Krisztus
teste, üdvözíts! - Sok olyan emberrel találkoztunk, akik jó lelkiismerettel éltek,
szeretettel voltak hozzánk és békében viselték sorsukat még akkor is, amikor az
elválás órája hangosabban ketyegett. Tekintetük a horizontot fürkészte,
miközben szeretettel és bátorítólag szóltak hozzánk. Vajon a földi életből
távozók szellemi végrendeletükben mit mondtak? Megkapó Szent Pál apostol
Timóteushoz írt második levelének záró részlete, közismert nemzetünk
nagyjainak: Szent István királynak, a hős Hunyadi Jánosnak, II. Rákóczi
Ferencnek, az aradi 13-nak végrendelete. De többen tudunk nagyszüleink és
szüleink végrendeletéről is.
2009-ben
jelent meg Bronnie Ware ausztrál nővér siker könyve: Életkönyv - Öt dolog, amit leggyakrabban
megbánunk halálos ágyunkon címmel. Azóta több mint 30 nyelvre lefordították. A nővér haldokló betegeket kísért életük utolsó három hónapjában.
Megkérdezte őket, hogy mit sajnálnak leginkább életükben, mit tettek volna
másként. Újra meg újra ugyanazok a válaszok
hangzottak el:
1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem a
többiek elvárása szerinti életet!
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
3.
Bárcsak kimutattam volna érzelmeimet családom iránt!
4. Bárcsak jobban
tartottam volna a kapcsolatot barátaimmal!
5. Bárcsak megengedtem volna
magamnak, hogy boldogabb legyek!
Mindnyájunknak tanulságos ez az 5 pont.
Elgondolkodhatunk
arról, hogy milyen szempontok, értékek, döntések vezérelnek minket? Tudatosítottuk-e,
hogy Isten szeret minket és a javunkat akarja? Hiszen Jézus azért jött, hogy
életünk legyen és bőségben legyen.
A sok „hattyúdal” legszebbikét
Szent János evangélista rögzítette. Ez Jézus búcsúbeszéde az utolsó vacsorán: „Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben
azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, ahogyan mi. Amíg velük voltam,
megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál.”
Mivel az Egyháznak
ebben a gyűlölködő világban kell élnie és küldetését teljesítenie, ezért kéri Jézus
az Atyát, hogy „óvd meg őket a gonosztól”.
Hittel és reménnyel barátait az Atya végtelen szeretetére bízza, mert úgy kell
a világban maradniuk, hogy azt megszenteljék, és ne engedjenek a világ
csábításainak.
Végül is a szeretetben élést és az egység ápolását hagyta ránk.
(Jn 17,11b-19)
Jézus az Oltáriszentségben „értük szenteli magát”, hogy a
hívekben az ő szeretete legyen és „megszentelődjenek
az igazságban”. Csak az vész el, aki tudatosan ellenáll Jézus szeretetének,
mint Júdás. Az apostolok legfontosabb feladatuknak az emberek üdvösségét
tekintették. Ezért a 12 apostolra alapozott Egyház kiegészül Mátyással, és
hirdetik az örök életet. (ApCsel
1,15-17. 20a. 20c-26) Szent János (1Jn 4,11-16) félévszázados tapasztalata hiten
és tényeken alapszik: „Ha szeretjük
egymást, bennünk marad az Isten”, ez a szentek végső győzelmének boldogsága,
és kezdete a földön.
„Értük szentelem
magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.” Jn 17,19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése