Karácsony - 2023

1223-ban Szent Ferenc felállította Greccio határában a betlehemi jászolt, hogy az egykori eseményt átélhesse, amely hozzásegíti az embereket, hogy szívükben is elkészítsék a jászolt, amelybe minden kerácsonykor beleszülethet az isteni Kisded. Azóta elterjedt a Betlehem állítás. Egy afrikai vallási vezető leírta a Nyugati világban tett útjának élményeit. Karácsony ünneplésével kapcsolatban ezt írja: nagyon szépek a díszes karácsonyfák, a kivilágított utcák, terek, kirakatok, a felhozatal, amit az embereknek megvásárlás címén felkínálnak. Amit láttam és megtapasztaltam, az eszembe juttatta annak a tanzániai nőnek esetét, aki elveszítette gyermekét. Egy nap fogta a mosnivalóját, kosarában a fejére tette, vette kis gyermekét hátán a kendőben és a folyóra ment. Gyermekét leültette, s hozzálátott a munkához. Egyszer csak kiáltást hallott, s látja, hogy gyerekét magával sodorta a víz. A kendő megmaradt, amiben gyermekét hordozta, a gyermek pedig odaveszett. Valahogy így néz ki a Nyugati világ karácsonyi ünneplése is: van fényben úszó utcája, csillogó karácsonyfája, alatta ajándékok, de a szívekből hiányzik a megszületett gyermek. Belefúlt a tagadás, közöny, bűn sodró áramlatába. Milyen szomorú tény ez, hisz Isten ezt a napot a legmeghittebbnek, legkedvesebbnek adta számunkra. Puszta Sándor papköltő (+1983) az Új karácsonyi ének című versben írja azt, hogy ő milyen karácsonyt szeret: „Én az igazi Karácsonyt szeretem, a tiedet, az Úr angyala köszönté Szűz Máriát, a mennyből az angyalt, Dicsőség... Béke... Szeretet. S az Ige testté lett s itt lakik velünk! Emberré lettél az emberért, időtlenül és öröktől fogva, folyamatosan és örökkévalón. Jöjj el Urunk, nem, nem lesz szokatlan a végtelen - nagy elmúlás sötétre hajoltan, szórd sugarad a fázó föld fölé, hogy ráleljünk a „Hozzád-hozzánk” útra. Legyen a világ újra Betlehem, s vak éjünk új dies natalis, igazi Karácsony: mi Megváltót terem s minden mi benned megújul, megéled, értelem, fény, hajnali ének rólad kap nevet, kezd el hát Angyal éneked.”

Ezt a karácsonyt akarjam én is! Ezért az idei karácsonyra mi mást kívánhatnék és kérhetnék az értünk földre szállt Úrtól, adjon mindnyájunknak: SZEMET, mely meglátja a teremtés gyönyörűségét. Látja és felismeri, hogy sok minden rejtve marad szemünk előtt. AJKAT, mely soha nem sebez és nem ragaszkodik az utolsó szó jogához, hanem vigasztal, megcsodál, bátorít és szeret. FÜLET, mely meghallja a lelkiismeret halk szavát és az olyan gyakran ki nem mondott szavakat is. KEZET, mely szívesen és önzetlenül ad, hálásan elfogad, imára kulcsolódik, védelmet és gyöngédséget nyújt. LÁBAT, mely nem tapos szét semmit, hanem megtalálja a mások felé vezető utat. LELKET, mely nyitott, nem nyom el, nem aláz meg, hanem Isten nagyságát és szeretetét közvetíti. SZIVET, mely szeretni, bízni és hinni tud. Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok mindnyájatoknak! Msgr. Tamás József ny. püspök