesz jelen. (ApCsel 1,12-14) Az apostolok visszatértek az Utolsó vacsora termébe és egylélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és rokonaival. A Szentlélek eljött, és rejtetten, nem látható módon jelen van és munkálkodik a tanítványok által. A Szentlélekkel is úgy vagyunk, mint a levegővel, nem látjuk, de a hatását tapasztaljuk. A fametszet érzékelteti Jézus gondoskodó szeretetét, ahogyan a Szentlélek elküldésével megvilágítja apostolait, és védőn körberagyogja az egész világot. Szent Péter levelében arra int, hogy a jelenben Isten hatalma és Krisztus fönsége olyan embereken látszik, akik készek szenvedni az Úrért a Szentlélek erejében. (1Pt 4,13-16) A keresztények üldöztetése ugyanis a végső ítélet kezdete, Isten házanépének megtisztítása, amit Isten erejében tudunk elviselni, tehát Ő dicsőül meg általunk.

 

„Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál.” Jn 17,6.