Hétvégénk és környezetünk

Szeressük a világunkat.

Az Isten teremtette világunk szépségét és gazdagságát mindegyre megcsodáljuk. Napjaink katasztrófái arra késztetnek, hogy vigyázzunk jobban a természetre, vagyis életterünkre, amit Istentől kaptunk ajándékba. Isten is elvárja tőlünk, akárcsak egy adományozó ember, hogy felelősséggel és bölcsen használjuk fel a kapott javakat. Iskolás gyermekként ezt a felelősséget átéltem, amikor a nyári szünidőben cimboráimmal állatokat legeltettünk. Sosem unatkoztunk, mert egyszerre nagyon sok mindenre kellett figyeljünk: az állatokra, a fűre, a vízre, a megművelt földekre, az időre, a vadak járására, stb., mert minden este számot kellett adjunk a napi munkánkról. Akkor megfigyeltük, hogy a pásztor életforma sokkal jobban megdolgoztatja értelmünket, mint egy monoton, szalag munka.

A környezetünkre való figyelés nagyban hozzájárul képességeink kibontakoztatásához, és minden feltűnés nélkül körültekintő emberré alakít. 

Akinek szívében szeretet honol – legyen az egyszerű munkás vagy vezető ember –, az nem csak magára, hanem környezetére is vigyáz. Vigyázzunk környezetünkre, mert ezzel az Isten és a felebarát iránti szeretetet is ápoljuk. 

Ha a szeretet kihal az emberekből, akkor ők a természetre sem vigyáznak és mindaz amit tesznek, mint a bumeráng visszavág, és elpusztítja. 

A családtól kezdve a nemzet törekvéséig, éltessen és vezessen a szeretet, és szebb lesz akkor a világ.