Elhunyt Goják János kanonok

Az 1970-es évek végén ismertem meg dr. Goják János pécsi egyházmegyés papot, aki Madéfalván át érkezett Gyergyószentmiklósra, ahol káplánként dolgoztam. Nyári szabadsága alatt egy paptársával el akart menni Bukovinába, ahonnan híveinek egy része, a sors üldözte székelyek származtak. A gyergyószentmiklósi plébánián szálltak meg. Arra kért, menjek el vele, de mivel kötött programom volt, hát Kercsó Zoltán helybéli kispap kiséretében indultak másnap hajnalban a Békási-szoroson át Bukovinába.
Mit mond nekünk Bukovina?
Amikor 1764-ben Mária Terézia újraszervezte a határőrséget, Székelyföldön az erőszakos sorozás a madéfalvi vérengzésbe torkollott: osztrák katonák ágyútűz alá vették január 7-re virradólag Madéfalvát és lemészároltak több száz székelyt, mert azok megtagadták a hadseregbe való bevonulást. Ezek után több ezer székely menekült át a keleti határon Moldvába, és részben a csángók között telepedett le. Miután a Habsburg Birodalom 1774-ben megszerezte Bukovinát, az osztrák-porosz háborúban kitűnt Hadik András tábornok összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyek egy részét, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a bukovinai székelység. Az alapított falvak: Istensegíts, Fogadjisten (1776), Hadikfalva, Józseffalva (1785), Andrásfalva (1786).

1883-ban az Al-Duna mellé Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve községekbe települt mintegy 4 000 ember. Ugyanebben az évben az Arad vármegyei Gyorokra, 1888–1892 között és 1910-ben Dévára, 1892-ben Vajdahunyadra, 1900-ban Babsára (Temes vármegye), Vicére (Szolnok-Doboka vármegye), Magyarnemegyére (Beszterce-Naszód vármegye), 1905-ben Marosludasra (Torda-Aranyos vármegye), 1910-ben a Hunyad vármegyei Sztrigyszentgyörgyre és Csernakeresztúrra még további 2500 – 3000 telepes költözött. Voltak, akik kivándoroltak Amerikába.
A bukovinai székelyek maradékát a magyar kormány 1941-ben a Vajdaságba telepítette, Szabadka (Bácsjózseffalva), Újvidék és Topolya környékére, az 1920 után betelepített, és Bácska visszafoglalása után elmenekült dobrovoljácok helyére. 1944 őszén Tito partizánjai elől a Dunántúlra menekültek.

Innen 1945-ben 13 000 bukovinai székelyt Tolna és Baranya megyékben helyeztek el, a kitelepített sváb családok házaiba és birtokaiba. A kapott földeket az ’50-es években elvette tőlük a TSz. Ezek ismeretében, ha felhangzik a régi székely himnusz: Hej, én édes jó Istenem… akkor ne csodálkozon senki azon, ha összeszorul a székely ember szíve és könnybe lábad a szeme.

Késő este lett, amire visszatértek. Meséltek és meséltek. Gazdag fényképanyagot készített a templomokról és a temetőkről.
Kidőlt keresztek után haza felé még lementek Pusztinára, hogy megörökítse azt az oltárt, amit a bukovinai székelyek a Tázló melletti testvéreikre hagytak.
Mindig hálás volt segítségemért. A II. Vatikáni zsinat tanítását ismertető írásaival meg-megajándékozott. Több előadást is tartott Erdélyben. Halálhíre kapcsán, a híveit szerető pap emberi vonása elevenedett meg bennem. A feltámadt Jézus Krisztus legyen örök jutalma! R.I.P.!








Goják tanár úr méltatása itt olvasható.







Álljon itt a pécsi egyházmegye gyászjelentése:

Életének 82., áldozópapságának 59. évében, 2012. július 3-án, szentségekkel megerősítve elhunyt Goják János tisztelebeli kanonok, címzetes apát, nyugalmazott plébános és nyugalmazott főiskolai tanár, a Magyar Kurír egykori főszerkesztője.

„Mindannyian az ő teljességéből részesültünk,
kegyelmet kegyelemre halmozva.”
(Jn 1,16)

A Pécsi Megyéspüspök, a Pécsi Egyházmegye, a Pécsi Székeskáptalan, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola és a rokonság az örök élet hitével tudatja Goják János halálának hírét.
Az egyházmegye honlapján szereplő gyászjelentés szerint elhunyt paptestvérükért július 20-án 11 órakor a Pécs-Belvárosi Plébániatemplomban mutatják be az engesztelő szentmiseáldozatot, majd a feltámadás reményében ugyanott helyezik örök nyugalomra.
Pécsi Egyházmegye/Magyar Kurír