Szent Zoerárd András és Benedek

Életrajzukat az első névleg ismert magyar író, Boldog Mór pannonhalmi szerzetes, később pécsi püspök írta meg. Szent István uralkodása kezdetén Zoerard Lengyelországból szakadt hozzánk. A zoborhegyi Szent Ipoly monostor bencés apátja, Fülöp fogadta és vette fel a rendbe, András nevet adva neki. Bizonyos idő eltelte után András remeteségbe vágyott, amit Fülöp apát jóváhagyott. A Vág és a trencséni Héviz (Teplice) források közé eső elhagyott barátságtalan környezetbe kezdte meg remete életét. Tekintetbe vette a régi remeték életmódját. Imádkozott és szabad idejének minden percét munkában töltötte. Néha meglátogatta a kolostort, hogy közös ájtatosságokon vegyen részt, részint Fülöp apát úr kezéből vegye a nagyböjt negyven napjára szóló negyven pálmadiót. A magányban hetente három napon semmi néven nevezendő ételt nem vett magához,  Jézus Krisztus iránti szeretetből, aki értünk halandó testet vett fel és negyven napon át böjtölt. Imádságába, hogy el ne szenderüljön különféle vezeklési módot talált ki. Kedvenc foglalkozása volt az erdőirtás. A szigorú böjtölés és fizikai munka felőrölte e szent remete erőit. Egy napon holtan találták barlangjában. Testét a zoborhegyi szerzetesek sűrű könyhullatások közt Nyítrára szállították és ott a Szent Emmerán templomban temették el 1010-ben. 

Életpéldáját kedves tanítványa, Szent Benedek követte, aki a Vág mellett tartózkodott. Néhány év múlva rablók támadták meg és pénzt sejtve meggyilkolták. Testét lelki vezetője, Zoerárd András mellé temették. Koporsójukat ma is híven őrzi a nyitrai nép, életszentségüket kegyelet övezi. Szent László uralkodása alatt 1083. július 17-én avatták szentté. Mindkét szent remete tisztelete lendületet kapott a pálosok körében. Alakjukat példaképül állították kis templomaikban. A Csíksomlyói Salvator-kápolna első mennyezeti képe őket ábrázolja.
Közbenjárásukra kérjük Isten segítségét, hogy e világ változandóságai közepette is készségesen meghalljuk Isten szavát, és mindenben követhessük szent akaratát.