Legyünk jó pásztorok - Hv. 4.B.

Észak-Portugália fontos városa Braga, püspöki központ és Braga kerület székhelye. Az itt található Bom Jesus katedrális a kulturális világörökség része. A portugálok úgy tartják: „Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik, Coimbra tanul, Braga imádkozik.” Nem véletlenül, a körülbelül Marosvásárhely nagyságú városban majdnem 300 templom található. Portugál Rómának is nevezik. Több száz évvel ezelőtt történt, hogy Bertalan, bragai püspök hiveit látogatta. Elhagyott vidéken vezetett az útja. Öszvér hátán utazott, amikor hirtelen zivatar kerekedett és nagy cseppekben kezdett esni.  A püspök megpillantott egy közeli barlangot és ide húzódott be öszvérével együtt. Amikor kitekintett a barlang másik bejáratán, megpillantott egy kisfiút, aki nyugodtan állt a szakadó esőben, és juhai melléje húzódtak. Ugyancsak féltek a villámlástól és a mennydörgéstől. Ezt látva a püspök kikiáltott a fiúnak: - Miért nem húzódsz be a barlangba, amíg elvonul a vihar? Bőrig ázol és könnyen megfázol. – Nem lehet felelte a fiú. Errefelé sok a farkas és ha nem figyelek rájuk, könnyen elragadják valamelyik bárányomat. Van jó vastag kabátom és édesapámnak megígértem: semi körülmény közepette sem hagyom el a nyájat! A püspök atya és mindannyiunk számára tanulságos ez a történet.

Jézusra emlékeztet, akit a mennyei Atya rendelt az emberiség pásztorául. Őt bízta meg, hogy az Egyház aklába összegyűjtse Isten szent népét. A keresztség szentségében az Egyház tagjai lettünk. Később a hittanórákon részesültünk kövér legelőjének táplálékában: az Isten igéjében. Megfelelő előkészület után, minden szentmisén az Eucharisztiában önmagát adja nekünk. Ha a kísértések farkasai elragadnak, utánunk nyúl a bűnbánat szentségében és begyógyítja a bűn okozta sebeket. Jézus jó pásztornak mondta magát és az is. (Jn 10,11-18) Amikor farkasként törtek rá ellenségei, nem menekült el, hanem önként életét áldozta érettük. Ezzel mutatta meg, hogy mennyire szeret minket. Krisztus örök hívatása, hogy megváltónk legyen, és keresztáldozatában úgy vált eggyé az Atyával, hogy eggyé vált egyházával is. Létével kapcsolja össze az isteni és emberi világot. Ilyen az igazi hivatás. Jézus feltámadása által azt mutatta meg az Isten, hogy Jézuson fordul meg az emberiség üdvözülése. (ApCsel 4,8-12) Péter apostol arról tanúskodik a főtanács előtt, hogy az Egyház minden kegyelmi ereje a feltámadott Krisztustól ered. S azt is hangsúlyozza, hogy ő Krisztus megbízásából beszél, s olyan eszköze Istennek, akin keresztül Jézus cselekszik. A keresztség által Isten gyermekei lettünk, szeretettel közölte velünk az isteni életet. (1Jn 3,1-2) Ezzel az élettel a legnagyobb méltóságra emelt bennünket az Atya. Ha Jézussal élünk, amikor megjelenik majd, külsőleg is hozzá hasonlóvá válunk, és színről-színre látjuk a mennyei Atyát.

„Más juhaim is vannak. … Ezeket is vezetnem kell.” Jn 10,16.