Az édesanyák megmentője

Budán született 1818-ban az a sváb fiúcska, aki a piaristák gimnáziumában magyarrá lesz, s mindvégig a magyart ismeri el anyanyelvének. Apja jogi pályára szánta, ő orvosi hivatást választott. Bécsben és Pesten jár egyetemre. Bécsben szülész és sebész doktorrá avatják. A szülő nők magas halálozási statisztikája megdöbbenti, és a titok megfejtésére készteti. A fiatal orvos vállára veszi a szülő nők rettenetes gondját, s ez a gond komoly orvossá érleli. Az egyik orvostanhallgató véletlenül megszúrta szeretett professzora Kolletschka ujját, s vérmérgezésben meghalt. Az ifjú tanársegédet megdöbbenti professzora váratlan halála. Elolvassa a boncolás jegyzőkönyvét, és villámként hasít tudatába a gyermekágyi láz és Kolletschka betegsége közötti azonosság. Felismeri, hogy a tisztátalan orvosi kéz okozza a fertőzést. Fény derült a nagy titokra. 1847-ben elrendeli a megelőző klóros kézmosást, s egy év múlva klinikáján már egy szülő nő sem hal meg. A szülő nőkért vállalt felelősséggel és áldozattal megtalálta a betegség okát és a megelőzés módját. 1850-ben közzé teszi felismerését. Felettesei ellene fordulnak és kikezdik még a sajtóban is. 
Ekkor Pestre költözik, a Rókus-kórház ingyenes főorvosa, majd az egyetemi szülészeti kar tanára lett. Az életekért aggódó orvos keserűsége az, hogy sok orvos tekintélyféltésből az ő tanítását és gyakorlatát nem teszi magáévá. 1857-ben boldogan indult házasságát két gyermeke korai halála is beárnyékolta. Belátta, hogy felfedezését és az eredményeket magának kell a világgal megismertetnie. 1860-ban 543 oldalon jelenteti meg nagy felfedezését: „A gyermekágyi láz kóroktana” címmel. Az egyik ellene szegülő orvost orvosi Nérónak nevezte, majd kijelentette: „határozottan szembeszállok az Ön gyilkos tévedéseivel!” Az igazságért folytatott harc, s a győzelem elmaradása kiterjedt irodalmi munkásságra készteti. 1865. júniusában operálás közben asszisztense véletlenül megszúrta jobb keze középső ujját. Nemsokára a vérmérgezés tünetei jelentkeztek nála. A bécsi kórházba szállították, ahol kétheti ápolás után augusztus 13-án 47 éves korában elhunyt Semmelweis Ignác, abban a betegségben, amelynek valódi természetét ő ismerte fel. 
Halála 25. évfordulóján tiszteletére fehér márványszobrot állítottak az ország szívében, mely az édesanyák megmentője nevében a születő és születendő élet védelmére inti, szólítja fel az egész világot… 

Életre és igazságra vagy a pusztulásra építünk?

Csak is az életre és igazságra érdemes!